Miért ilyen r. hadt felkapott a Szent Johanna Gimi? Szerintem borzasztó könyv.

Teljesen véletlen tévedtem ide az egyik nap és úgy gondoltam, hogy elmondom én is a véleményen, vagy inkább az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban, hátha segítéségére lehet valakinek.

Lány vagyok, 22 éves. 13 évesen olvastam először a Szent Johanna gimit, akkor még abszolút úgy, hogy ami megfogott benne az semmi más nem volt, csak, hogy "úristeeen, dehát ez a szjg!!!!!!!". És őszintén nem is igazán értettem az egészet, hogy pontosan mivan, de ez köszönhető annak is, hogy összevissza sorrendben olvastam, nem tudtam, hogy most akkor ki kivel van, meg kivel nincs. Tehát teljes mértékben egyetértettem azokkal, akik előttem negatív véleménnyel voltak róla.

Aztán elkerültem én is gimi-be. 16 évesen olvastam újra, és akkor már teljesen megfogott az egész. És miért? Mert mindenkiben volt valami amivel azonosulni tudtam, és mert az én életemben is volt egy Cortez, ami még a Reni eseténél is reménytelenebb volt... Ekkor már totál beleéltem magam a könyvbe és minden tinilányos bájával együtt totálisan magával ragadott.

Ezután következett egy újabb szünet, amikor szinte el is felejtettem az egészet. Nem hatott meg egyáltalán és nem is értettem a felhajtását körülötte. Ekkor voltam 17-18 éves, minden nagyon más volt és más lett az életemben, mint előtte.

19 évesen került megint a kezembe a Covid közepén, és úgy voltam vele jöjjön a harmadik esély. És itt tört meg végleg a jég. Nem tudom, hogy addigra már megéltem 1-2 dolgot és valóban kicsit érettebb voltam, vagy egyszerűen csak jól esett "visszakerülnöm" a gimibe és kicsit nosztalgiázni, de akármi is volt, megtette a hatását. Nekem nem volt meg egy könyvem se, pdf-ben olvastam a telefonomon és volt, hogy éjszaka se bírtam letenni, pedig tudtam, hogy mi fog történni. 22 éves koromig minden évben elolvastam egyszer, most már az egyetemet is elvégezve, munka mellett (igaz néha home office-ban) másfél hét alatt olvastam ki mind a 9 könyvet. Nevettem, sírtam vagy csak nagyon belemerültem, de nagyon sok emléket hozott fel. Az én életem teljesen más, mint egy éve, mint 2 éve...és legfőképp sokkal másabb mint 13 évesen. A könyv viszont ugyanaz maradt az évek során. És amikor azok akik már túlléptek rajta és inkább más irányba mennének és "elballagnak" a SZJG-ből, akkor jönnek helyette újak, akik először olvassák, vagy akik sokadik alkalommal állnak neki, hogy megszeressék és így a történet mindig tovább él.

Igen, lehet nagyon utálni, és igen, lehet nagyon szeretni is. A Szent Johanna gimi egy fikció, nem valakinek az igaz életéről szól. De minden szereplőben benne van egy olyan tulajdonság, amivel azonosulni tudsz, még ha le is tagadod. Én ismertem Reniket, akik sosem kapták meg a Cortezüket, ismertem Virágokat, akiket nem szeretett ennyire senki, akik nagyon kilógtak a sorból és egyedül voltak. Én se jártam tökéletes helyre, tökéletes emberekkel. De van olyan Reni aki a Cortezével házas, olyan Ricsi akinek meg egy Virág kellett a boldogsághoz és így tovább.

Szerintem, amikor olvasod nem szabad véleményeket nézned. Az a legjobb ha kialakul egy saját gondolat, amit később majd formázhatsz. Én eleinte próbáltam Arnoldban látni a jót, Cortezben a rosszat. De nem ment, mert tini voltam, amikor minden fiúban csak az számított ami Cortez volt.

Most elolvasva már a sorok mögé látok. Értem a dolgok mondanivalóját, nem csak azt ami oda le van írva. Ma már értem, hogy Arnold is miért volt jó Reninek, de tudom, hogy Cortez a legjobb neki. Apropó Cortez. Ha egy dolog van amivel nem értek egyet az Cortez tökéletessége. Nem az. Sosem hallottuk Cortez szájából, hogy ő valaki lenne, tulajdonképp mások formálták őt a tökéletes emberré. Szerintem egy ember véleménye állná meg a helyét, Kingáé. Őt nem hatja meg a szépfiú imidzs, nincs rajta rózsaszín köd, abszolút tud független lenni, és nem mellesleg mindig igazat mond. Ezért jó, hogy nincs Corteznek (hivatalos) szemszöge, teljesen lerombolná a köré húzott álomvilágot, amitől tulajdonképp a SZJG az lett ami.

Persze megvan a maga hibája a könyvnek, de akárhogy is alakulna sosem lenne tökéletes, hiszen 10 embernek is nehéz a kedvére tenni, nemhogy a több ezer olvasónak.

Azt tanácsolom, bárki is olvassa ezt, ha teheti olvasd el tini ként és felnőtt ként is. Ha szeretnéd megszeretni, adj neki akár 3 esélyt is (mint én ;) ) és legfőképp hagyj magadnak időt rá. Minél idősebb leszel, annál jobban elérnek majd a benne lévő problémák, a mögöttük lakozó mondanivalók és a terhe annak, hogy bár ők bármikor lehetnek a szemükben kilencedikesek, mi már nem leszünk azok.

Ha szereted becsüld meg, hogy tanít és formál, ha pedig nem...akkor ez van.