Könyvet melyik szemszögből könnyebb írni E/1 vagy E/3?

Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya. E/3 akkor nagyon jó, ha sok olyan dolog történik, amiről az olvasónak tudnia kell, a karaktereknek viszont nem. Nyilván itt bele lehet kavarodni a történetbe, mert a karakter csak azok szerint az ismeretek szerint cselekdhet, amik neki megvannak, te hiába tudod a többit.

Az E/1-nél pedig nagyon kell tudni karaktert írni, mert különben igénytelen vacak lesz. Sok amatőr azt hiszi, hogy tud E/1-ben írni, pedig nem. Itt iszonyatosan el kell találni a hangnemet, a gondolkodásmódot. Sok tinilány ír így, de általában saját maguk idealizált Mary Sue változata a főszereplő (gyönyörű tinilány, aki hiper fontos, tökéletes, de ő maga nem látja, pedig ő a világ közepe).

Régen én is E/1ben írtam, mert kezdőként egyébként tényleg könnyebb, a kiadatni szánt regényemet viszont már E/3-ban viszem.

Teljesen más, sokkal szabadabb, mint első személyben, több mindent megmutathatok, könnyebb a szemszögváltás két szereplő között (ha párhuzamosan halad két szál és ezért mindkettőt bemutatnám), stb.

Kezdőként azt tapasztaltam, hogy E/1-ben könnyebb volt, idővel alakult ki (magamat is meglepve), hogy az E/3-t kezdtem preferálni. Ez egyébként egyénfüggő, én például nehezen azonosulok a karaktereimmel, E/1-ben nehezebben találom meg a hangjukat, illetve a leírásokat részesítem előnyben, ami egy semleges narratívából egyszerűbb, legalábbis kifejezőbb számomra.

Ha nagyon bizonytalan vagy, az első néhány fejezetet megírhatod mindkettőben (vagy elég néhány jelenet), és ez alapján dönts, kérhetsz másodvéleményt is.

Én kezdetben E/3-ban írtam, aztán váltottam át E/1-re. Nekem E/1-ben könnyebb. Mivel sok olyan információ, érzés van, amit csak a szereplő tud, a környezete vagy később vagy soha nem fogja tudni. Viszont a szereplő cselekedeteiben kulcs fontosságú az adott infó.

Mikor E/3-ban írtam szinte egyik történetem se tetszett, mert a karakterek laposak voltak. Én, mint író tudtam a belső gondolataikat, de az olvasó nem. És ez egy hatalmas hiány volt a könyvben.

Egyébként meg ez teljesen egyénfüggő. Először próbáld ki mindkettőt, aztán érezni fogod neked melyik a könnyebb. A saját írás stílusodtól függ.

9, én sok Leiner Laura könyvet olvasok ezáltal nekem jobban kézre áll a Napló írás, és mivel a főszereplő (ha persze nincs mágikus képessége) nem igazán tudja mit gondol és érez. Persze az arckifejezése elárulhat dolgokat, de nem mindent.

Én az E/3mat annyiban nem, szeretem mivel sok karakterre kell figyelni hogy ne tűnjön el a képpböl. És ha ezek a karakterek külön utakon járnak akkor az még nehezebb.