Mit gondoltok, van jövője?

Nem rossz.

Szerintem folytasd és meglátod mi lesz belőle :) de ne kapkod el

Én is írok kritikát:

- A számneveket mindig betűvel írd ki!

- Az első két mondat rendben van. Aztán ott állt az a fiú. Oké, egy másodperc múlva felfogtam, hogy az álomról van szó, mégis ez a gyors váltás kizökkentett a ritmusból. Írhatnál a második és harmadik mondat közé valamiféle kis átvezetőt.

- És én nem bírtam megmenteni. Nem hiányzik oda az én. Már benne van a ragozásban, tudjuk, kiről van szó.

- Elragadta a halál? Csak így, a kaszás két kézzel felkapta, és elfutott vele?

- És én... Ide már egyáltalán nem illik az és (ha már itt tartunk, az én se). Nagyon feltűnő a szóismétlés.

- Úgy éreztem VESSZŐ hogy lebénultam.

- Aki nem tudná VESSZŐ Kardosi Máté vagyok. Hmm... valaki tudja egyáltalán? Ki ő, hogy nekünk tudni kéne? Így csak unszimpatizálni fogunk a karakterrel.

- "élem meg" : az élem simán elég. Esetleg huszonhetedik éve élek ebben a bőrben.

- Még amikor hét éves voltam VESSZŐ anyám elvitt egy jóshoz VESSZŐ aki állítólag a legjobb a faluban. Nagy váltás pár mondaton belül: rémálom, bemutatkozás, múlt. Amúgy meg miért vitte el egy jóshoz? Csak volt valami különösebb oka. És kérem, mekkora egy falu, hogy ott tud valaki a legjobb jós lenni? Egy falu Mo.-n nem több pár ezer lakosnál, nem nagy dolog a legjobbnak lenni, ha ő az egyetlen. Tudtommal nem áll minden utcasarkon egy varázsló vagy mágus, vagy tévedek? Esetleg egy alternatív világban vagyunk? Ha igen, akkor teljesen más tészta.

- Azt mondta VESSZŐ nekem meg kell találnom a végzetemet. Jó, ezt minden embernek mondhatná. Mindenkinek meg kell találnia. (Vagy inkább ő talál ránk?) A "nekem" teljesen felesleges.

- Húsz éve múlva menjek vissza VESSZŐ és többet is elmond. Hú. Hogy emlékezhet egy hétéves egy ilyen jellegtelen jóslatra? Valami csak nyomot hagyott benne, hogy húsz évig élt benne az élmény, és nem hiszem el, hogy ez csupán két mondat volt, hogy találd meg a végzeted, meg majd gyere vissza húsz év múlva. Legalább egy "Különleges vagy."-ot is mondhatott volna, hogy a fiúnak legyen valami kellemes emléke az esetről, legyen miért vissza gondolnia rá. Mellesleg, az előbb azt írtad, a faluban. Tehát arra következtetek, hogy a fiú és a jós mindvégig egy faluban laktak. Mint említettem, a falvak nem olyan népesek, hogy húsz éven keresztül elkerülhesse egymást két ember. Ha valóban érdekelte volna a főszereplőnket, már felkereshette volna. Miért nem tudott húsz év alatt két teljesen semleges mondat hatásából kievickélni? Mi tartja vissza, miért fontos ez neki? Talán az élettapasztalatából már rájöhetett, hogy mindenkinek van végzete, meg amúgy is, mi az, hogy gyere vissza és többet is elmondok? Azért huszonhét évvel a háta mögött egy embernek van némi fogalma arról, hogy hova fog kilyukadni, még ha közben jönnek váratlan fordulatok.

És ha itt tartunk, és így benne vagyok az írásban, hogyan hozta összefüggésbe emberünk ezt a két dolgot? Egy rémálomsorozat, oké, nagyon nyomasztó tud lenni, megértem. De hogy jön a képbe, hogy jut az eszébe, mit mondott neki az egyik falubeli hét éves korában?

Ó, ég. Most veszem csak észre magam =D Előtört a kritikus énem, sajnálom, ha megbántottalak, nem az volt a célom, hidd el =D Ezt szűrtem le ebből a szösszenetből, gondolom, a kérdések nagy része választ is fog kapni a történet haladtával. Nehéz így értékelni, hogy csak egy részletet olvasok, mert lehet, hogy már a következő bekezdésben megindokoltad azt, amit felvetettem, csak nem írtad ide be. No, mindegy, bocsi a hosszú-hosszú válaszért =D

Sok sikert az íráshoz =)