Mi a véleményetek a versemről?

Hallgasd e dallamot,

Mely a csend öleléséből kap szárnyra.

A hang, mely felemészti a napot,

A vágyé, az újjászületés vágya.

A remény halott, üres szó csupán,

A tett élőbb és igazabb.

Láncait ledobva valósítja meg önmagát,

Az elhatározás kemény szava.

Fénysugárként vág az új cél,

A bizonytalanság erdejébe.

Elindul végzete felé,

S valahol, valaki rálép a tettek mezejére.

A szánakozás gondokkal terhes,

Az álmodozás csak elszomorít.

Elindulok, s tudom is, hogy merre,

Jövőm a múltra fátylat borít.

S ha útszéli bámészkodó húzna,

Vissza sose nézz.

Hátad mögött a bánat démona baktat,

S ha meginogsz a lelked is odavész.

És ti, akik nem tesztek semmit,

Legyetek tanúim e napra.

Mögöttem még mindig halljátok,

Hogy szól ébredésem hangja.