Mit gondoltok a romantikus könyvekről?

En nem szeretem oket, de szerintem en pont egyaltalan nem vagyok mervado mert olyat szeretek olvasni aminek van valosag tartalma pl eletrajz, tortenelmi, stb.

De tudom hogy sokan szeretnek ilyesmit olvasni, foleg nok ugye es foleg az idosebbek, mondjuk 50+.

Pl Amerikaban imadjak az amishokrol szolo romantizalt, teljesen kitalalt regenyeket (semmi kozuk az amishok eletehez). Szoval szerintem mindenkeppen van kereslet manapsag is a romantikus mufajra. Foleg a mai, nagyvarosokba zart embereknek en ilyen videki idillrol irnek, ezert is tudom megerteni az amishos regenyek sikeret. En ha kitalalt torteneteket olvasnek, akkor a videki idillt keresnem ebben a rideg, kegyetlen vilagban. Amiben van nosztalgia, amilyenek regen voltak az emberek, regi ertekrend stb.

Én szeretem a romantikus könyveket. De csak az olyanokat, amiknek van egy érdekes vagy mély alapsztorija.

Amiket nem szeretek:

-Az ilyen holt unalmas "Kis kávézó a random olasz kisvárosban", "Nyaralás és szerelem a tengerparton" (ezek csak kitalált címek, de Dunát lehet rekeszteni a hasonló címűekkel...) stb. típusúakat.

-A csöpögős, műdrámával telieket

-A kufircközpontúakat

-A bántalmazó kapcsolatra épülőket (A szürke ötven árnyalata; Anna Todd: Miután és hasonlók)

-Az extrém toxikus kapcsolatokra épülőket. Ezt általában "dark romance"-nak szokás nevezni, mert úgy jobban hangzik. (Pl. Haunting Adeline)

Néhány cím, amit szeretek:

-Jane Austen: Értelem és érzelem

-- Igényesen megírt, a karakterek közt szépen épül ki a kapcsolat, szeretem a 18-19. századi arisztukratikus, polgári környezetet

-Brontë: Jane Eyre

--A főszereplő karakterek egyediek, közel lehet hozzájuk kerülni, megragadó a köztük kialakuló kapcsolat, és van benne egy lassan kibontakozó rejtély is, ami a történet szempontjából releváns

-Borsa Brown: Gyalázat és hit

--Szeretem, amikor a 2 szerelmesnek a társadalmi vagy kultúrális szakadékon kell átküzdeniük magukat egymásért

-S. Lotz: Mert boldogan éltek, amíg...

--Nagyon kedvelhető karakterek, szellemes párbeszédek, és egy igazán érdekes alaphelyzet

-M. Brandy: A Brayshaw bandái

--Érdekes, bár nem túl egyedi, alaphelyzet. És itt a főszereplő csaj valóban belevaló, nem csak azt írja róla az író, hogy az, hanem a tettei ezt igazolják is.

-W. Van Draanen: Szerintem, szerinted

-- Tanulságos és végtelenül aranyos jól megírt tinirománc. A Harmat kiadó adta ki, és ez látszik is a történeten (a Harmat egy keresztény kiadó)

-Harmon: Arctalan szerelem

--Lassan kialakuló, mély érzelmekkel teli szerelem, igazi barátság, keserédes történet és 3 kedvelhető főszereplő.

-Meyer: Alkonyat

-- Van benne egy nagyon jól felépített rejtély (én még úgy olvastam a könyvet, hogy fogalmam sem volt, miről szól, nekem minden rejtély és annak megoldása tényleg új és meglepetésszerű volt), ami erősen befolyásolja a 2 főszereplő kapcsolatát, amely kapcsolat alakulása nagyon szépen fel van építve.

-On Sai: Vágymágusok

--Zseniális főszereplőlány, akinek a zsenialitása és bátorsága a tetteiben is megnyilvánul. A helyzetek, párbeszédek rendkívül szellemesek. (On Sai [Varga Beáta] a kedvenc magyar íróm: imádom a stílusát és a humorát)

-Kelly Quindlen: She drives me crazy

--Egy aranyos ellenségből szerelem alapú tiniromantika.

-H. P. Munro: Mutual benefits

--Itt egy kamu-kapcsolatból lesz szerelem, 2 nagyon szerethető karakter közt.

Igen, a csöpögősséget nem szeretem, de az aranyos, kedvelhető karaktereket nagyon. 🙂

Ha jó a történet, és nincs benne redflag, jól elvagyok velük.

Az üres, semmilyen, teljesen öncélú romantikus könyvekkel nem tudok mihez kezdeni, számomra azok veszettül unalmasak. Nem találok bennük értéket.

Ami a redflageket illeti:

-romantizálja/validálja a bántalmazást

-szopós-nyalós rettenet, ami csak azért romantikus, mert az nem hangzik annyira profánul

-teljes mértékben logikátlan

-klisétenger

-infantilisan van megírva

-káros ideológia van bennük elrejtve, mint követendő példa

A fenti lista bármelyike teljesül egy romantikus könyvre, az nálam elásta magát, mindegy mennyire jó a törteténete.

Vannak nagyon jó és nagyon rossz romantikus könyvek.

Vannak ugye azok amiket az olyan negyvenes egyedülálló anyákra terveztek akik imádnak ilyen szánalmas sorozatokon és könyveken bőgni hogy ez olyan gyönyörű közben ugyan az mint amit negyvenszer már elolvastak csak másik szereplőkkel.

Aztán vannak a tini romantikusok azok elfogadhatóak. Lehet őket nagyon jól megírni. Ilyenek Leiner Laura könyvei meg Kollár Betti. Meg még rengeteg hasonló csak külföldi íróktól. Azokat meg lehet írni nagyon jól, csak keveseknek sikerül és egy idő után unalmasak.

Aztán vannak az úgynevezett new adult spicy könyvek ilyen pl az Icebreaker. Jól meg lehet írni de nagyon nehéz, alapból nem az én műfajom (Az Icebreaker amit példának hoztam az ritka sz@r) Főleg ezt is tinik olvassák.

Aztán van a Dark Romance amit ki nem állhatok mert olyan témákat akar romantikusnak beállítani ami nem az pl a szeuális erőszakot.

Meg vannak a nagy romantikus könyvek amik igazi klasszikusok azok kulturális szempontból fontosak pl A Rómeó is Júlia

Összegzés: Vannak jó romantikus könyvek csak sokszor nehéz őket kiszűrni

Nem a kedvenc műfajom, de alapvetően egy jó romantikus történettel engem nagyon meg lehet fogni. Az is igaz, hogy általában jobban szeretem, ha a románc mellékszál, mintsem főszál, de vannak ellenpéldák erre is.

Jane Austen történeteit például nagyon szeretem, mert jól megírt karakterekről van szó, akik között a szerelem fokozatosan és természetesen alakul ki. Mindkét fél részéről érthető, hogy miért szereti a másikat és a kapcsolatunk így az olvasó számára is vonzónak hat. Olyasminek, amiben maga is benne lenne. Ez nem Austen sajátossága, hanem egy jól megírt emberi párkapcsolat alapvetése.

Amiket messziről elkerülök, azok egyrészt az ugyanolyan bevett sémákra épülő történetek és a káros tendenciákat éltető párkapcsolatok, amikre a #5-ös hozzászóló is utalt.