Hogyan tudnék elindítani egy történetet, ha egy temetési jelenettel akarok indítani?

Ha temetési jelenettel akarod indítani, akkor bizony temetési jelenettel tudnád elindítani. Ezen nincs mit magyarázni, a többi a te dolgod. Sablon nincs.

Azt csak te tudhatod, miért és milyen temetésről van szó, illetve a történet szereplőihez a temetésen megjelentek hogyan kapcsolódnak, a temetéshez képest a történet további része mikor játszódik, hol stb. Te tudod, ki a főszereplő, miért van ott, kije az elhunytnak, mit érez(het). Ennélfogva felteszed magadnak a kérdéseket, amiket az előző válaszoló is feltett, majd önerőből megválaszolod és voilá, el is kezdted a történetet. Valószínűleg nem az a terv, hogy megfogalmazódott benned, hogy "á, király ötlet, írjunk temetést!", és most ehhez keresel "sztorit". De azért mutatok pár példát, hogy lásd, mennyire különböző irányokba is elmehetsz (a többi a te dolgod lesz, kitalálni, neked mire van épp szükséged).

Például: krimi, "noir" hangulatú, Amerikában játszódó történet. A főszereplőd ilyenkor a nyomozó (általában), aki kiégett, cigarettázik, iszik, lecsúszott a szakmájában, de még mindig zseni egy rakat magánéleti problémával. A temetés mondjuk egy régi barát (talán az egyetlen?) temetése, a főszereplő (mondjuk férfi) igen letört, filozofikus hangulatban van (fél üveg után...), az élet értelémről gondolkodik, miközben a koporsót eresztik le. A temetés (külső események) és a gondolatmenet (belső események) leírása párhuzamos, ide-oda "ugrál" a fókusz bekezdésenként váltogatva. Végül a síró özvegy (igen, általában férj az elhunyt) mellett köt ki a főszereplő (nem úgy... még nem!), némi régi emlékeken merengés, aztán csak jön valaki, aki "nem fél kimondani", hogy szerinte bizony gyilkosság történt, nem szívroham ("De persze ezek az orvosok, jól teletömöd a zsebüket, és csak fújják a magukét!"). Lassú nyomozás, végig sötét hangulat. E/1., akár jelen, főszereplő belső nézőpontja.

Más: horror. A főszereplő elhagyott (árva, félárva) gyerek, megörökölt nagy ház, egyedüllét, félelem. A rokonok nyugtatják, pár hétig az egyik szegről-végről nagynéninél lakhat. Valószínűleg épphogy nagykorú (nem feltétlenül magyar vonatkozású történet esetén ez lehet 16 év is, ha jól tudom, akkor már lakhat önállóan), jön a kissé elcsépelt kísértetház-história. Vagy túl sokszor jár ki a temetőbe látogatni, a temetők meg, mint tudjuk, veszélyes helyek. Járkáló holtak és hasonlók. A temetőőr meg minimum nekromanta. E/1., E/3., előbbi esetben a főszereplő belső nézőpontja, utóbbi esetben a főszereplőre koncentráló korlátozott mindenlátó narráció. Inkább múlt idejű elbeszélés.

Megint más: vígjáték. A fekete humor népszerű. Vidám kis temetés kellemes hangulatú halotti torral (talán közösen láb alól eltett üzletféllel, munkatárssal, eloszott vagyonnal), némi zombi-kórus, hörgő hullák... Volt egy Columbo-rész, ahol a halottasház vezetője volt a gyilkos, abban van egy ünneplős jelenet, javaslom előtanulmányként megtekintésre. E/3., mondjuk omnipotens narrátor, múlt. Versbetétek szinte kötelezőek.

Újabb ötlet: hangulatától függően kaland vagy thriller: valaki(k) éjszaka elásnak egy holttestet. Ha ezek a gonoszok/kalózok/dezertőrök, akkor kalandtörténet, ha a főszereplő(k), akkor thriller. A hulla lényegtelen, a viszonyuk vele szoros volt (talán rokoni? de mindenképpen baráti, üzlettársi). Lehet némi kincs a háttérben, ha kaland. E/3., mindenttudó narrátor, múlt.

ÉS a végén egy igen nagy kategória: a temetés másodlagos. Igazából csak össze akartál hozni két embert (márhogy találkozzanak), ezlrt kellett az esküvő mellett a másik nagy népünnepély, a temetés. Az esküvő túl puccos. Találkoznak, a sztori elindul. A többi a te ízlésed szerint történik. A temetést alig kell megemlíteni, nagyjából némi részvét, gyász, vegyes érzelmek, attól függően, a szereplő mennyire ismerte a néhait. Jobb már eleve a temetés utén kezdeni, mondjuk a sírkert kapujában.

Egy igen furcsa gondolat: a főszerepklő az elhunyt. Ilyenkor mindenképpen E/3., mindenttudó narráció akár jelen idejű elbeszéléssel kombinálva, uténa visszaemlékezés, mondjuk E/1., múlt (érdekes stílus, de igazolható).

Mi lehet még... magát a temetést a fentiekből is látszik, nem egységes, higyan kell leírni. Van, hogy ki is hagyhatod, csak egy mondatban belököd, hogy "Harry temetése sokkal szebb volt, mint az élete. Az öreg alkoholista szerintem nem is sejtette, hogy ennyi barátja van."; máskor részeletesen le kell írni (pl. az említett első esetben). Előtanulmány kell, mert minden országban mások a temetkezési szokások - a net segít. A búcsúztató szöveget általában nem szokás egészében beletenni a leírásba, csak ha mondjuk egy barát mondja, szóval a pap "sablonszövege" általában elmarad, kivétel, ha fontos elemet tartalmaz (mondjuk mond valamit az elhunytról). A felravatalozás is kihagyható, már lezárt koporsóval kezdeni egyszerűbb (úgysem érdekel senkit). Sőt, a leggyakoribb, hogy a koporsó leengedése, a búcsúztatás és a sír betemetése idejéről indítanak. Esetleg utána. Az életben maradtak gyásza az érdekes, nem a halotti szertartás (kivétel, ha nálad épp az a lényeg), ezért a felesleges köröket nem kell lefutni.

Hmm... mi lehet még, ami ebbe a kérdésbe belefér?