Eddig szerintetek milyen a könyvem? Folytassam?
1.Fejezet-Álom
A szoba sötét volt. Az ablakokon eső kopogása hallatszott...rossz érzés volt ezt hallgatni.Mintha életünk utolsó dalát játszanák, valami nevetségesen szabálytalan ritmusban.De nem csak ez volt különösen nyomasztó. A szobában csak egy dolog volt: egy hatalmas, sötét asztal. Pontosan 24 szék volt körülötte... életünk utolsó 24 órája.
Két férfi lépett be. Szokatlan alakok. Mindketten selyemruhát, és hosszú bársonyköpenyt viseltek...ugyan, rövid is elég lenne, hiszen most is csurom víz volt az aljuk. Ja, persze, méltóság. Elnézést, őexcellenciája.
Ekkor a két férfi leült a nagy, bizarr asztalhoz, és beszélni kezdtek. Beszédük homályos, nehezen kivehető volt. Csupán foszlányok hallatszódtak:
Ma...igen, hajnalban...a gyermek...túléli...a tanács...mind meghalunk...
Csak egyetlen mondatot lehetett tisztán érteni...csak egyet: Létezésünk hamarosan múltba vész.
2.fejezet: Képmutatás
Már megint...ugyanaz az álom.
Yuron, a 16 éves Észak-Urnuai fiú már megint ugyanazt a különös álmot látta...nagyapja halála óta kísértette.Nem, nem félt, nem is volt kétségbeesve... csak olyan szokatlan , megfogalmazhatatlan érzése volt... és ez zavarta.
Felült, de nem tudott kikelni az ágyból. Ehhez reggel 6 óra még korai, főleg szombaton. Kinézett azablakon. Szerette ezt a tájat. Nyugodt volt, de csöppet sem békés. Büszke, öntelt, arisztokratikus, és képmutató, de valahogy mégis tiszteletreméltó...érdekes, minthe ő is hosszú köpenyt viselne. Azt hiszi, ettől tekintélyesebb lesz? Lehet. Talán.
Nem volt számára közömbös ez a táj. Itt látta utoljára szüleit, amikor elmentek. Nem tudni, hova, nem tudni, miért. Mintha csak rövid kiruccanásra mennének a pezsgő Ruo-szigetre, úgy köszöntek el tőle. Szeretné tudni, miért hagyták itt őt. Érezte, egyszer megtudja.Azóta nagyanyja gondozza, ő se mondott semmit, bár nem is nagyon faggatta, hiszen ahányszor csak megemlítette, sírva elrohant.
Barátai nem voltak, nem is akart. Ezek a korabeli gyerekek túl... normálisak. Talán van valaki, Taru, ő is 16 éves.Bár eddig alig szóltak egymáshoz, mégis szinte mindent tudtak egymásról. Olyan megnyugtató a közelébe lenni.
A lányok nem érdekelték, bár a háttérben elég népszerű volt.Sötét, majdhogynem állig érő haja, és fekete szeme volt. Nem, ez csöppet sem volt baj. Az ok, amiért senki sem mert odamenni hozzá, az volt, hogy érezni lehetett rajta valamilyen tartózkodást, sötétséget, felsőbbrendűséget.
Felkelt.7 óra volt. MIlyen gyorsan telik az idő...idő. Fájdalmas szó. Egy olyan szó, aminek van jelentése. Egy, a kevés közül...
Nem volt éhes, se szomjas. Inkább kiment az udvarra...gondolkozni. Hogy miről? Természetesen a szüleiről, hogy miért kellett itthagyniuk őt. Pontosan 4 éve, pontosabban 1 hét múlva 4 éve.
Akkor 12 éves volt, és nem értett semmit.
Most 16 éves, de még mindig nem ért... semmit...
Köszönöm, sokan segítetek :)
Itt a 3. fejezet:
3,Fejezet: Fénykép
Visszament a szobájába, és egy fényképet vett elő. Igen, még emlékszik. Ezt a fényképet szülei adták neki, távozásuk napján... a a hátuljára ez volt írva: Yuronnak, anyától és apától.Ne feledd, mindig is szeretni fogunk. 1514,szeptember 4.
Minden nap megnézi ezt a képet.Nem akarta, hogy homályos ködbe vesszen azoknak az emléke, akiket a legjobban szeretett... bár, meg kell hagyni, eddig mást nem is szeretett nagyon.
Anyja, Amane Tai kedves, csöndes teremtés volt.Szelíd, de büszke. Haja hosszú,barna volt...és a szemei, Yuron tőle örökölte őket.
Még emlékszik, 6 évesen azt kapták feladatnak, hogy írják le az álmaikat, de Yuron sírva fakadt, hogy neki nincsenek álmai. Ekkor anyja ezt mondta neki:
-Yuron,kicsim...figyelj,neked nincsenek álmaid, de ez nem baj, mert tudod, érzed, hogy te mindent valóra fogsz váltani...
Yuron elővett egy lapot, és egy régimódi tintatollat,és ezt írta a lapra: Álmom, és célom,hogy megtaláljam a szüleim.
A fényképen anyja mellett apja állt, Kubon Tai. Rövid, fekete haja, és világoskék szeme volt. Volt valami különös benne...nagyon hasonlított Yuronra. Bár nem beszéltek túl sokat , mégis tökéletesen megértették egymást. Szeretett apjával kiülni a kertbe, és olvasni... jó volt vele lenni.
A fényképen középen Yüri ült, Yuron húga. Aznap, amikor szülei elmentek, meghalt. Bájos kis teremtés volt, 6 éves. Hosszú barna haja volt, szeme az apjáé. yuron szerette őt... nem szeretett róla beszélni.Tudta, hogy szüleivel ellentétben ő sohasem fog visszajönni.
Sohasem.
A fénykép két sarkán Lonna nagyi, és Pato, a nagyapja állt. Lonna nagyi egyszerű, szelíd teremtés volt, Yuron számára közömbös, viszont Patot szerette. Nagyapja egykor sokat játszott vele...de ő is meghalt. Nem tudni miért, legalábbis Yuron nem tudta.
Apja felőli nagyszüleiről nem tudott semmit, bár őszintés, nem is nagyon érdekelte.
Nem tudta, mikor készülhetett ez a fénykép, de ő nem volt rajta. Különös.
Visszatette fiókjába a fényképet, és odatette a lapot is. Készülődött, iskolába kellett mennie. Éles esze ellenére utálta az iskolát. Nem szeretett ott lenni, sok különböző elme közt... magányos volt...Taru mostanában nem nagyon foglalkozik vele...mintha elpártolt volna tőle...
Egy óra múlva elindult.
válasza:Lehet,hogy nem fogsz szeretni ezért, de:
1. szóismétlésre nagyon figyelj oda mert sokszor előfordul
2. én megértem, és általában értékelem, ha valaki úgy akarja nyomasztóvá, vagy erőteljesebbé tenni a művét, hogy nagyon tő mondatokban ír, DE!! Így. Sokszor. El lehet veszíteni. A fonalat.
3. maga a történet egyébként nem lenne rossz, de ha így ki akarsz fejteni mindent ( ki hogyan nézett ki, mennyire hasonlítanak egymásra) , akkor tedd érdekesebbé kisebb fontos információval - szerintem, mert így átcsaphat unalmasba a szereplők leírása.
4. Észrevettem, főleg az 1. részben, hogy pl.:
"A szoba sötét volt. Az ablakokon eső kopogása hallatszott...rossz érzés volt ezt hallgatni.Mintha életünk utolsó dalát játszanák, valami nevetségesen szabálytalan ritmusban" <-- Itt valahogy átcsapsz az egyenesen megfogalmazott leírásból, 'művészibe'.
Ennyi lenne, ne érts félre tetszett mind a három részlet, és gondolom nem ez a végső változat, de remélem ha visszaolvasod a részeket, akkor látod, hogy miről beszéltem.
17/L
Szerintem egész jó,de:
-Túl rövidek a fejezetek
-2.fejezetnél azt írtad,hogy szombati nap van,de a 3.-nál meg suliba kellett mennie..ezt nem értem?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!