Olvastál olyan könyvet, amitől úgy érzed, jobb ember lettél?

Dale Carnagie: Sikerkalauz 1-2

Nagyon inspirálónak találom, és igen, jobb ember lettem tőle:)

Szerintem az ember minden könyvtől kap valamit, szóval nagyjából az összes könyvet elsorolhatnám, amit valaha olvaastam. :) (Pontosabban egy kivételével, amivel borzalmasan szenvedtem, de ezt inkább nem nevezem meg, nem akarok senkit megbántani ;))

Jodi Picoult könyvei viszont különösen elgondolkodtatnak, mert nagyon összetett problémákat dolgoznak fel, szórakoztató és megható módon. Nála tényleg nem fekete-fehér van.

Azt hiszem, jelenleg ő a kedvenc írónőm.

Szerintem egy könyvtől nem leszel jobb ember. Egy könyv segíthet abba, hogy máshogy lásd a világot, hogy szembekerülhess olyan dolgokkal, amelyekkel másképp nem lenne lehetőséged, és ezen el tudj gondolkodni. És ha fogékony vagy rá, képes vagy átgondolni a mondanivalóját, akkor változhatsz, tudatosan, vagy tudat alatt.

Amúgy voltak ilyen könyvek, és filmek is. Bármilyen vicces is lesz, nekem a Harry Potter is egy ilyen könyv volt:) 8 évesen kezdtem el olvasni, és az ember azért 8 évesen nem fog nagy filozófiai értekezéseket és etikai kódexet olvasni. A Harry Potter viszont nagyon sok dologra megtanított, bár tudat alatt hatott rám. Az, hogy fontos az összetartás, a barátság, felelősség, tolerancia.

Azóta persze jóval komolyabb könyveket is elolvastam:) Jodie Picoult Házirend könyve például arra emlékeztetett, hogy a "normális", mint fogalom, valójában elég szűk skatulya, és túl sokszor táplálunk előítéleteket olyan emberek felé, akiket igazából nem is ismerünk. Szintén gyerekkoromban olvastam először a Félőlény c. könyvet, ami azóta is az egyik kedvencem. Ebből azt tanultam meg, hogy bármennyire is kényelmes elvonulni a saját kis biztonságos világunkba, ahol senki nem bánthat minket, de akkor is muszáj talpra állnunk, és kibújni a csigaházból. Még ha ez néha nehéz is.Young Viskó című könyve és Moore Biff evangéliuma c. könyve egy egész más perspektívából mutatta be a keresztény hitet, amivel mindig problémáim voltak. Most körülbelül ennyi jutott eszembe:)

Tegnap 21:48-as vagyok, és igen, a Harry Potter nekem is ilyen volt, akármilyen furcsán is hangzik. :))

Egyrészt jobban megfogott, mint előtte bármi, lelkesen találgattuk, mi lesz a vége, izgultunk, mintha a mi életünkben történnének az események...

És nem utolsó sorban tényleg sok olyan - egyébként hétköznapi - szituációt ír le, ami miatt lehet tanulni belőle ténylegesen.

Pl. barátok közötti lojalitás, konfliktuskezelés, irigység kezelése...

Szóval nem butaság szerintem ezt mondani, még akkor sem, ha amúgy gyerekkönyv. :)

Mondjuk úgy, hogy nem csak gyerekkönyv. :)

Felnőttként is lehet szeretni, mert nem kis egyszerű történet, ami tényleg kicsiknek való, hanem összetettebb, és izgalmasabb. Számomra legalábbis. :)

Bár én bevallom, hogy az elejét szeretem a sorozatnak inkább (1-4). Számomra ez az igazi Harry Potter, a hangulatát és stílusát tekintve.

És a kérdésedre válaszolva eszembe jutott még valami: A Hullám. Könyvben és filmben egyaránt döbbenetes, megrázó, tanulságos... Érdemes elolvasni!

Nem szoktam amúgy ilyet szinte sose mondani, de ez talán kicsit filmben hatásosabb, mert változtattak kicsit a végén, és az valami eszméletlen nagyot üt számomra!