Mi ez a nagy felhajtás a Szent Johanna gimi könyvek körül?

Én most 21 éves vagyok, akkor olvastam az SZJG-t, amikor még csak álmodoztam a saját gimis napjaimról. Középsuliban aztán újra-újraolvasgattam egy-két kötetet belőle, mert volt, hogy megjött a kedvem egy kis nosztalgiázáshoz. És persze, a valóságban a gimi egyáltalán nem olyan élmény, mint ahogy a könyv leírja, az emberek sem skatulyázhatóak be olyan könnyedén pár sztereotíp jelző mentén, mint a könyvekben a karakterek, de ettől még szerintem ez egy élvezhető könyvsorozat, kedves, ártalmatlan. Sokakkal szerettette meg az olvasást, akik mondjuk az Egri csillagokhoz vagy a Légy jó mindhalálighoz hozzá sem nyúltak volna. Az SZJG-ben az is meghatározó volt szerintem, hogy Magyarországon játszódott, magyar karakterekkel, előtte nem nagyon volt ilyen tiniregény, ami 2000 után íródott, és megfelelt volna ezeknek a kritériumoknak. Az olvasók örültek, hogy ráismertek a könyvben megjelenő helyszínekre, az említett zenékre, stb.

Persze nem egy Bűn és bűnhődés, de soha nem is készült annak. Egy szórakoztató tini-könyvsorozatnak készült, amit élveztek a fiatalok és szeretettel ültek le hozzá. Sajnálatos szerintem, hogy sokak ezt is fel akarják áldozni a cringe-culture oltárán, ahelyett, hogy hagynánk, hogy emberek élvezzenek ártalmatlan, kedves dolgokat.

"kedves, ártalmatlan"

Kinek mi. Nem gondolnám épp kedvesnek, hogy konkrétan sz.rrá aláznak benne egy szereplőt, és ez mindenki szerint oké (Karcsi), vagy hogy amikor az egyik szereplőn keresztül megjelenik benne egy mentális betegség (étkezési zavar), nemes egyszerűséggel hülyének van titulálva, anélkül, hogy mélyebben belemennénk a problémába.

Vannak kedves és ártalmatlan, 12 éveseknek íródott könyvek. Az SzJG sok esetben pont nem az.

"viszonylag jól megirt ifjúsági sztorik"

De ez nem jól megírt sztori. Az én diákjaim közül is többen olvasták, hát beszéltünk róla. Azzal szórakoztatták egymást, hogy logikai hibát, valószerűtlenségeket kerestek benne.

Lanyom (14) ezen a nyáron tervezte elolvasni az összeset, a szalagavatóig jutott.

Azt mondta, addig is azt gondolta, hogy ez a könyv annak jó, aki nem gondolkodik, csak olvas. A szalagavatónál azt érezte, hogy kb hülyének nézi az író, csitrinek, aki nem képes felfogni, amit olvas. Valami osztalyról készült bemutató akasztotta ki, amiben keringőruhás fotók voltak, de még azelőtt, hogy akárcsak próbáltak volna abban a ruhában. Aztán azt mondja, ott tette le végleg, amikor tapsvihar tört ki egy diák nevére, mintha mind a kb 100 rokon ismerné...

"Azt mondta, addig is azt gondolta, hogy ez a könyv annak jó, aki nem gondolkodik, csak olvas. A szalagavatónál azt érezte, hogy kb hülyének nézi az író, csitrinek, aki nem képes felfogni, amit olvas."

Jó megfogalmazás. Nem egyedülálló ezzel Leiner Laura az ifjúsági szerzők között, sajna nagyon sokan gondolják, hogy a tiniknek/gyerekeknek bármi jó + még hülyék is. Pedig lehet jó ifjúsági történeteket írni, ezt is meg lehetett volna írni jól, nagyobb odafigyeléssel.

De mit várjunk Laurától, aki anno azt mondta, sosem olvas kritikákat a könyvéről? Aki csak az ajnározást képes befogadni (lásd: Instagram oldala), az régen rossz íróként, ez kvázi annyit jelent, hogy eszében sincs fejlődni, és magát az írást sem tiszteli.

16, sajnos én nem tudok nem beleolvasni valamibe, ha előttem van, úgyhogy rendreakáskor belenéztem abba, amit félretett. Tanulnak félév előtt, mert a félévi bizi kell a felvételihez... na, le is tettem. Egy hosszú fogalmazás, nulla utánajárással.

A gyerek azóta Mészöly Ági rajongó lett.