Mi a véleményetek erről?

körülbelül ez lenne az első fejezet.(kérlek nézzétek el nekem a helyesírási hibákat, amennyit tudtam kijavítottam)

"Sokat gondolkodtam, hogy hol rontottam el az életem, és végül arra jutottam, hogy sehol. Van olyan, amikor az ember életében egymást követik a problémák, baklövések, szerencsétlenségek. Ha ez még évekig is tart, egy idő után miden újból jóra fordul. Csak, hogy ez meg is történjen tenni kellett valamit."

A nevem Amili Wreth. Hamarosan betöltöm a 16-ot. És 12 óra múlva elköltözöm a nagyitól egy olyan helyre ahol 2 éve tönkre ment az életem. Tiszta öröm. Majd szét ver a boldogság, vagy csupán csak a kutyám nyal szét. Na jó, az utóbbi mondat másodig felének nem volt túl sok értelme.

A kissé nyálas ébresztő után délben lesántikáltam a lépcsőn. A nagyi kissé furcsán nézett rám. Azon gondolkodtam, hogy valószínűleg a zombis külsőm miatt bámult rám így. De nem, nem az zavarta. Hanem a déli kelésemen akadt fenn.

-Jó reggelt!

-Inkább jó napot! 15 óra múlva már a gépen fogsz ülni, erre meg ilyenkor kelsz fel?!- na igen. Tényleg nem díjazta annyira.

-De egyáltalán miért kell költöznöm?

-Mert...

-apa azt mondta?- fejeztem be helyette, a már szállóigévé vált mondatot-mégis mióta kell úgy cselekednem ahogy ő dirigál?

-Amili, de te is tudod...- próbálkozott

-Nem, nem tudom!-vágtam a szavába-Mindegy is. Megígértem Ricknek, hogy még találkozunk. Majd jövök!-és ezzel becsaptam az ajtót. Még meg akarta kérdezni, hogy bepakoltam-e, de úgy tettem, mint ha meg sem hallottam volna.

-Azért szerintem közülünk Amilinek a legnehezebb.-halottam meg az öcsém hangját az ablakon keresztül. Ben messze meghaladja az átlagos 11 évesek eszét. Mindent teljesen megért és átlát, ezen kívül pedig nagyon okos hozzáfűzni valója van mindenhez. A mostani szavai hallatára, ismét görcsbe rándult a gyomrom.- Ő állt hozzá a legközelebb és végig ott volt vele, akkor is amikor...-hirtelen félbeszakította egy csattanás A húgom lekevert neki (lehet, hogy picikét nagyobbat, mint kellett volna)

-Gondold végig, hogy mit mondasz. Ezt a dolgot nem lehet csak úgy félvállról venni. Minden egyes szavad amit kiejtesz nagy hatással van Amilire. Ahelyett, hogy fölöslegesen jártatod a szád, te is találj ki valamit, hogy felvidítsuk azt a szerencsétlent. Addig beszélek Adam-mel. - Klassz, hogy mindig szívatjuk egymást Sophieval, de azért a másik háta mögött megvédjük egymást.

Görccsel a gyomromban indultam el otthonról Szerencsére nem ettem semmit, mert különben valószínűleg kidobtam volna a taccsot Ehelyett most csak 20 zsepit dobtam ki. Szegény Rick, hogy neki néha mit kell átvészelnie mellettem. Nem lehetett kellemes órákon át hallgatni, hol a dűh kirohanásomat, hol pedig a keserves sírásomat.

-...Na akkor megegyeztünk?-kérdezte 6 órával az érkezésem után. Hát igen. Kissé elbeszélgettünk. És még körübelül ugyanennyit beszélgettünk.

Ha Rick nem is mondta, de biztos, hogy ha tehetné marasztalna. De ő hisz abban, hogy ott jobban fogom magam érezni. Legalább ő hisz benne. Otthon kikészülve rogytam le az ágyra, és szó szerint álomba sírtam magam. Nem akarok oda menni.