Mi a véleményetek erről a regény ötletről?
Sziasztok!
Pár évvel ezelőtt egy regényíró pályázaton nagyon sokáig eljutottam. Sajnos pont a célnál elbuktam, és nem jelent meg a regényem.
Ez okozott bennem egyfajta gátat. Volt pár próbálkozásom azzal, hogy újra írni kezdek, ihletem is volt, leírni valahogy mégsem voltam képes. Ez az időszak 3 évig tartott. Ezt azért írtam le, mert most viszont ennél a regénynél megvan az ihlet és az írás vágy is, de kicsit kijöttem a gyakorlatból (valahogy olvasni sem nagyon volt kedvem), ezért szeretném megkérdezni, hogy a sztori maga érdekes-e.
YA, romantikus fantasy történet. Ezért elsősorban azokhoz szól a kérdés, akik szeretnek ilyesmit olvasni.
A leírás hosszu, mert kicsit a világot is be szeretném mutatni. Nyilván egy fantasy világ összetett, ezért csak a főbb dolgokat írom le.
Ha egy szirénnek gyermeke születik egy embertől, az utóduk elátkozottan jön a világra. Ligéneknek nevezik őket. Nevüket Ligeiáról kapták. Ő volt az első szirén, akinek gyermeke született egy embertől.
A Ligéneknek nagyon nehéz életben maradniuk, ugyanis olyan vonzóak, mint a szirének, de velük ellentétben ők azoknak a férfiaknak a lelkével táplálkoznak, akiknek nem tetszenek. Félig ember lévén pedig lelkük is van, ezért nem csak találniuk nehéz megfelelő áldozatot, hanem megölniük is. (Jó embereket képtelenek megölni.) Ez az ő átkuk, a nehéz küzdelem a túlélésért.
Viszont nincsenek magukra utalva, ugyanis egy rituáléval össze tudják kötni magukat, létrehozva így egy testvériséget. Ha gyengék, mind azok, ha az egyiküknek sikerül ölni, mind erőre kapnak.
A történet egy rituáléval kezdődik. A Ligének már nagyon betegek, napjaik vannak hátra, ezért az egyikük feláldozza magát, hogy nyerjen a nővéreinek egy kis időt.
Az ilyen rituálék nagyon ritkák, legvégső esetben vetik csak be.
Hogy az áldozat ne legyen hiába, a testvériség úgy dönt, a túlélés érdekében közös vadászatra indulnak, és nem figyelnek arra, hogy milyen ember az, akivel végeznek.
A történet főhőse Leila, a testvériség legújabb tagja. Eddig türelmesek voltak vele a nővérei, de a ligén tanács úgy dönt, most már - egy év ott töltött idő után - nem kivételeznek vele, fel kell mutatnia valamit.
Leila talál is olyan fiút, Márkot, akinek nem az esete, és minden adott lenne a gyilkossághoz, de egyszerűen képtelen megtenni. Ezért bűntudat is gyötri, ugyanis nővérei fontosabbak számára, mint egy random fiú, és azzal, hogy életben hagyta, kockára teszi a tagságát a testvériségben. Pedig most érzi úgy először élete során, hogy van családja (a ligének mind a vérszerinti családjuk nélkül nőnek fel).
Kettőt pislog, és hirtelen egy olyan helyzetben találja magát, amire nem volt felkészülve: A legnehezebb ölési rituálét vállalja magára. Egy olyan férfit kell megölnie, akinek nem az esete, de mégis bele szeret (a fiú Leilába).
Ha elbukik, meghal (csak ő, a nővérei nem), ha viszont sikerül, akkor nagy erőre tesz szert, amit megoszthat a testvériséggel.
Néhány infó a világról: A szeretet, szerelem azért fontos a rituálékban, mert a ligének átka is pont ebből adódik. A sziréneknek tilos emberrel kapcsolatba lépni, mégis van néhány, aki megszegi ezt a szabályt.
A ligének a sziréneket lelketlen ösztönlénynek tartják, ami részben igaz is, de vannak kivételek. Pont azok, akiket a legkegyetlenebbnek tartanak: a vérszerinti szüleik. Ugyanis ligének csak akkor születnek, ha a szirén és ember valóban szeretik egymást.
A történetben van még egy mítikus lény: a nimfa. Rövid életű, kedves teremtmények. Róluk nem tudnak sokat a ligének.
A regény fiú főszereplője, Márk, rajong a mitológiáért.
Kering a történetben egy pletyka egy szirénről, akinek sikerült emberré válnia. Talán már aki olvasott hasonló történetet, rájöhetett, hogy Leila is érzéseket fog táplálni a fiú iránt, ezért elkezdi felkutatni ezt a szirént, hátha ő is emberré változhat.
Tudom, írtó hosszú lett a leírásom. Köszi, ha végigolvastad. Minden építő jellegű kritikának örülök, mert még nagyon friss az ötlet, és eddig leginkább realista történeteket írtam. Ha valami nem világos, szívesen válaszolok kérdésekre is.
Kérdező, NE egyben küldd ha bétáztatni - olvastatni akarod, hanem 3-4 fejezetenként.
Én bétázok, de a hajam tépem, amikor kapok egy kéziratot - legjobb esetben csak 200 oldal... Szívesen bétázok, de így nem, mert rengeteg.
Van bétám, aki fejezetenként nézi át (abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több is van). Én kifejezetten csak előolvasásra gondoltam. Amikor egy a célcsoporthoz tartozó ember elolvassa, és elmondja a regényről kialakult összképi véleményét. Tulajdonképpen a tetszett, mert... Vagy nem tetszett, mert... szinten. Szerintem fontos egy regénynél, hogy részleteiben is meg legyen vizsgálva (itt gondolok az apróbb elírásoktól kezdve az adott fejezetben lévő információadagolás tökéletesítéséig), valamint egyben is. Nagy különbség van aközött, hogy egy-egy fejezetre koncentrál az ember, és tulajdonképpen hibát kutat benne, vagy egyben elolvassa, és csak kikapcsolódásként élvezi (jobb esetben). Nyilván van átfedés a kettő között (pl bétázás közben is meg lehet állapítani, hogy valami mondjuk szórakoztató lehet a célközönségnek, vagy nem. Ilyen részletesen nem akarok belemenni a témába), de egyértelműen szükség van mind a két szempontra ahhoz, hogy egy regény véleményezése, javítása teljeskörű legyen.
Mint ahogy te is írtad, neked rengeteg, ha két-három fejezetnél többet kell bétáznod. De mondjuk ha csak olvasol, az a 200 oldal nem is tűnik soknak - mégis lesz egy kialakult képed a regényről, amit elolvastál. Egy másmilyen, mint ami bétázás közben kialakulna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!