Melyik történetből írt könyvet olvasnád el szívesebben?

Valamiért eddig egyik próbálkozásomnál sem volt olyan, hogy a cím volt meg először, most viszont úgy történt, hogy a cím hatására kezdtem el kitalálni a történetet. Mindkét esetben.

1. Az első történetemnek a "A csillagok árnyékában" címet adtam. Egy indián törzsről szólna (pontosabban kettőről), akik a kezdetektől fogva háborúban állnak egymással. Az, hogy mi történt pontosan senki sem tudják, kivéve egy ősi legenda. A történettel viszont az az egy baj van, hogy nem teljesen egyértelmű, de a szálak egy hegyhez vezetnek, ahol állítólag van valami, amiről ugyan nem tudnak, csak annyit, hogy az ősi szellemek műve. A sámánok annyit mondanak, hogy a hegyen élő ember a csillagok árnyékába lép, és éli le az letét, ami segít neki olyan titkokat megtudni, amiket nem sokan tudtak meg azelőtt. Ezért a törzs életét az örök bolyongás teszi ki generációk óta, attól a régmúlt, rejtélyes naptól fogva.

A történet pedig egy lányról szól, akinek a szüleit és a testvérét megölték, és alig több, mint egyéves korában befogadta a törzs, hiszen súlyosan megsebesült, és a sámán látott rajta valamit, ami miatt ellentmondva a törzs szokásainak nem ölték meg, hanem magukhoz vették, és mint tanítványként befogadta. A törzs viszont önkéntelenül is furcsán néz a lányra, amire nincs nyílt okuk, de mindenki lát valami olyat a lányban, amit még azelőtt nem, ezért akaratlanul is félnek tőle egy kicsit. A kislánynak azonban nem nehéz beilleszkedni a törzs vándorló életmódjába, egészen tizenöt éves koráig, amikor - mint mindenki ebben a korban - inkább a saját útját járná, mint az elkötelezettségekét. Viszont ekkor kerülnek a legközelebb a hegyhez, ami mellett a lány egy harcban megsebesít egy idegen fiút, akivel borzalmasan utálják egymást, de nem kell sok, hogy rájöjjenek, egész hasonlóan látják a dolgokat. Ez a szerelmi szál lassú lesz, és kb. a regény végére fog abszolút kiteljesedni, mindenesetre a fiú is a törzshöz csatlakozik, de szinte süt belőle valami baljósság, amit egyedül a lány nem vesz észre. Senki nem nézi jó szemmel az egyre szorosabbá váló kapcsolatukat, és közben az ellenség is közelebb van, mint azt bárki gondolná...

2. Ez egy jóval lazább regény lenne, pontosabban a története egyszerűbb, a címnek pedig a "A szabadság vándorai" - t adtam. Először egy utcagyerekről szólna - Veráról - aki azóta él az utcán, amióta csak az eszét tudja. (Ja, igen, a történet Oroszországban játszódna.) A regény elején nem egy boldog sorsú gyereket ismerünk meg, hiszen nap mint nap látja a vidám, szerető családban nevelkedő kortársakat, és rengeteget álmodozik, hogy milyen jó lenne, ha neki is lennének szülei, testvérei és szép háza... viszont nagyjából nyolc-kilenc évesen elkerül a tengerhez, ami olyan hatással lesz rá, hogy elhatározza, egy nap át fogja úszni a tengert. Vagy legalábbis átkerül a másik partjára. Onnantól kezdve az álmai megváltoznak, és a fájdalmas sóvárgást egyre inkább az izgalommal teli ábrándozások váltják fel. És ott van az a nem mindennapi, csillapíthatatlan kalandvágy, ami ellen nem tud mit tenni, és egyre inkább többet akar látni a világból, többet, és még többet... mígnem egyszer lopás miatt rajtakapják, és neki menekülnie kell. Nem maradhat a városban, ezért arra megy, amerre sejti, hogy kell.

Innentől kezdve, ahogy lassan felnő az élete a vándorlásból, és az egyedüli kalandvágyból áll, ami miatt sokszor kerül nehéz helyzetbe. Szerelmi szál is lesz benne, amikor megismer egy fiút, aki szintén ugyanolyan vonzalmat érez a ismeretlen felé, mint a lány, és nem kell sok a szerelemhez. És közben, ahogy a napok egyre inkább múlnak Vera fokozatosan megérti, hogy az igazi boldogság és az igazi élet számukra ez. Közös álmok és közös sikerek, amikért ugyan minden nap keményen meg kell dolgozniuk, és az életben maradásért is, mégsem keserves szenvedés lesz, hanem minden nap valami új kaland, és minden este az az érzés, hogy nem tudja, mit hoz a holnap.

Bocs, kicsit hosszú lett, és lehet, hibák is vannak benne. Ti melyiket olvasnátok el szívesebben? Elsősorban fiatalok - tinik - véleményét várom, de az idősebbek is írhatnak.

Előre köszönöm a válaszokat! :)