Aki olvas, az ír is? (lenn részletesebben, kíváncsi vagyok a véleményekre)

"Én úgy vagyok vele", hogy szerettem, szeretek olvasni, de nem ezért szerettem volna írni, sosem fordult volna meg a fejemben, hogy "utánozzam" azokat, akiknek a regényeit kézbe vettem. Ellenben nagyon sok más embert ismerek, ismertem, akik valami okból írni kezdtek, sokféle motivációt látok (láttam). Főképp a spekulatív irodalom (azon belül igazán a fantasztikum) terén vannak tapasztalataim, ismereteim. Ezek nagyjából a következők:

Régebben, mikor a net kezdett elterjedni, de még "élt a magyar fanatsy hőskora" ('90-es évek közepétől az ezredforduló éveiig) meghatározó volt az "ilyet én is tudok" elv. Elég sok, nem túl jó minőségű (hogy mást ne monjdak) regény került piacra, és valóban egyik-másik megütötte azt a szintet, hogy annál egy közepesen intelligens aranyhörcsög jobbat ír. Sokakat ez motivált az írásra. Később (ezredforduló évtizede) egyre kelendőbbek lettek a divatkönyvek, mellette pedig a netes publikálás előtt rengeteg lehetőség nyílt: ingyenes blogszerverek, ingyen tárhyelek, egyre több amatőröknek szóló, amatőrökből szerveződött irodalmi oldal, írókörök, műhelyek stb. Átvette a vezető szerepet a kedvenc könyvön felbuzdulva pennát ragadó író típusa (ami természetesen mindig nagy húzóerő), ez a mai napig megmaradt. A legtöbben ha írni akarnak, a kedvenc könyvük után mennek (stílusban, témában). A másik fő mozgatórugó a könnyű publikálás miatt az ismerősök "noszogatása". Ha a legjobb barátnő is ír (vagy a legjobb barát, mondjuk fiúknál ez nem annyira jellemző), persze, hogy akar mindenki. Nem az "együtt írás" miatt, hanem mert az olvasók növelése (ez a "rangnövelés" mindig is népszerű volt - sokan pont azért kezdenek el írni, hogy népszerűek lehessenek, "kompenzálnak") így is elérhető. És persze a körbevéleményezés (körbedicséret inkább). Ez főképp a tinédzser korosztályra jellemző ma is, és inkább a lányok. A fiúknál megmaradt fő motivációnak a kedvenc könyv utáni lelkesedés, mert addig is volt pár szez rettentően jó ötletük, de akkor rá is döbbennek, hogy ez micsoda jó dolog, ha le is írják!

Ma ugyanezek a meghatározóak (a divatkönyvek sikerén felbuzdulva mindig rengeteg lány kezd bele az írásba, ez a szám egyre növekszik), illetve szinte nincs már akadály a netes publikálás előtt, így bárki lehet író. Ez annyira erős csábítás, hogy sokan mindennemű ötlet nélkül kezdenének bele az írásba. Emiatt az írás amolyan "menő" dolog lett, sokan azért kezdenek már írni, hogy ők is olyanokká válhassanak, mint a kedvenc szerzőik - akár netes, akár "könyves". Az olvasás kezd hátrébb szorulni a ranglistán.

Az olvasás és az írás kapcsolata egyre kevésbé szoros. Eddig is inkább az volt a meghatározó, hogy van-e egy nagyhatású (inkább divat-) könyv, ami elindít, nem a "nagy műveltség". Az inkább visszatart. (Mindent megírtak már-szindróma.) Hogy az olvasás milyen hatással van az írásra: nos, bizonyos olvasottság kell egy j kifejzőkészséghez. Illetve nem árt. Kevés a sosem olvasott zseni, de ők valami furcsa szellemi környezetben nőttek fel, ami másképp hatott a kifejezőkészségükre. (Általában kisebb szókincs, egyszerűbb fogalmazás, de összetettebb mondanivaló jellemzi őket.) De csak sok olvasástól nem tud valaki írni. Az csak fejleszt: elleshető belőle a többi író stílusa, technikája, hogy szokás egyes helyzeteket megoldani "a nagyok" körében, bővíti a szókincset, toposzokat szolgáltat, segít elkerülni a banális pofáraesést, hogy újra felfedezze a szerző a spanyolviaszt. (Ami azért megtörténik, lásd mindenféle gyanúsítgatások, hogy ki kitől lopott és nyúlta le a regényötletét.) De önmagában még nem tesz íróvá. Ez ugyanolyan "anyag", mint a festőnek a vászon, az ecset és a festékek. Ha minőségi anyagokból dolgozhat, lehet jobb a műve, de egy Rembrant temperával félfamentes rajzlapra is Rembrant, míg az óvódás firka olajjal vászonra mókusszőrecsettel ugyanúgy óvódás firka marad. Az, hogy valaki kétezer szóban meg tudja fogalmazni a semmit, és nincs gondolata, hogy kitöltse a lapot, nem jobb, mint ha valakinek vannak jobb-rosszabb gondolatai (inkább közepesek), de alig tudja megfogalmazni. Ugyanott fognak kikötni. Kell egy plusz, amit tehetségnek neveznek. Erről meg már King írt vagy húsz oldalt, és végül ő is ugyanoda jutott, mint mindenki a világon: ezt nem osztogatták túl bő kézzel annak idején. De a közepes szerzők is jól keresnek, ha sikerül egy jó hullámot elkapniuk. :) (Amerikában. Itthon nem.) Viszont nekik létfontosságú a nagy olvasottság: ha mással nem tűnhetnek ki, hát legyenek azok az eszközök a legjobb minőségűek. De persze senki másnak nem árt olvasni. (Egyszerűen annál fogva, hogy az írónak kell olvasótábor, különben megszűnt a művészete.)

Nyilván megfogalmazódik sokakban az írás lehetősége, de még ha meg is próbálják, sokan rájönnek, hogy nem megy nekik, és abbahagyják. Csak olvasással nem lehet jól írni. Az alapvető fantázián kívül csak kettő dolog kell ahhoz, hogy valaki írni tudjon: Sokat kell írni és sokat kell olvasni. Rengeteget, naponta kell gyakorolni, olvasni pedig azért, hogy lássuk, mivel, hogyan éri el az író a hatás, milyen a stílusa. Az, hogy kipróbáljuk egy író stílusát, nem feltétlen jelenti azt, hogy ellopjuk. A sok próbálgatás szüli majd meg a saját stílust, amiben az egyén kényelmesen mozog, amit legszívesebben és a legkönnyedebben használ.

Írni meg lehet tanulni. Viszont jó történetet írni sajnos nem, mert ahhoz már készség kell.

Nem olvastam mindenki válaszát, úgyhogy lehet, hogy írok olyat, amit már megfogalmaztak előttem, de, röviden:

„Aki olvas, az ír is?”

Nem. De aki ír, az olvas.

"Aki szeret olvasni (tapasztalatom alapján), abban előbb-utóbb megfogalmazódik a gondolat, a vágy, hogy maga is írásban fejezze ki gondolatait, önmagát."

Nem feltétlenül. Sok olyan embert ismerek, akik rengeteget olvasnak, mégsem merült fel bennük a gondolat, hogy írjanak saját történeteket vagy akár egy esszét.

„szerintetek maga az olvasás elég-e ahhoz, hogy valaki tudjon jól írni?”

Egyáltalán nem. Nézd, én hiába tudok jól korcsolyázni, ha egyszer nem tudom a hokibottal elvinni a korongot egyik kaputól a másikig – sose lesz belőlem jéghokis. Lehet, hogy nem a legjobb példa, de a lényeg, az olvasás távolról sem elég.

Hogy az egyik kedvenc íróm idézzem: Az írás olyan, mint a maszturbálás. Az ember saját teste helyett az írógépet veri ugyan, de mindkét aktushoz gyors észjárásra, fürge kézre és odaadó, elkötelezett fantáziálásra van szükség.

Továbbá jó megfigyelőkészségre, fogalmazó képességre és pokolian sok gyakorlásra. És persze nem árt némi tehetség sem.