Olvasnátok ilyen könyvet?

Rám egyik válasz sem igaz. Nem feltétlenül kell "könnyed" könyv, de nem szeretem azokat, amik ennyire látványosan arra mennek rá, hogy sajnálatot és meghatottságot okozzanak.

Valahogy nekem nem jönnek be azok a könyvek, amiknél a történet a főszereplő sajnálni való tulajdonsága (legyen az elnyomott néger, elnyomott nő, elnyomott meleg, stb.) Ezzel most nem azt mondom, hogy én gondolom azt, hogy egy néger, meleg, nő vagy sérült embert mindenképp sajnálni kell, de legyünk őszinték. Mikor ez a hangsúlyos, akkor igenis a sajnálatra megy ki az egész. Engem meg az nem mozgat meg.

Azon kívül, hogy vállveregetést kapsz a diverzitásért, miért akarod ezt a sztorit megírni, és kinek?

Különösen az érdekelne, hogy mit ad ez annak, aki maga is kerekesszékes? Mer az oké, hogy a testileg ép emberek majd szomorkodnak meg sóhajtoznak, hogy jajj de mély, de az aki maga is benne van hogyan fogadja ezt?

Ez amit leírtál, még nem egy regény, csak egy elem.

Mi a cselekmény? Kik a szereplõk, milyen személyiségek, és miért illenek össze? Nem tudtuk meg ki mit akar, mi a konfliktus, mit történik.

Az az érzésem, hogy ezek nem hús-vér karakterek akinek emellett van egy fogyatékossága, hanem a testi fogyaték köré kevertél valami maszlagot.

Ki lenne ez az ember a fogyatéka nélkül? Így is érdekes lenne számodra?

És egyáltalán mi ez a fogyaték, mióta él vele együtt, és mennyiben korlátozza az életét?