Mit tennél, ha megjelenne egy könyved?

Én csak újságcikkeket írtam még, és elvárt volt, hogy névvel írjam.

Az igazat megvallva szívesebben használom a fantáziámat, mint hogy ténylegesen megtörtént eseményeket fogalmazzak meg...és elsődlegesnek mindig a szép és élvezhető szöveget tartottam, amiben a történet mögött fontos tanulságokat mondok ki.

Nem azért írok, hogy a nevem ismert legyen. Hanem mert valamit el akarok mondani, szeretném, ha minél több ember akarna jobb ember lenni, és mert szeretném, ha azok, akik elolvassák, tanulnának belőle, de úgy, hogy közben örömüket lelnék a leírt eseményekben, a történetben.

A legszívesebben álnéven írnék regényt. Nem szeretem, hogy manapság aki bármi úton-módon hírnévre tesz szert, az EGY fiókba kerül. Én degradálónak érezném VV hősökkel és pucérkodó hölgyeményekkel egy újságba kerülni.

Nem azért nem adnám az arcomat a regényemhez, mert nem merem felvállalni a gondolataimat, hanem mert nem prostituálnám magamat és a gondolataimat ezzel, és gyűlölném, amit a média csinálna az életemmel.

Nem akarom, hogy minden kimondott szavamat ízekre szedjék, és lessék, épp kivel kufircolok. Olvassák el a könyvemet, és vonjanak le belőle következtetéseket, NE belőlem következtessenek, és NE állítgassanak párhuzamba a könyvem hőseivel.

Szívesebben állnék ott a buszmegállóban, és nézném, amint a buszra várók a könyvemet olvassák. Nézném, milyen arccal olvassák, és amikor megérkezik a busz, azt figyelném, mennyire nehezen szakadnak ki a könyvből. Szívesen állnék ott a polc mellett a könyvesboltban, és lesném, mennyire tetszik meg az arra járóknak a fülszöveg, és hányan veszik meg...vagyis hány ember keresi azt a bizonyos valamit a könyvben, amit lehet, éppen én adok meg neki.

Egyátalán nem akarok hírnevet. Csak hogy jobbá legyenek az emberek a könyvemtől.