Mi a véleményetek erről a történetről? Kritika?

Kezdésnek úgy gondolom nem rossz, amit ebben a két részben összehoztál, de azért akadnak problémák.

A fogalmazás választékosságára jobban figyelj, mert ezáltal eleve élvezetesebb, figyelemfelkeltőbb lesz az írásod, s nem tűnik majd félvállról vett hanyag munkának.

A történetedben semmi egyediség nem mutatkozik tekintve, hogy akármennyire próbál az ember elvonatkoztatni a Vámpírnaplóktól gondolatban újra és újra visszakanyarodik a sorozathoz. Rebecca, a főszereplő tipikusan Elenaként viselkedik azonban efelett még szemet hunyhatnék, de a szexi, furcsa srác feltűnésével végleg úgy érzem, mintha L. J. Smith világát sajátodként igyekeznél "eladni".

Őszintén: nekem úgy nem tetszik, hogy Vámpírnaplós.

De ez csak egy vélemény. :)

Amúgy nem fogalmazol rosszul, bár ha a helyedben lennék, akkor egy új történetre fordítanám az energiáim, olyanra, ami nem hasonlít egy másik könyvre sem.

Egyszer már kifejtettem a véleményem a kérdésedre, de megpróbálom ismét. A Stoker-féle Drakulához képest a twálájt egy adag trágya. Az írásod pedig hasonló színvonalat képvisel az előbb említethez képest, egyenes arányosságban ugye. Mindenesetre meglep, hogy 20 éves vagy. Én azt hittem egy 14-16 lányka a szerző. De hagyjuk is, megpróbálok inkább valóban építő kritikát írni, mert a mocskolódás nem kenyerem:

Először is, a téma nagyon elkoptatott. Igazán próbálhatnál valami eredetit belecsempészni, csak ne olyan hülye módon, mint Meyer-néni. A karakterek sablonosak, ahogy a történések is. A szereplők buták, nincs egyéniségük, nem tudni, mi motiválja őket, mik a gyengéik, mitől félnek, mi hozza lázba őket. Nem reális karakterek, olvasás közben kicsit sem tűnik úgy, mintha hús-vér személyekről volna szó. Az érzelmi világuk Kristen Stewart színészi játékával egyenlő. Nem tudtam olyan szereplőt felhozni, akit ne lehetne helyettesíteni egy darab fával. A történetszál is hasonló színvonalat képvisel. Egyszerű, kiszámítható, életszerűtlen és bugyuta. Mint egy tinilányka ábrándozásai. Talán nem is volna olyan nagy bajom vele, ha nem lenne az egész ebbe a nyálas vámpír-romantikába áztatva. Azonban a gótikus éjszaka félelmetes gyermekeinek kigúnyolásával válik unszimpatikussá az egész. Az események túl gyorsan pörögnek, nincs rendes átvezetés. Mint már mondtam, a karakterek motivációja nem tisztázott, így cselekedeteik is valószerűtlenek, döntéseik nem tükrözik a személyiségüket (már ha van nekik).

A stílusról. Beleestél a kezdő írók egyik legalapvetőbb hibájába, akik E/1. személyben írnak. Gondolom eléggé azonosulsz a szereplővel, sőt, tulajdonképpen megkockáztatom, hogy magadról írsz. Ezért az írásod tükrözi az egódat, és nagyjából szátorolod magad, tökéletesnek állítod be a karaktert. Ezzel nem azt mondom, hogy egoista, netán beképzelt vagy, szó se róla. Ez nagyon is gyakori (én is elkövettem az elején) hiba, hiszen minél személyesebb dologról van szó, az embernek annál nehezebb megőriznie az objektivitását. Steohenie Meyer elismerem, jól csinálta az elején, hogy egy béna, esetlen szereplőt alkotot. De végtére is csak kibújt a szög a zsákból, amikor érdekes módon a város összes "valamievaló" férfija pont egy ilyen szürke tramplira bukik.

"A régi sulimban én voltam a menő csaj. Mindenki engem akart, én pedig ezt kis is használtam. Egyik fiú után a másik...másik után a harmadik...és a végére én lettem a könnyűvérű jégkirálynő."

Azért kérlek lásd be, hogy ez igazán nevetséges. Egy ilyesfajta "menő csaj" még csak véletlenül sem fog így beszélni magáról. Hiszen ha volna ennyi önkritikája, hogy így jellemezze magát, bizonyosan nem lett volna olyan, amilyen. Erre mondom, hogy a karaktered nem életszerű. Azt meg hiába magyarázod, hogy "jajj hát megváltozott" mert akkor a kis beszámolója szégyenérzettel volna átitatva, nem pedig ilyen tárgyilagosan lökné oda. És megint visszakanyarodnék oda, hogy nem látom a motivációt arra, hogy megváltozzon.

Minden amit írtam (még ha kicsit nyers is, ezért bocsánatot kérek) nem rossz szándékból tettem. Ha ezt akarod írni, akkor nyugodtan, biztosan lesznek olvasóid, mert hát vevő mindenre akad. De ha tényleg szeretnél valami értékesek alkotni, akkor gondolj át jónéhány dolgot, akár azt is megkockáztatom, hogy kezdd újra a törrténeted.

Ha pedig a vámpírok érdekelnek, könyörgök, ne a twálájt meg a vámpírnaplók legyen az ihleted. Ezek hulladékok, meggyalázzák a vámpírmítoszt, nevetségessé tesznek mindent, ami ezekkel a vérszívó démonfajzatokkal kapcsolatos. Ha valódi vámpírokról akarsz olvasni, a következő regényeket ajánlom inkább:

"Goethe - A korinthusi mennyasszony" (első vámpírköltemény)

"Dr. John William Polidori - A vámpír" (az első hivatalos vámpírtörténet, a vámpír karakterét nem kisebb személy, mint maga Lord Byron ihlette)

"Stephen King - Borzalmak városa" (igazi horror, igazi vámpírokkal)

"Richard Matheson - Legenda vagyok" (ez a regény kapta a század legjobb vámpírregénye megtisztelő díját, ez azért nem kis dolog)

"Bram Stoker - Drakula gróf válogatott rémtettei" (nem is kell mondani, igazi klasszikus, vámpír-fanoknak alapmű)

"Dacre Stoker - Drakula az élőhalott" (Stoker papa klasszikusának méltó folytatása)

"Pivarcsi István - Drakula gróf és társai" (szakkönyv, vámpírológiához elengedhetetlen, továbbá sok érdekesség van benne vérfarkasokról, zombikról, gólemekről stb.)

"Anne Rice - Interjú a vámpírral" (ezt külön ajánlom neked, ha a twálájt-féle szarok tetszettek, akkor ezt garantáltan imádni fogod, színvonalban pedig messze veri a vámpírnaplók meg ilyenek szintjét).

Remélem, azért nem sértettelek meg túlságosan, nem állt ugyanis szánt-szándékomban.