Melyik volt az a klasszikus, ami nem nyerte el a tetszéseket?

A kötelezők közül egyiknél sem értettem, hogy mi olyan nagy szám bennük, hogy tanítani kelljen őket. Az átváltozást szerettem, de a többit még kifejezetten utáltam is.

Annyi élvezetes régi könyv lenne, de azokat még csak meg sem említették, helyettük meg olyanokkal kellett foglalkozni, amitől max csak megutálta valaki az olvasást.

Légy jó mindhalálig.

A főszereplőnek nagyon taszító karaktere volt, egy gyáva kis sunyikukac, aki titokban mindenkinél magasabb rendűnek hiszi magát, pedig erkölcsileg semmivel sincs feljebb, lazán hazudik ha úgy kivánja az érdeke, és sokszor csak az tartja vissza a helytelen cselekedetektől, hogy gyenge testű és végletekig konfliktuskerülő. Ami még hagyján, de közben az írótól kezdve a tankönyveken keresztül a tanárokig mindenki igyekezett őt ártatlan kis báránynak beállítani.

Candide. Volt szerencsém a kamasszal is végig kínlódni. Pedig olyan boldog volt amikor egyik-másik karakter kikerült a képből :D

Anna Karenina. Rettenetesen irritáló karakter.

Sorstalanság. Értem én, megrázó, meg soha többet, de a Nobel díjat kicsit erősnek tartom. Csak a téma és a személyes érintettség szerintem.

A kötelezők 95%-a.

Amúgy meg Márquez. Pedig több regényét is vegigkinlodtam:(

Zabhegyező. Rettenetesen idegesített a főszereplő. :D

Pál Utcai Fiúk. Vidéki gyerekként felfogni nem tudtam, minek verekedni egy telekért ahol lehet labdázni, nekem az volt a normális hogy a falu szélén ott a végtelen mező, minden környékbeli gyerek bőven elfér egymástól, marhaság lenne ezen verekedni.

A kötelezők legnagyobb részét nem szerettem amúgy, de ez a kettő kifejezetten idegesített.