Kezdőoldal » Szórakozás » Könyvek » Mi a véleményetek Dale Carnegi...

Mi a véleményetek Dale Carnegie könyveiről?

Figyelt kérdés
Egyik barátnőm ajánlotta a könyveit, de nekem csak ilyen átlagos "gondolkodj pozitívan és legyél sikeres" beetetésnek tűnnek cím alapján. Érdemes elolvasni a könyveit? Tényleg olyan jó? Vagy csak a szokásos "12 egy tucat"?
2013. febr. 21. 04:32
 1/2 anonim ***** válasza:
85%

A műfaj megteremtője, a többiek csak megkísérlik utánozni.

Könyvei a témát érdeklődőknek ajánlott, sőt kötelező olvasmány.

2013. febr. 21. 09:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 anonim ***** válasza:

Egy másik kérdésnél írtam az alábbi hozzászólást válaszul egy kommentre. Bemásolom ide is (az eredeti kommentből vett idézettel együtt), hátha lesz olyan, aki hasznosnak találja:


"A manipuláció egy befolyásolási technika. Jellemzői: 1.A 'célszemély' nem tud a befolyásolás valódi céljáról, így nincs módjában ellenállni sem. Ezért rendkívül hatékony és egyben rendkívül veszélyes technika is az ilyen. Ettől azonban még nem manipuláció. Gondoljunk csak bele, hogy a jó nevelési módszerek nagy része ilyen. Pl.: olvasok egy mesét az olvasni már tudó gyerekemnek, majd a legizgalmasabb résznél azt mondom, most nem tudom folytatni. Nagy valószínűséggel ezzel arra késztetem őt, hogy saját maga olvassa tovább. A gyerek nyilván nem tudja a befolyásolás igazi célját (hogy olvasson), ezért nem is áll ellent. Ez nem manipuláció, mert a befolyásolás az ő érdekét szolgálta."


Tévedés. Az is manipuláció, amit csinálsz a gyerekkel, legfeljebb nem rossz, hanem jó manipuláció. De még ezt sem lehet egyértelműen eldönteni, mert a te szemszögedből jó célt szolgál egy adott dolog, más nézőpontból meg lehet, hogy nem. Ki dönti ezt el? És a kimenetel is kétséges. Lehet, hogy te jót akartál a gyereknek, de végül egy türelmetlen, kíváncsi, frusztrált, sunyi stb. embert nevelsz belőle a módszereddel. Nem tudhatod. De igazából az a fő probléma az általad leírt dologgal, hogy egy másik embert nem emberként, hanem tárgyként kezelsz. Ez még akkor sem bocsánatos bűn, ha gyerekről van szó. Te eldöntöd, hogy mi neki a jó ahelyett, hogy hagynád, hogy maga döntse el. Ez is félre fogja vinni az életét.


Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell nevelni a gyereket. Kell, de még véletlenül se így. Mesélni kell neki, venni ajándékba jó könyveket olyan témákról, amik látod, hogy érdeklik, vagy csak egyszerűen egyenesen megmondani neki, hogy szerinted miért érdemes olvasni. A gyerek sem hülye, meg fogja érteni, ha tisztességesen beszélsz vele, és ha emberszámba veszed. Az pedig, hogy követi-e a tanácsot, már rajta múlik. Lehet, hogy nem fogja, ez benne van a pakliban. De el kell fogadnod, hogy a másik ember is egy önálló, gondolkodó lény, te pedig nem vagy egy diktátor, akinek joga van bárkire is rákényszeríteni az általa helyesnek tartott akaratát.


Saját tapasztalatomból tudom egyébként, hogy a személyiségnek milyen károkat okoz az ilyen nevelés. Ugyanis apám is olyan végtelenül ostoba, felmérhetetlen társadalmi károkat okozó pszeudopszichológusok könyvei alapján nevelt, mint Dale Carnegie, ahelyett hogy egyszerűen csak a józan paraszti eszére hallgatott volna, mint minden normális szülő. Meglepődve hallottam anyámtól és nagyanyámtól évtizedekkel később, hogy milyen idióta nevelési módszerei voltak, amik bennem már nem maradtak meg tudatos emlékként, de a személyiségemre örökre hatással maradtak, és nem éppen pozitív értelemben.


Legalább annyi eredménye lett a dolognak, hogy ma már azonnal megérzem, ha valaki manipulálni próbál. Ha az illető rossz dologra akar rávenni, akkor általában csak rámosolygok, és odaszólok, hogy "Na, ne szórakozz!", erre ő is elmosolyodik, mert érti, hogy lebukott. Ha viszont azt érzem, hogy valaki egy általa jónak tartott dologra akar rávenni, attól mindig nagyon dühös leszek. Valószínűleg, mert dühít, hogy milyen jogon akarja a másik eldönteni helyettem, hogy mi nekem a jó. Vagy hogy mért néz le annyira, hogy nem tart képesnek önálló döntésre. Vagy hogy mért nem mondja meg egyenesen, nyíltan, hogy mit akar. Természetesen ezek a manipulációk soha nem is érnek célt. Mielőtt még igazán tudatosulna bennem, hogy manipulálni próbálnak, de már belül érzem, sejtem, azonnal nagyon óvatossá válok ösztönösen, és már itt meg is bukott a próbálkozó. A tényleges felismeréstől kezdve pedig már tudatosan, csak azért is ellenállok. (Néha már csak a poén kedvéért, hogy idegesítsem a másikat, aki nem vette a fáradságot, hogy egyenes legyen velem.) Egyébként, mint az előbb leírtakból látszik, azért se működnek ezek a manipulációs technikák, mert az emberek túlnyomó többségének van annyi esze, hogy már messziről megérzi, ha a másik nem őszintén akar tőle valamit, nem őszintén érdeklődik, nem őszintén dicséri stb. Ami egyébként nem mellékesen nem is egy egyenes dolog.

2016. márc. 18. 07:51
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!