Írtam egy "mesét" mi a véleményetek? Hideg-meleg is jöhet. Két részes, az elsőről mondjatok véleményt és ha akarjátok akk. kiteszem a másodikat is.

Az átok 2

A varásló aki kilépett az álruhából ezt mondta Emmának: - Ezt a születésnapodat egyben tekintheted a halálod napjának is! - De...de te mit keresel itt!????? És hol van anya!!!!! - Ha,ha,ha!!!! Anyucit keresed??? Ő itt van.............

És előlépett a szobából Emma anyukája, csak kicsit furán nézett ki..... mintha hipnózisban lenne.....

- Anyu!- szaladt oda hozzá Emma. Ekkor az anyukája ellökte magától varázslattal. Ez meg mi volt??? Anya ezt miért csináltad???? - Ha,ha,ha!!! Ő nem hall téged és mostmár hozzám csatlakozott!!! - mondta a varázsló. - De miért csináltad ezt???? És különben is az erdőben legyőztelek!!!A szemem előtt haltál meg!!!! - Nem, nem! Dehogy haltam meg....... Annyi erőm még volt, hogy igyak az élet vizéből, és lefagyasszam az időt. Aztán kinyitottam egy átjárót hozzátok. De a fagyasztó átok rád nem hatott és átakartál menni az átjáron. Az anyukád megdermedt én pedig egy egyszerű varázslattal a bőrébe bújtam. És idejöttem veled ahol most meg is öllek!!!!!!!!!!!! - Ez azt jelenti, hogy......-mondta Emma ilyedten. - Bizony azt! A világ összes élőlénye megdermedt rajtunk kívül! - Emma egy varázslattal hirtelen odacsapta a falhoz a varázslót és kirohant a házból.

Kint megállt. Körül nézett és látta, hogy mindenki dermedt. Mr. John a kutyáját sétáltatta csak éppen nem mozdult meg. Mary fagyit evett amikor megdermesztették. Emma nagyon megijedt. Azt sem tudta mit csináljon, de elkezdett futni mielőtt a varázsló újra megtalálja.

Közben eszébe jut, hogy mi lenne, ha kimenne a reptérre és jó messzire elmenne.... legalább addig amíg kitalál valamit. De valamivel oda is kéne jutnia. meglátott egy autót. Nem is gondolkozott csak beült. De hiába fordította el a kulcsot, az autó nem akart beindulni. Eszébe jutott, hogy talán a fagyasztó átok miatt nem tudja elindítani. De mivan, ha visszamegy a házukba??? Biztos van az anyukájának valamilye amivel boszorkánykorában ment erre-arra. Mikor hazaért a varázsló már nem volt ott. Még az anyukája sem. Átkutatta a konyhát, de nem talált semmi használhatót. Bement az anyukája szobájába. Meglátta a nagy szekrényt. Közelebb ment lassan, óvatosan, mert félt, hogy a varázsló ott rejtőzött el, vagy valamilyen csapdát állított oda. Kinyitotta. Nem vot ott semmi csak egy doboz. Benne egy seprűt talált. - Na ne!- gondolta magában. Eddig csak a filmekben láttam, hogy a boszorkányok seprűn utaznak, de egy próbát megér. Kivitte a seprűt. Felszállt rá. De nem történt semmi. Próbálkozott "varázsszavakkal" - Repülj!.........Indulj!.............Szállj!.......De egyik sem működött. Visszament a házba hátha talál még valamit a dobozban. És talált is. A dobozban volt egy cetli amire ez volt írva: Kislányom! Tudom, hogy egyszer eljön ez a nap. Ez a nap mikor átadhatom neked ezt a seprűt! Sok szerencsét hozzá! Anyu Ui: A seprű a hipp és a hopp varázsszavakkal működik.

Emmának könnybe lábadt a szeme. Visszament a seprűhöz. Újra felült rá és ezt mondta: -Hipp!........... De nem történt semmi. Megint próbálkozott csak most a másik szóval: - Hopp!- és a seprű hirtelen a magasba repült. - Éljen sikerült kiáltotta Emma. És ment a seprűvel................... még maga sem tudta hova...................

Közben a varázsló felélesztette a mumusait akiket Emma legyőzött, és még erősebbé tette őket. Elindultak Emma keresésére.

Emma azt gondolta, hogy elmegy a nagymamájához, hátha az ő házában is talál valamit...........

Talált is. A nagymamája ott ült a kandallónál és itta a teáját. - Nagymama!- kiáltott Emma! Te hogyhogy nem dermedtél meg? - Micsoda? Kérdezte a nagymamája. miért kellett volna megdermednem?

Emma pedig elmondott mindent a nagymamájának. - Húha bizony ez nagy baj.- mondta a nagymamája. - Igen, igen, tudom, de mit csináljunk? És te miért nem fagytál meg? - Ó igen...... hát az a helyzet, hogy én is boszorkány vagyok akárcsak te, így rám se hat ez az átok. - Értem. De miért nem mondtátok el anyával hamarab az igazságot? - Hát azért mert meg akartunk óvni de úgy látszik nem nagyon sikerült. De most ne erről beszéljünk hanem menjünk azonnal a királynőhöz! - Tessék???? miért mennénk a királynőhöz??? Biztosan ő is meg van dermedve! Vagy ő is boszorkány???- kérdezte Emma csodálkozva. - Igen Emma boszorkány, de nem az a királynő akire te gondolsz. Ő nem itt él a Földön. Ő a boszorkányok és varázslók királynője. - Rendben, de ha nem a Földön él akkor, hogy jutunk el hozzá??? -Teleporttal. Teleporttal??? Milyen teleporttal??? - Minden boszorkány házában van egy teleport, jól eldugva. Nálatok is van csak még nem fedezted fel! -És akkor itt is van ugye? - Igen van, de ez a teleport már nagyon öreg és nagyon kockázatos lenne ezzel utazni, mert rossz helyre is vihet. Vagy ott ragadhatunk két világ között. - Akkor haza kell mennünk hozzánk? - Igen attól tartok nincs más választásunk. Ugye nem volt ott a varázsló mikor idejöttél? - Nem, nem volt ott, de lehet, hogy visszament. - Á dehogy ment vissza. Máshol keres téged olyan helyen ahova akkor mész, ha nagyon félsz vagy megijedsz. Hova szoktál menni? - Nagymama! Ide szoktam jönni!!!!

Ebben a pillanatban nagy koppanás hallatszott az ablak felől. Az áram is elment. - Mi volt ez?- kérdezte Emma ijedten. - Ránk talált a varázsló!- válaszolta a nagymamája, aki próbált higgadt maradni. - Mit csináljunk most? - Gyerünk gyorsan! Seprűre! Elmegyünk hozzátok. Közben nagy durranás, csattanás. A tányérok és poharak szanaszét repültek. A tető beszakadt és jöttek a mumusok. - ÁÁÁÁ- sikított Emma. - Siess Emma!- kiáltott a nagymamája aki már kint volt a házból. Emma az ablakon repült ki. A mumusok utánuk mentek! Odaértek a házhoz. A varázsló már ott várta őket. - Emma menj! Én lefoglalom a varázslót!-mondta Emma nagymamája. - Nem! Nem hagylak itt nagymama! - Ne aggódj! Megtudom védeni magamat! Siess! Emma szomorúan, de engedelmeskedett. Berohant az ajtón. De nem tudta, hogy hol van az átjáró. Közben a varázsló legyőzte Emma nagymamáját és be akart menni a házba, nehogy elveszítse a lányt. Emma látta, hogy jön a varázsló, így gyorsan kellett cselekednie. Berohant az anyukája szobájába, ahol a seprűt találta. Kinyitotta a nagy szekrényt. Két ruha volt benne. Az egyik az amit az anyukája adott neki a harcban. A másikat nem ismerte fel. Nem látta még soha. A varázsló már az ajtó előtt volt. Készült betörni egy egyszerű varázslattal. De Emma kimászott az ablakon és odarohant a nagymamájához, aki a földön feküdt. - nagymama! Kelj fel! Nem találom az átjárót! - Ott van a........ a........... ott van a ruhában........... a ruhában van. - Mi? a ruhában?- kérdezte döbbenten Emma. De a nagymamája már nem tudott neki válaszolni mivel kirontott a házból a varázsló. - Na most megvagy Emma! Innen nem menekülsz!- mondta - De mit akarsz velem tenni?- kérdezte Emma. - Ha, ha, ha azt majd meglátod! Azzal felkapta Emmát és elrepült vele.

Egy sötét kastélyba vitte őt a varázsló. - Engedj el!- kiabálta Emma, és megpróbált kiszabadulni. A varázsló nem válaszolt neki csak vitte tovább. Nagyon nagy volt az a kastély. Emma megpróbálta megjegyezni, hogy honnan jöttek, de nem sikerült neki. Végül egy ajtó előtt a varázsló letette. Bementek. Emma nagyon meglepődött, mikor beléptek, és egyben meg is ijedt. Az összes varázsló és boszorkány ott volt bezárva. Köztük az anyukája is. - Mi folyik itt?- kérdezte Emma döbbenten. - Már csak te hiányoztál. Az egész világot elfogom pusztíítani a ti segítségetekkel. Te voltál az egyetlen aki még kellett. A világ összes boszorkányát és varázslóját elfogtam! Ők fognak nekem segíteni. - NEM!!!!! Nem fog neked senki sem segíteni! Én legalábbis nem! - Ó dehogyis nem! Ha szeretnéd még látni az anyukádat akkor igenis segíteni fogsz! - Te szemét!!!! - Ha, ha, ha!!!!- nevette ki Emmát. Kiment és rájk zárta az ajtót. Emma odament az anyukájához. - Anyu! - Kicsim, jól vagy? - Igen, de miért segítetek neki? - Azért mert mindegyikünket megfenyegetett, hogy nem látjuk többé azt akit szeretünk, ha nem segítünk neki! - De, ha segítetek neki akkor elpusztítja a Földet és akkor sem fogjátok látni a szeretteiteket! - Ne aggódj kicsim emiatt. Muszáj neki segítenünk. Legalább neked ne legyen semmi bajod! - De mi közösen le tudjuk győzni! - Nem. Nem tudjuk legyőzni. ez egy olyan szoba, ami szívja el a varázserőnket, ha rázárja az ajtót. Nincs már elég erőnk. - És a királynő? - A királynő az egyetlen aki le tudja győzni, de ő ott van a varázsvilágban. És nem tudunk neki szólni. - Akkor majd én szólok neki! - De nem tudsz innen kijutni! - De igen! Csak össze kell fognunk! Gyertek és közös erővel törjétek ki ezt a varázsajtót és akkor én majd kjutok, ti meg csináljatok, úgy mintha semmi sem történt volna! - Rendben! Gyerünk!

Így a boszorkányok és varázslók összefogtak és kitörték az ajtót. Emma ki akart menni, de az anyukája megállította. - Várj Emma! - Mi az? - Itt a seprűd! - Köszi! De hogy került hozzád? - Az most hosszú! A lényeg, hogy a seprű mindig visszatalál a gazdájához. Emma elmosolyodott és azt mondta, hogy: -Hopp! A seprű pedig a magasba repült!

Emma hazarepült, odament a szekrényhez és kinyitotta. De még mindig nem tudta, hogy hogyan jusson el a királynőig. Az azonban eszébe jutott, hogy a nagymamája azt mondta neki, hogy a ruhában van az átjáró. Leakasztotta azt az ismeretlen ruhát a fogasról. De nem tudta, hogy most mit csináljon. Felhúzta. Gondolkodott egy kicsit és eszébe jutott amit a seprű papírján olvasott. Lehet, hogy ez is úgy működik. És kiáltott egyet: - Hopp! De nem történt semmi. Aztán kiáltott még egyet: - Hipp! És hirtelen...................hirtelen...........Emma nem is emlékezett, hogy mi történt. Elaludt és amikor felébredt akkor egy gyönyörűszép kastélyban találta magát. Egy gyönyörű hercegnő előtt ébredt fel. - Szerbusz Emma!-köszönt a hercegnő. - Jó napot!.....vagy estét, vagy valamit.........-mondta Emma félénken. - Mit keresel itt ifjú boszorkány? - A gonosz varázsló el akarja pusztítani a Földet és csapdába ejtette az összes varázslényt! Én meg tudtam szökni és azért jöttem el, hogy segítséget kérjek tőled! - És honnan tudjam, hogy igazat mondasz? - Higyjen nekem! Az anyukám is veszélyben van! Hogy bizonyítsam be? -Hmm...... ha tényleg igazat mondasz akkor el mersz velem jönni a varázslóhoz és segíteni nekem legyőzni! - Rendben! Csak siessünk kérem! - Jól van menjünk.

Néhány tündér elkísérte őket az átjáróig. Itt nem volt semmi jelszó, semmit nem kellett csinálni, csak besétálni egy gyönyörű kék átjáróba. Hirtelen ott voltak a Földön. Felszálltak a seprűre. A hercegnő seprűje gyönyörű, rózsaszín, csillogó, díszes és gyors volt. Elindultak. Pár perc múlva már ott voltak a varázsló kastélyában. Mikor elértek a nagyterembe a boszorkányok és varázslók már készültek elpusztítani a Földet. Nagy éljenzés tört ki amior megérkeztek. - Nem győzhettek le!-kiáltotta a varázsló és a királynőre átkot szórt ami rögtön leterítette. - Ez meg mi volt?-kérdezte Emma. - Ha, ha! Elszívtam a varázslények erejét, így erősebb lettem mindenkinél! Már nincs szükségem rátok! Elpusztítok mindenkit! - NEM!- kiáltott Emma és nekirohant a varázslónak. Ellökte s átkot szórt rá. Elég gyenge átok volt így nem hatott sokat. - Gyertek varázslények! Szedjétek össze a maradék erőtöket és győzzük őt le! Akkor már a királynő is felkelt. Eggyütt próbálták meg legyőzi a varázslót. De az nagyon erős volt. -Sikerülnie kell!- káltotta Emma. Már minden elveszni látszott amikor Emma a varázsló háta mögé lopakodott és minden erejét beleadva legyőzte a varázslót.

Hatalmas éljenzés következett. A Földön újra megindult az élet. Az emberek tették a dolgukat, mivel semmiről sem tudtak. A királynő egy hatalmas bált rendezett a palotájában. - Csendet kérek!-mondta Szeretném megköszönni nektek amit tettetek. Büszke vagyok mindnyájatokra! De legfőképp Emmának köszönöm. Nélküle elpusztult volna a világ és benne mi is. Ezért Emmát kinevezem hivatalos örökösömmé. Szóval mostantól Emma, hercegnő vagy! - Köszönöm királynő!- hajolt meg Emma, miközben megkoronázták.

Attól a naptól fogva nem volt semmi gonoszság a varázsvilágban.