Ki a kedvenc szereplőtök Darren Shan könyveiből? (akármelyikből) És melyik a kedvenc Darren Shan könyvetek?
Nekem a Város trilógiából Capac Raimi. Szeretem, ha egy karakter jellemfejlődésen megy keresztül, és a könyv során figyelemmel kísérhetjük, ahogy bölcsebbé válik, és ő pont ilyen. Azért is kedvelem őt, mert pitiáner gengszterként indul, de ahogy szembesül az igazi gonosszal, inkább a pozitív oldala kerekedik felül. Meg ahogy a múltja után kutatott, azt is nagyon bírtam.
Al Jeeryt is szeretem, ő inkább olyan erős (jellemileg is) és higgadt karakter.
A vámpíros sorozatból Steve volt a kedvencem, nem mintha az lenne a perverzióm, hogy a negatív hősnek szurkolok, hanem azért, mert intelligens, ravasz, és ugyebár (spoiler következik) mint kiderül, nem is ő a főgonosz, inkább csak egy áldozat, aki követte a számára kijelölt utat és hozott pár hibás döntést.
Az, gondolom, inkább csak költői kérdés, hogy A vézna hóhérból ki a kedvencem. Egyébként a végére már Dzsebelt is megkedveltem, de ő ugyebár Tel Heszaninak köszönhette a jellemfejlődését, így az érdem nem az övé...
A kedvenc könyveim DS-től ezek:
1. Város-trilógia (főleg az első)
2. A vézna hóhér és a vámpír könyvek (kb. holtversenyben)
A démonos nem annyira jött be. A Kojaszan jó, csak nem annyira az esetem.
És ti? Indoklást is kérek, és elsősorban a felnőtt DS rajongók véleményének örülnék, de mindenki válaszát várom.
Én a Larten Crepsley Sagát kezdtem el most olvasni...
A Vámpír Könyvek 10 éve a kedvenceim. Maradandót alkotott. Más oldalról közelítette meg az egész témát mint egyes írók, és külön világot teremtett. Ez nem egy mese volt, én így érzem. És hiába a klasszikus irodalmat kedvelem, ez volt életem egyik legmeghatározóbb könyvélménye.
A Kojaszan szerintem 10-14 éveseknek íródott valószínűleg ha ebben a korban lennék értékelném, egyébként annyira nem.
2., egyetértek veled. Én is alapvetően klasszikusokat olvasok, a vámpíros könyvektől általában a hideg futkos a hátamon. DS vámpíros sorozata azonban teljesen más. Az igazi, nagy klasszikusok között is simán megállja a helyét, annyira jól megszerkesztett, kiváló mű.
A felnőttesebb könyveit alapvetően jobban kedvelem, alighanem az életkorom miatt. Nekem a démonos is inkább olyan tiniregény-szagú, ezért is nem fogott meg annyira.
A démonos eleje jó volt, a végére már csak azért olvastam, hogy befejezzem a sorozatot.
Vámpíros tetszett a legjobban. Lartenes is jó, nem gondoltam volna, hogy Gavnernek ilyen múltja van. Szegény Vur és Crepsley apuka.:((
Nekem is nagyon tetszett a vámpíros sorozat, abból Mr. Crepsley volt a kedvencem, illetve Vancha. A 12 kötetből nekem a 9. tetszett a legjobban, annak ellenére, hogy... nos, ami történt. Aki olvasta, az tudja, miről beszélek, aki még nem, annak nem lövöm le a "poént".
A démonos sorozata is tetszett, abból a 4. kötet volt a kedvencem, de csak és kizárólag azért emeltem ki a többi közül, mert rendkívül megható volt az a párbeszéd, ami Bec és Fiachna között lezajlott az útjuk során, mikor (SPOILER!!) "el kellett búcsúzniuk egymástól".
Darren Shan volt a kedvenc íróm még kisebb koromban (11-14 évesen), és most is szívesen veszem kezembe a könyveit, a stílusa és a hangulata miatt is. Habár manapság már inkább Stephen Kinget olvasok... :D De kétség kívül ő szerettette meg velem az ilyen fajta könyveket (a démonosnak is ugye az ilyen izgalmas, néhol kegyetlen jelenetei) és egyébként benne az tetszett nekem a legjobban, hogy reális maradt. Hogy a jó küzd a gonosszal, és nem feltétlenül olyan a sztorik kimenetele, mint a megszokott mesékben, hanem mint a való életben, nem mindig a jó győz.
16/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!