Szeretnék egy regényt írni. Milyen lett eddig? (kérlek nagyon kritikus legyél)

A hegyekbe indulta túrázni, mint minden vasárnap, de Serena megkérte nevelőjét, hogy hadd pihenjen egy kicsit, s majd úgyis utoléri őket, hiszen az egész birtokon az övé a leggyorsabb ló. Még ha Raoulnak gyanús is volta dolog -hiszen Serena sosem volt fáradékony lovon, s még a legnehezebb talajon is minden erőlködés nélkül is végig bírta vezetni lovát – nem szólt egy szót sem, bár elméje legmélyében tudta, hogy a lány valami ostobaságra készül, inkább arra az énjére hallgatott aki azt mondta: biztos kifáradt, a tegnapi partin, amit apja rendezett, hogy bemutassa új feleségét.

De a lány nem ment utánuk, inkább Port Rianba indult, hogy teljesítse vágyát, s lovag legyen. A király szolgálatába akart állni, kalandokba keveredni, s hogy tudják hogy ki ő, s hogy mekkora harcos. De azt is tudta, hogy még soha ne, volt női harcos. Lehetett volna, de nem bírta a kiképzést, s meghalt.

Ő viszont biztosra vette, hogy van olyan jó mint a fiúk, sőt jobb is, s legszívesebben fellázadna, amiért azt hiszik hogy nők gyengék. De azonban itt nemcsak erről volt szó.

Anyját egy tolvajokból álla csapat ölte meg, mikor férjével egy találkozóra mentek, s míg a férfi a megbeszélésen ült, addig Lady Bolianne szolgálójával, s egyben barátnőjével elment a vásárba, ahol aztán megtörtént a tragédia. Senki sem tudja, hogyan, vagy hogy ki tette, de Serena megesküdött rá, hogy ő védelmezni fogja az embereket, s megtalálja anyja gyilkosát.

erre természetesen csak akkor kerülhetett sor, ha magára is megtanul vigyázni, különben mikor elkezdene szimatolni, neki sem kegyelmeznének...

Szóval így jutott el odáig Serena, hogy megszökjön.

Tudta, hogy nem a palotába jutás lesz a legnagyobb nehézsége, hanem az ott maradás, hiszen biztosra vette, hogy hamar észreveszik, hogy nem ment utánuk, s rá fognak jönni- legalábbis Raoul - hogy hova ment.

Talán már a nyomában is vannak, jutott Serena eszébe, de aztán megnyugtatta ,magát: azt mondta a többieknek, hogy pihen, s eltart egy ideig az embereknél míg visszanyerik az erejüket, ráadásul van egy kis völgy, amiről csak nagyon kevesen tudnak, és tökéletes időspóroló lehetőség: nem kell így megkerülnie a Mavra hegységet. Annál is inkább kellett ez, mert be akart menni egy fogadóba, hogy felvehesse unokatestvére fiúruháit, hogy azt higgyék, fiú.

De azt nem tudta, hogy hol lehet a legközelebbi hely, így vágtára fogta lovát, s gondolkozni kezdett, hiszem biztosan meg akarják majd tudni, hogy ki is ő, esetleg hogy miért is van egyedül. És akkor mit fog mondani, ha valamilyen csoda folytán Raoul előbb éri el Port Riant, s ott várja? Vajon elmondja az embereknek, hogy lány, de lovag akar lenni?

Kérdések özöne cikázott ide-oda a lány fejében, s biztosra akart menni, hogy jóval előbb megérkezik, mint a többiek, ehhez azonban arra is szüksége volt Serenának, hogy éjszaka is lovagoljon. De attól félt. Nagyon félt.

Hiszen erdőn kellet keresztülmennie, és ki tudja, hogy mik lehetnek ott, például farkas, vagy róka, vagy tolvajok, sőt, sokak szerint szellemek is, de Serena nem hitt bennük. Ő abban hitt, hogy akik az „itt ragadt lelkeket” látták azok túlságosan is sok brandys pohár aljára néztek.

Az útnak elvileg négy naposnak kellett volna lennie, de Serena úgy gondolta, hogy ha nem alszik, akkor legalább egy nap mínuszt jelent.

A második napon talált egy fogadót, de nem akart ott időzni sokáig, csak míg megfürdik, és átöltözik. A tulajdonos szerencsére nem kérdezett semmit Serenától, látta rajta, hogy fáradt, de szeme még így is tüzesen csillogott. Tudta jól ,hogy úgysem mondana el neki semmit sem. Egyszerűen odaadta a lánynak a szobája kulcsát, majd feléje biccentett, s a csaposhoz fordult beszélgetni.

Serena már éppen a lépcső felé igyekezett, amerre felé szobája volt, de inkább visszafordult, s megkérdezte:

A tulajdonos felhúzta egyik szemöldökét, majd végigmérte a lányt.

- Persze, de előtte még tudni akarom, hogy miért is akarsz titokban elmenni, hiszen arra való a hátsókijárat- majd ismét ránézett a lány töprengő, kétségbeesett arcára, és sóhajtott egyet. Ez amolyan jaj-de-nehéz-az-élet típusú sóhaj volt. – Rendben van. Fönt balra, majd kétszer jobbra fordulsz, és ott lesz egy lépcső az vezet le. Nem tudsz eltévedni. Ha meg mégis, kalapomat emelem előtted, ifjú.