Mit gondoltok a verseimről? 15f

1:

Ajtót nyitok a szenvedésnek, hogy neked ne kelljen.

Zárd be ajtód, hogy téged a bánat meg ne leljen!

Utolsó szívdobbanásomig téged óvlak...

Hogy őt bánat el ne fonnyaszd.

Álmodtam egy világot nekünk,

hogy majd abban boldogok legyünk

a te kezed volt számomra a szabad világ kilincse

most már lassan azt sem tudom, hogy mi nincsen…

Csak hallgatom, hogy mit sugall a szél,

hogy te tőlem örökre elmentél

Óvlak, de nem lehetünk együtt már,

az élet keresztbe tett nekünk, de ne sajnáld!

Láss! , s ne csak nézz,

hisz az élet elmúlhat feletted még...

2:

Ne keresd te a halált.

Megtalál az téged, talán.

Élhetsz ezer évig de ez mit sem ér,

addig élj ,amíg van valakiért!

Mosolyod ráfagy arcodra

a hosszú évek alatt.

S ,nem lesz ki lekaparja róla,

ha másnak belőled semmi sem marad

Ne keresd az öröklétet csavargó.

Élj úgy mint egy halandó,

s legyél velem te is múlandó.

3:

Árnyékként üldöz szellemed,

esténként megjelensz fejemben.

De tudom, hogy felejteni muszáj,

habár ez nekem már nem fáj...

Árnyékot nem látva,

nem nézve hátra.

Megyek tovább utamon,

s elfelejtem mit ígért a kósza múlt...

4:

Mindenhol téged látlak ,szenvedek

a gondolatok, amik miattad gyötörnek,megvernek!

azért bűnhődök, amit nem tettem, rettegek!

a legjobb ha végleg itt hagylak,elmegyek!

tönkretettél belülről lelkileg,felmentlek…

5:

Hibáiból tanul az ember.

hazug vagyok én, de ember.

Sok hibám van nekem,nem tagadom,

ha van akit szeressek azért mindent feladok!

Egy tahó állat vagyok, hogy szerethetsz?!

El sem tudom képzelni, mit szeretsz bennem…

hiába humorom jó, de ember számba sem vagyok való

Ha van valakid, akit szeress:

Szeresd és becsüld, de ne úgy mit én

te csak szeresd őt, amíg élsz.

Hisz te megérdemled őt.

Egy gondolat mindig fejbe lő

Hogy nem érdemellek meg…

Sok golyó ment már át fejemen,

de sosem áll meg egy sem bennem

Pedig jobb lenne, ha némelyik megállna,

végre vége lenne a szenvedésnek máma .

Nem tanulok én a hibáimból,

felhalmozom őket tucatjával.

Emberszámba se vegyél, ha jót akarsz magadnak,

hiszen én csak átverlek és megbántalak...

Fáj az igazság, de inkább tudd!

Kerülj engem, amíg tudsz!

Szerelmednek ne válassz,

verset viszont kérj tőlem bátran.

A költészetnek szentelem életem,

ott tán nem csalódnak bennem.

A szerelem az nem nekem való.

Annyit értek hozzá, mint egy faló

Ezt a verset azért írom, mert

mindent elvesztettem ,amit szerettem

Tönkretettem mindent, amit lehetett.

Ilyen az én formám, tőlem mást ne várj.

Talán valamikor felnövök, egyszer, talán

Tönkreteszek mindent magam körül,

idővel csak a harag vesz majd engem körül.

Ne legyél te olyan ember soha, amilyen én!

Legyél olyan, amilyent egy ember szeret, amíg él…