Nagyon sablonos és értelmetlen?

Elfelejtett emlékek. Elmosódott arcok. Már azt sem tudom milyen voltam régen. Egy biztos, egészen más. Persze a körülmények is kelőképp megváltoztak. És hiába mondják, hogy a változás jó dolog, mindennek megvan a maga hátránya és előnye.

Más lett minden. Már nem tudok megbízni akárkiben. A mindig fel-feltörő gyanakvás nem engedi. Már nem tudok önfeledten szórakozni, nem gondolni az azelőttre. A emlékek mindig visszarántanak a múltba és nem engednek tovább lépni.

Úgy érzem… Olyan mintha egy sűrű erdőben állnék. Körülöttem mozdulatlan fák és bokrok, sehol egy út, melyen elindulhatnék. Nem tudom pontosan honnan jöttem, hogy kerültem ide de nem is akarom. Csak állok tehetetlenül, de az idő múlik. Hamarosan sötét lesz és akkor már késő.