Mi a helyzet a múlt és a jelen viszonyával a könyvekben?

Egy könyvön dolgozom, és nem vagyok tisztában a múlt és a jelen viszonyával. Totálisan jelenben nem szeretnék írni, mert az olyan gáz, hogy leülök a székre, megeszem a vacsorám, stb. Én úgy gondolom, hogy az ilyen cselekvéseket múltidőbe rakom, de ami még a jelenben is él, azt jelen időben mondom. Pl: "leültem a székre, és megigazítottam világos barna hajam, mely a derekamig ér." ez így helyes???

vagy itt egy hosszabb példa:

"Egy pillanatra megálltam, miközben pánikomban kezdtem előre dőlni, és kétségbeesetten figyeltem a fér-fit, aki a haja színéből ítélve az igazi apám is lehetne, de itt-ott már ősz tincsek borítják fejét, amit nem nehéz megmagyarázni az ilyen helyzetekben.

Láttam, erőt vesz magán, hogy beszélni tudjon, és gondoltam jobb, ha hallgatok, így visszadőltem a fel-stuccolt párnákra. Felhúztam a lábaim, hogy szorosan át tudjam ölelni őket, és néztem aput, ahogy fájdalmasan a padlót bámulja, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon Betty mit mondhatott neki."

Köszi.