Mit szerettek jobban, ha a könyv E/1-ben íródik, vagy ha E/3-ben? (Ugye elsőnél olyan mintha te élted volna át (akár mintha naplót olvasnál (képletesen), a másodiknál pedig, mintha ő, s kívülről látod az eseményeket. )

Sztem nálam attól függene, h melyiket választanám, h mi lenne a regény fő támadáspontja, célja. Ha mondjuk kalandregény, ahol alapból ugye inkább a történések a lényeg, E/3-ban írnám. De ha már van (min.) 1 szereplő, akit mint embert, is jobban meg szeretnék ismertetni; ahol nem csak a cselekedetei a lényeg, hanem h az emberek megértsék, h mit MIÉRT úgy csinál, akkor lehet, h elmennék jobban az E/1 irányába. De mondjuk ez is olyan, h nem csak ez a 2 véglet létezik. Sztem vmi komplex megoldást találnék, ami mind2-féle iródásból tartalmaz elemeket. Pl. egy olyan köztes megoldás, h bár E/3-ban írom alapból, de sokat beszéltetem úgy, h hosszan elmondja a gondolatait, érzéseit, mind azzal, h dialógusokban szót kap, mind pedig azzal, h monológokat adok neki...? xD

Am meg lehet, h dráma formájában írnám, mármint h csak párbeszédes legyen, narráció nélkül... Akkor is, ha könyvdráma lenne inkább. (Am inkább az lenne, nem színpadi sztem.) Eddig 1 komolyabb dolgot írtam, az ilyen volt.

E/3 !

Sokkal pontosabban, szebben, alaposabban le lehet írni a dolgokat, részletesebben, mert E/1-ben csak azt tudjuk meg egy dologról, amit a főhős vele szemben lát, és amit a főhős megoszt velünk