Nektek mi a véleményetek ezekről a könyvekről?

A Szent Péter esernyője (leszámítva a nyelvezetét) nem váltott ki belőlem se pozitív se negatív érzelmeket. (Minusz pont a nehézkes nyelvezetének).

Légy jó mindhalálig (leszámítva a Bellás részeket) nagyon nem tetszett.

A Rómeó és Júliát szerettem.

Robinson Crusoe nekünk nem volt, mert elolvasták rajzórákon, az is tetszett.

Az arany virágcserép megint csak semleges.

A legyek ura az egyik kedvencem lett.

Az Anyegin semleges maradt.

Szent Péter esernyője: nem nagyon emlékszem, talán végig sem olvastam. Hetedik év végén írtunk volna belőle dogát, de végül sosem került rá sor. Nem tudom, annyira nem lehetett sem jó, sem rossz, különben emlékeznék rá. Legyen semleges.

Légy jó mindhalálig: Általános iskolás olvasmányok közül a kedvencem. Ez egy jó könyv, szerettem.

Antigoné: Na, ez nem egy egyszerű eset. Nem tudom, hogy Szophoklész milyen érzelmek és gondolatok kiváltására szánta, de én végigröhögtem. Már az elején véletlen elképzeltem egyszer, ahogy valakik tényleg, a valós életben így állnak egymással szemben, és mint egy szavalóversenyen, halál komoly arccal mondják egymásnak rímekben a képtelenebbnél képtelenebb szövegeiket, mintha ez teljesen normális lenne emberek között. Innentől fogva kész voltam, számomra ez egy vígjáték. Ha így nézzük, ez is jó volt.

Rómeó és Júlia: Shakespeare-t önmagában kedvelem, és bár a Hamlet messze veri ezt a művet, azért ennek is pozitívat adok.

Anyegin: Ettől meg én kezdtem el rímekben beszélni, ha túl sokáig olvastam egy huzamban. Kicsit unalmas volt, ahogy azt taglalta, hogy Anyegin mennyire unatkozik. Olyan pozitív és semleges közöttit adnék neki.

Candide: Jó volt. Pörgős, könnyed humorral, mégis filozofikus mélységű. Éppen nekem való. Kicsit féltem közben, hogy vissza ne kérdezzék a dogában a sok helyszínt, hogy mi után hova mentek. De azért határozottam pozitív.

Az arany virágcserép: Ez számomra egy különleges mű, közel áll a szívemhez. Kétszer is elolvastam, nagyon inspiráló. Pozitív.

A felsoroltak közül ezeket olvastam. A legjobban utáltjaim közül (pl. Vörös és fekete, Kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Egri csillagok) érdekes módon egyet sem tettél bele, így nem is adtam negatívat. De sok örök kedvencem sem szerepel itt, mint a Bűn és bűnhődés vagy a Beszterce ostroma. Ennyit tudok erre a kérdésre válaszolni.

Szent Péter esernyője: hát, enyhén szólva nem a kedvenc könyvem, kicsit talán unalmasnak találtam, nem igazán tetszett.

Légy jó mindhalálig: nekem leginkább semleges, illetve a pozitív felé hajlik.

Antigoné: voltak benne részek amik megfogták a figyelmem egyébként semmi különös.

Rómeó és Júlia: nagyon szerettem:)

Don Quijote: még nem olvastam, de egyszer talán nekikezdek.

Anyegin: nekem nagyon tetszett

Candide: hát, fogalmazzunk úgy hogy nehezen olvastam végig:D

Az arany virágcserép: eleinte nagyon furcsának tűnt az egész meg túlon túl színesnek, zavarosnak, de így visszatekintve egészen jó könyv volt.

Robinson Crusoe: Jó rég olvastam, de sok megmaradt belőle, tetszett.

A legyek ura: őszintén szólva nekem kicsit nyers volt, nem nagyon fogott meg.

-nem olvastam

-Ez volt az első kötelező, amit szerettem és élvezettel olvastam. Lehet, hogy lő is veszem újraolvasni.

-Ez olyan semleges, de nem nehéz, el lehet olvasni.

-Ezt szerintem nem kell részletezni :)

A többi nem volt kötelező.

- Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

Nekem tetszett, bár nem tartozik a kedvenceim közé. Humoros, fordulatos és még romantikus is.

- Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig

Szerintem az osztályomból nekem tetszett egyedül (mondjuk én nehezen utálok könyvet néhány minősíthetetlen 'romantikus regényen' kívül, minősíthetetlen fordítással, szerkesztéssel és helyesírással). Szóval. A főszereplő néha kicsit mulya, de vannak ilyen emberek, a főszereplőnk ilyen.

- Szophoklész: Antigoné

Érdekes. És itt kivételesen örültem, hogy elemeztük, mert így... más. De azért a görög dráma nem a kedvenc kategóriám.

- Shakespeare: Rómeó és Júlia

Mindig csak odáig jutok, hogy beleolvasok vagy színházban nézem meg. Shakespeare humorát szeretem, a történetet is... szerintem a legjobb kötelezők között van. :)

- Defoe: Robinson Crusoe

Mikor olvastam, sok helyen unalmasnak találtam, de tetszett benne Crusoe leleményessége.

- Golding: A legyek ura

Elsősorban nem a cselekménye, hanem a karakterek ragadtak meg. Ez amolyan egyszerre borzasztó és kiváló regény.

A többit még nem olvastam. :)

Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője Nekem nagyon tetszett. Az osztályom nagy része rühellte, de valahogy engem megfogott, bár nagyon rég olvastam, lehet át is futom mostanában majd, ha lesz rá időm.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig Egyetlen kötelező olvasmány amit nem tudtam becsületesen végig olvasni életemben. Hihetetlenül untatott akkoriban.

Szophoklész: Antigoné Semleges. Nem igazán szeretem a görög drámákat, de nagyon rövid olvasmány, szóval ezért nem értettem amikor sokan azzal jöttek, hogy nem olvasták el a dolgozatírásra.

Shakespeare: Rómeó és Júlia Szép mű, tetszett, de szerintem túl van egy kicsit lihegve. Véleményem szerint rengeteg ilyen vagy ennél különlegesebb szépirodalmi mű van.

Puskin: Anyegin Viszonylag nehéz olvasni szerintem, de a két levél benne borzasztó gyönyörű. Abszolút pozitív volt nekem.

Voltaire: Candide Barátom ajánlotta nekem, mert nekünk nem szerepelt kötelezők között, de örültem, hogy elolvastam, mert rettentő humoros.

Hoffmann: Az arany virágcserép Én ehelyett a homokembert és a Scuderi kisasszonyt olvastam el, de nagyon tetszett.

Defoe: Robinson Crusoe Szintén nagyon tetszett. Főleg a közepe. Alap mű. Örültem, hogy elolvastam és még kaptam is rá egy "ajándék" jegyet irodalomból.

Golding: A legyek ura A karakterek nagyon jól vannak megformálva. Az első olyan kötelező olvasmányom amin utána nagyon sokat gondolkodtam. Megfogott!