Könyvrészlet. Mi a véleményetek?

Belekezdtem egy megöllek-mert-ez-a-küldetésem típusú könyv írásába, ez lenne a rövid bevezetője, amit nem mondanék annyira prológusnak...:)

- Dögölj meg - Var hangja nyugodt volt, tekintete komoly, ahogy testvérére nézett. Tur egy lépést hátrált. Mindig is rettegett fivére haragjától, de eddig még sosem találkozott Var dühének effajta megnyilvánulásával. Védekezően maga elé emelte a kezét, ujjain megcsillant a lánytól kapott, egyszerű selyemszalag. Var észrevette, nevetése jéghideg ködként töltötte meg a szobát.

- Ezt komolyan gondolod, kedves Tur? Egy szalag? Azt hiszed, ebben rejlik a világ? Nők, ital, kardok és arany? Ostoba kölyök vagy, ezt előbb is észre kellett volna vennem.

Szavai Tur lelkét célozták meg, s köztudott volt, hogy Var nyílvesszői sosem tévesztettek célt. A fiatalabb fiú idegesen megnyalta az ajkát, majd hirtelen kihúzta magát.

- Én is apánk fia vagyok. Bennem is ugyanolyan nemes vér folyik, mint benned. Nem... nem vagyok semmivel sem kevesebb nálad.

- Ezzel vigasztalt anyánk, kicsi Tur? Ezzel?! - az utolsó szót már üvöltötte, majd hirtelen megragadta öccse torkát azzal a hihetetlenül erős, sok éven át edzett kezével, amitől az egész birodalomban rettegtek. Tur levegő után kapkodott, próbálta lefejteni magáról bátyja kezeit, de semmi esélye sem volt.

- Var... Var... - hörögte, szemei kiguvadtak, de mielőtt az utolsó csepp levegője is elfogyott volna, Var elengedte. A fiú tehetetlen bábuként bukott a földre, nyakán még mindig ott voltak fivére ujjainak nyomai. Döbbenten nézett fel a fölötte álló, sötét hajú férfira.

- Szörnyeteg vagy... - suttogta erőtlenül, tekintetében félelem csillant. Var ajkai könyörtelen mosolyra húzódtak, majd vállat vont.

- Apánknak egy szörnyetegre volt szüksége, hogy átvegye helyét a Tanácsban. Hát megteremtett engem. Két évvel később hűséges öleb kellett neki, akinek van rangja és... hm... becsülete? Igen, te határozottan becsületes vagy, öcsém. De azt hiszem, elérkezett az ideje, hogy eltűnj ebből a világból. Menekülj, mielőtt a katonáim utolérnek - vetette oda a szája sarkából, mikor már kifelé ment a hűvös, hirtelen azonban mégis forrónak tűnő szobából.

- Meg akarsz ölni? - kiáltott utána Tur, ujjaival a vörös szalagot babrálta.

- Ugyan már, öcsém! Akarni a gyávák akarnak. A nagyurak akarnak. A királyok akarnak. Én nem akarok. Nekem nincs szükségem arra, hogy akarjak. - hideg, szürke szemeiben szánalom csillant, ahogy öccsére nézett. - Neked szükséged van valakire, aki megvéd. Akarnod kell, Tur. Különben meghalsz.

- De... de mit akarhatnék?

- Nem is tudom - mosolya egy szörnyeteg mosolya volt. - Mondjuk kimondhatnád a szavakat: Liza, azt akarom, hogy tűnj el az életemből. Ezzel sokak válláról levennéd a terhet. Nem utolsó sorban pedig megkímélnéd a saját életed.

- Nem - lehelte a fiú, majd mászni kezdett a sarok felé, ahol nehézkesen, a falnak támaszkodva talpra állt. - Nem akarhatod, hogy megöljem.

- Nem akarom.

Hát, ennyi lenne. Két testvérről szólna a könyv, fejezeteként, vagy két fejezetekként váltogatva azt, hogy kinek a szemszögéből írom le. Egyébként a szerelmi szál körülbelül itt ki is fújt, Var megöli Tur menyasszonyát, mielőtt Tur odaérhetne hozzá, és itt veszi kezdetét az igazi cselekmény. A két fiú apja a király legfontosabb embere, de a királyt halálos veszély fenyegeti. Tur, kétségbeesésében áruláshoz folyamodik, azt hiszi, hogy ezzel legyőzheti a bátyját, akit halálosan gyűlöl. Az árulás nyomán az apja meghal, Tur pedig mély depresszióba zuhan, de küzdenie kell, hogy ne öljék meg. Itt egy elég hosszú rész lenne Turról, ahogy próbál életben maradni. Végül kirobban a háború, Var vezetésével az egyiken, Tur vezetésével a másik oldalon csapnak össze a seregek egy nagy ütközetben, amit Var nyer. Később a sebesült, és fél szemére vak Tur újból szerelmes lesz, de nem tudja, hogy a lány Var kéme és szeretője. Mikor valahogy (egy harmadik szál) útján tudomására jut a lány kiléte, meg akarja ölni Jurrya-t (a lányt), de nincs hozzá szíve, ezért csak simán elküldi. Jurryának azonban nincs szíve elárulnia a fiút, könyörög neki, hadd maradjon ott, ott is maradhat, de ekkor betoppan Var, s végül egy utolsó párbajban megöli Turt, utána a lányt, befejezésül pedig győzelemre segíti a "gonosz" oldalt, a Tur által szolgált királyság elpusztul, Var pedig megkezdi ámokfutását. Itt lenne vége az első résznek, a második értelemszerűen Varról szólna és egy új szereplőről, Jurrya bátyjáról.

A címe: Fivérem

Ő.. Körülbelül ennyi. Mit gondoltok?:)