Érdemes megvenni a Twilight (Alkonyat) című könyvet? Kb. miről szól a történet?

én rengeteget olvasok, van úgy hogy heti két-három könyvet is. az alábbi véleményt kb. három hete írtam.

Elolvastam az utolsó sort és legszívesebben sírni kezdtem volna. Sírni és valamit a falhoz vágni, hogy oldjam a feszültséget. Csakhogy egy kétszobás lakásban egy kétévessel a sarkadban nem igazán lehet egy nyugodt sarkot találni. Sajnálom, hogy nem voltam akkor itthon.

Akármeddig élek, és akárhány könyvet fogok ez idő alatt kiolvasni, nem hiszem, hogy valaha képes leszek könyvben... ennyire... csalódni.

Nem tagadom, eleve úgy álltam hozzá: ez nekem nem fog tetszeni, csakazértsem. A borítója tetszik. Gyönyörűszép, nagyon szeretem az ilyen egyszerű, fekete, papírborítújú könyveket, még ha minden karcolás azonnal meg is látszik rajta. A borító belső felén írt szöveg már nem tetszett - mi ez a hülye "vörös pettyes" szöveg?!

Aztán elkezdtem olvasni. Tipikus "nem vagyok szőke, kékszemű modellalkat, kétballábas vagyok, mindenben megbotlok, nekimegyek az ajtófélfának és bocsánatot kérek, más környezetben senki észre nem venne, mégis hűde né.pszerű leszek hirtelen." Persze, olvastatja magát, négy nap alatt kiolvastam, pedig semmi "titokban lefekvés után a telefonom fénye mellett olvasok tovább" nem volt (és nem azért, mert már nincs telefonom...), mint néhány kedvencemnél előfordult.

Volt egy pillanat a közepében... nem ott, hogy "mióta vagy tizenhét éves? - már jó ideje?" hanem pár sorral később... talán egy oldallal.... amikor megérintett valami. "Ez fog tetszeni." - gondoltam.

Nem volt igazam. Nem több, mint egy silány kis történet. Vannak benne jó trükkök; az ember olvassa, elkezd érte rajongani, és emiatt nem figyel fel teljesen egyszerű dolgokra, hogy minden túl 'gyorsan' történik, teljesen logikátlan az egész. Olyan nincs, hogy valaki új helyre kerül, két szót vált egy idegennel, aki amúgy teljesen ellenséges vele majd hetekig hozzá nem szól, és mégis úgy nyilatkozik az illetőröl, hogy "róla szól az életem" vagy valami ilyesmi. Ez egyszerűen hülyeség.

Egyszerűen nem tudom megérteni a Twilight rajongókat. Hogy lehet ilyesmiért rajongani? Nem akarok meggyőzni senkit semmiről. Én meg Harry Potter rajongó vagyok.

Csak dühös vagyok. Magamra, a világra. Ilyen nincs. Hogy ezért bolonduljon a fél világ.

Persze volt jó oldala is. Amint olvastam, és kibontakozott Bella és Edward szerelme, végig az járt a fejemben, hogy de jó is nekem. Sokkal, de sokkal jobb. Meg merem kockáztatni, ha nem volnék ennyire szerelmes, talán tetszene és én is arra várnék, hogy egy vámpír szeressen belém. De valószínűbb, hogy nem. Mert akárhányszor olvasom újra a kedvenc részeimet a Jane Eyreből vagy az Elfújta a szélből, beleborzongok. Még ma is.

Egy helyen azt olvastam, hogy tizennyolc év fölött nem érdemes túl sokat várni tőle. Szerintem tizenhárom év fölött. Akkoriban szoktam le Jacqueline Wilson könyveiről (amiket imádtam, mellesleg) és kezdtem el gyerekirodalom helyett világirodalmat olvasni. Akkor tetszett volna.

Üres. Nagyon üres. Én titokban abban reménykedtem, hogy mégis jó, mégis fog tetszeni, nem csak felkapott divatkönyv.

Csak azt sajnálom, hogy kidobtam a pénzt, és egyszerre megrendeltem az Alkonyattal a második részt is, angolul. Egy ideig biztos nem fogom elolvasni, főleg, mert több Twilight rajongó ismerősömnek sem tetszett a New Moon.

Na, sikerült már hozzákezdened a könyvhöz? Hogy tetszett?

Érdekelne.

H.

Sztem kicsit túlbecsülik ezt a könyvet.Nem mondom,hogy rossz,mert nagyon is jó,de olvastam már jobbat,vagy legalább ennyire jót.Alapból nem vagyok az a rajongó típus, egyedül a Harry Potterért rajongtam(annak is el van cseszve az ucsó része).

Mindenesetre nem bántam meg, hogy megvettem,azt sem mondhatom,hogy jobbra számítottam,bár néha túl csöpögős volt.A sztori olvastatja magát az 100.

Én is azt mondom, hogy olvastam már jobb könyvet is... de ez is nagyon tetszett. Én nem csalódtam még eddig benne, bár a 2 részt még alig kezdtem el. Azért jó, mert kikapcsol, és egy olyan "mesevilágba" visz el, ami teljesen elfeledteti veled, a rossz dolgokat.

Erre is azt mondom, mint nagyon sok könyvemre, hogy az a lényeg, szórakoztasson.

H.