Magyar íróktól magyar gyerekeknek?

Én több száz könyvet olvastam, szeretem pl.: Brontét, Böszörményi Gyulát, Naomi Novikot, sok mindenkit. Kicsit nagy általánosítás, hogy a gyerekek nem olvasnak, és nem szeretik a magyar írókat. Inkább azt nem szeretjük, hogy a kötelezők is mind magyar íróktól vannak, így a többség elkönyveli őket 'unalmasnak', vontatottnak és a többi, és a többi... kinek lenne kedve azt olvasni, amit egy olyan író írt, aki miatt kötelezőt kell olvasni? Hát engem nem vonz.... Így a kötelező olvasmányok szerzőitől nem i igen olvasok, kivéve Fekete Istvánt. De attól még szeretem a magyar írókat. A Kedvenc Íróm Böszörményi Gyula.

(13 éves lány vagyok)

"1. Én elég sok olvasó fiatalt ismerek, nagy általánosítás, hogy nem olvasnak. Persze sokaknak csak az az olvasás, ha klasszikust olvas, ill. ha látványosan könyvmolykodik."

Igen, valóban általánosítás, de az általánosítás is ered valamiből. Én személy szerint nem gondolom, hogy csak a klasszikus irodalom az irodalom. Én is olvasok ponyvaregényeket (is), de nem csak azt. A legtöbb magát "olvasónak" tituláló fiatal viszont gyakorlatilag csak ponyvát olvas és a könyvmolykodással sem értek egyet, nem hiszem, hogy ha valaki naponta elolvas 30-50 oldalt egy regényből az könyvmoly lenne. Ezzel a mondatoddal te is általánosítottál.

2. Rendesen meg kéne tanítani a gyerekeket olvasni, nem Karácsonyig lezavarni az egészet, s ha nem tudja tartani a tempót, akkor elkönyvelni hülyének. Szépen szótagolva legalább tavaszig tanítani, a gyorsabban haladóknak meg külön feladatokat adni.

Ezzel abszolút egyetértek.

3. Tapasztalatból mondom, hogy a kötelezők az olvasási kedv legnagyobb gyilkosai! Megtanítják a gyereknek, hogy az olvasás kényszer, a regény unalmas, érthetetlen, vontatott, jobb, ha kerülik.

Én másfél évig nem bírtam könyvet venni a kezembe, miután muszájból, mert a tanár befenyített, félig elolvastam a Kőszívű ember fiait.

Akiket megkérdeztem, miért nem szeretnek olvasni, 90%-ban a kötelezőkre fogták.

Valahol igazad van, DE aki szeret olvasni és akinek az olvasás természetes, azt nem fogja elriasztani az az évi 3-5 könyv, amit kötelezően el kell olvasni az iskolában, tehát az, hogy a kötelezők miatt utálja meg valaki az olvasást csak kifogásnak jó.

4. Ha a gyerek látja, hogy a szülei olvasnak, nagyobb eséllyel fog ő is olvasni.

Ez így van, csak sajnos mivel egyre kevesebben olvasnak, egyre kevesebben is adják át az olvasás szeretetét a gyerekeiknek.

5. Régen sokkal kevesebb lehetőség volt szórakozásra, így természetes volt, hogy egy-egy szegmensére több fő jutott; ma már rengeteg választási lehetőség van.

Ez valóban igaz, de attól még az irodalom a művészet és általános műveltség egy alapvető és nagyon fontos része, és mint már előbb említettem 30-50 oldal napi elolvasása nem von el túl sok időt a többi szórakozási formától. Ha valaki csak napi fél órát rászán erre a szórakozási ( és tanulási) formára, az nem veszít túl sokat.

"A legtöbb magát "olvasónak" tituláló fiatal viszont gyakorlatilag csak ponyvát olvas és a könyvmolykodással sem értek egyet, nem hiszem, hogy ha valaki naponta elolvas 30-50 oldalt egy regényből az könyvmoly lenne."

Na épp erről beszéltem! Attól, hogy valaki csak ponyvát olvas, még olvasó. A könyvmolykodást teljesen félreértetted, arról írtam, vannak olyanok, akik csak azért mondják, hogy XY nem olvas, mert nem könyvmolykodik, vagyis nem olvas szünetekben, buszon, parkban, nem hangoztatja, elmegy bulizni, lóg a haverokkal stb. Nem arról volt szó, hogy hány oldal olvasásától lesz valaki könyvmoly.

"Valahol igazad van, DE aki szeret olvasni és akinek az olvasás természetes, azt nem fogja elriasztani az az évi 3-5 könyv, amit kötelezően el kell olvasni az iskolában, tehát az, hogy a kötelezők miatt utálja meg valaki az olvasást csak kifogásnak jó."

Pedig igen, tapasztalat, pszichológia - negatív megerősítés. Amikor a kisgyerek megtanul olvasni, boldog, de aztán hamar megkapja élete első kötelezőjét. Ha előtte nem olvasott hosszabb terjedelmű művet, akkor az első tapasztalata a könyvekkel negatív lesz, hogy az kényszer, nem őt érdeklő történet, ismeretlen szavak tömkelege, unalmas stb. Az emberi agy úgy működik, hogy összekapcsolja a tapasztalt dolgokat, folyton rendszerez. Ha valakit olvasással büntetnek, akkor összekapcsolódik benne a két dolog, és ellenérzései lesznek, büntetésnek fogja fel. Ez olyan, mint az étellel (édességgel) jutalmazás; az ilyen emberek elhíznak, mert bármilyen negatív élmény éri őket, enni fognak, hogy jobban érezzék magukat.

Akikben tényleg nem hagy nyomot évi pár szenvedve végigolvasott könyv, az tényleg nagyon szeret olvasni, de az ilyen ember nagyon ritka.

Van olyan ismerősöm, aki azért nem bír egy számot, mert pont azt hallgatta, amikor felhívták, az apja meghalt. Van, aki rosszul van a tej gondolatától is, mert egyszer olyan pohárban adtak neki vizet, amiben korábban tej volt, és egy életre megundorodott az opálos löttytől.

"...és mint már előbb említettem 30-50 oldal napi elolvasása nem von el túl sok időt a többi szórakozási formától."

Ha eleve kevés időd van rá, akkor igen. Ha kimerült vagy, nem megy a koncentráció, pihenni kell. Aki egész nap olvas valamit suliban, egyetemen, munkahelyen, az felüdülésre, valami másra vágyik. A stresszt is le kell vezetni, amiből már a kisiskolások is jó nagy adagot kapnak.

Számodra kikapcsolódás az olvasás, másnak viszont a sport vagy a társasági élet az. Minden ember más, ezt el kell fogadni.