Véleményeznétek valamelyik regényemet?

Néhány nyelvtani hiba az első regény első fejezetéből, csak hogy képben legyél velük, és tudd javítani őket még azelőtt, hogy túlságosan sokat haladnál előre. Nem fogok konkrét szöveget idézni (csak minimálisa, hogy tiszta legyen, mire gondolok), csak a hibák jellegét írom le.

Úgy veszem észre, hogy a [...] jelzést kissé túlhasználod, ami gyakori hiba amatőr írók esetében. A pont-pont-pont elbeszélés terén a gondolat befejezetlenségét jelzi, utána nem kezdünk nagybetűvel, ez nem mondatbefejezés, míg párbeszéd esetében jelenthet félbeszakítást (ilyenkor simán továbbhaladsz a következő listajelre), vagy elhallgatást; mindkettő esetben a mondat végét a következőképp írjuk, ha szeretnél utána hozzátenni valamit: [... - A] - mindig nagybetűvel kezdjük a gondolatot. Továbbá, a három pontot használhatjuk párbeszéd esetében akkor is, ha a beszélgetés során egy rövid csendet szeretnénk érzékeltetni, ilyenkor a három pont előtt és után is szóköz van: [a ... b]

Mondat végét pedig nem zárunk így. Sok esetben a szövegedben én simán pontot írtam volna, ami azért is jobb, mert ha egy szerkesztő olvassa, hidd el, komolyabban vehető, mint a folytonos pontozás.

"Jó, tegyük fel, hogy egy pincében vagyok..." Teljesen felesleges a három pont.

"Ez olyan volt, mintha... Tudatosan jelezni akarta volna..."

Teljesen felesleges és hibás is itt a nagybetű.

A következő elég egyértelmű, amit nyilván te is tudsz, talán csak az oldal szerkeszthetősége limitált, nem tudom, de új bekezdések esetében az első sor mindig tabulátorozott (behúzott), hacsak nem egy versnek szánod ezt. A szöveg töredezettsége egy szerkesztő számára nagyon fontos szempont, ugyanis egy könyvben nem lesz annyi hely kihagyva bekezdések között, amennyit te kihagytál az oldalon. Sok könyv esetében egyáltalán nincs a sorok között több térköz bekezdések között, mint simán, így muszáj behúzni azokat a sorokat. (csak egy példaként: éppen a Dűnét olvasom, és bizony abban sincsenek különböző térközök)

Aztán mi is volt... ó, igen. (figyeltél?) A párbeszédek utáni elbeszélői utógondolatok nem mindig kisbetűsek. És ilyen esetben a dialógus végére is pontot teszünk, és az elbeszélői utógondolat végére is. Csak akkor van kisbetű (és nincs pont előtte), ha az első szó a karakter cselekedetét írja le: [a - mondta.] / [a - gondolta.] / [a? - kérdezte.] Minden más esetben nagybetűvel kezdesz: [a. - Ezután elment.] / [a! - A férfi ordított.] / [a? - Értetlenkedve kérdezte a nő.]

Leginkább a fejezet második felében bukkantam ilyen hibákra. Most nem másolnék be túl sokat, ha nem probléma, mivel sajnos nem enged az oldal vágólapra másolni és sokat kellene írnom, de itt van egy példa:

"- Mi például gyilkosságokkal - a fiú ezúttal elkomolyodott."

Ez így lenne helyes:

- Mi például gyilkosságokkal. - A fiú ezúttal elkomolyodott.

Ugyanez a szabály érvényes a belső gondolatokra is.

Itt van egy rosszul megfogalmazott mondat:

"Barnabás kezdte nagyon kellemetlenül érezte magát..."

Ezért kell többször is átellenőrizni a szöveget, amit írsz, mielőtt publikálod.

Nem írunk olyat, hogy "fogta könyörgőre". Már ha nem a trasht és a középszert célzod meg stilisztikailag. [- Könyörgött neki a férfi]...

Ugyanez a pszichopata főgonoszos összehasonlítással, hidd el, nem azt a célt éred el ezzel az olvasótól, amit szeretnél. Vagy komolyra veszed, vagy egy könnyedebb szatírát írsz. Egyikkel sincs baj, csak látni kell a különbséget. Ezektől eltekintve egyébként egyáltalán nem rossz, de hozzáteszem, a sztorit magát nem értékeltem most.

Az első jól leírta helyesírás ügyben a hibákat, de ha a történetről kéne kritika:

Az első könyved leírás alapján valami drámaszerű dolognak tűnt. Egyenlőre (szerintem) nem halad abba az irányba, de vigyázz, mert az ilyen jellegű alapsztoriból gyakran válik tipikus szenny!

Nekem egyenlőre jónak tűnik, mind fogalmazásilag, mind történetileg.

Olvasni, olvasni, olvasni, művelődni, hogy a maximum 800-1000 szavas szókincsedet bővítsd.

Mi a az alapgondolat? Mi a szándék? Mi az új abban, amit te akarsz felmutatni egy műfajon belül? Mert ha csak a műfajban megjelent

firkák gyenge utánzatai, akkor kár is belefogni a dolgozatba.

Persze szinte minden kamasz ír "verset", "novellát", zöngeményt, ez korral jár, mint a kanyaró.

ÍRÓ ember - tehát nem amatőr-, mielőtt nekilát, már tudja, felvázolta a mű szerkezetét, a fő cselekménysort, a mellékszálak lényegét, a főszereplők, mellékszereplők alapjellemét; hogy melyik szereplő miért olyan, amilyen, mit miért tesz, vagy nem tesz. Nagyjából a cselekmény vázlata is megvan.

Ha ezeknek híján vagy, bele se fogj.

Se egyELŐRE (-n- nélkül), se később.

1-esnek!

Már miért ne "írnánk", hogy "könyörgőre fogta", "fogta könyörgőre"?

Sőt, a "könyörgött neki a férfi" elég szegényes fordulat.

Nem beszélve arról, hogy ontod a "jó tanácsokat", miközben számos nyelvhelyességi és helyesírási hibát vétesz:

.

"Ugyanez a pszichopata főgonoszos összehasonlítással, hidd el, nem azt a célt éred el ezzel az olvasótól, amit szeretnél."

.

A célt az olvasóNÁL szeretné elérni, nem az olvasóTÓL.

"Már miért ne "írnánk", hogy "könyörgőre fogta", "fogta könyörgőre"?

Sőt, a "könyörgött neki a férfi" elég szegényes fordulat."

Ez inkább egy tanács volt, mintsem örökérvényű szabály. Mindenki azt ír, amit akar, egészen addig, amíg beadja egy kiadóhoz. Mindenesetre egy lektor biztosan kihúzná azt a szókapcsolatot, mert nem illik az egyébkénti komolyabb stílushoz, amiben ír.

A példámnak nem az volt a célja, hogy valami hihetetlen ékesszóló szófordulat legyen. Mert nem kell mindennek annak lennie, sőt, a legtöbb esetben az egyszerűbb fogalmazás jobb, fogyaszthatóbb, mint az okoskodó, görcsösen választékos fogalmazás. Persze a választékosság is fontos, de az sem jó, ha egy szöveg már érezhetően keresi a szavakat. Stephen King azt mondta, hogy mindig az a legjobb szó, ami legelőször az ember eszébe jut, minden azutáni már mesterkélt lesz. Persze ezt a helyén kell tudni kezelni és nem törvényszerűnek venni, mert néha igenis jobb, ha az író gondolkozik egy-egy mondaton, és az egyébkénti kutatás is fontos része az írásnak, de a legtöbb esetben tényleg csak lábon lövöd magad, ha túlgondolsz mindent.

Tehát szerinted a példám szegényes, de jóval természetesebbnek és dinamikusabbnak hat, mintha valami egoista módon túlcsavart idegennek ható szófordulat lenne ott, ahol teljesen felesleges.

"A célt az olvasóNÁL szeretné elérni, nem az olvasóTÓL."

Ugyan elsődlegesen nem akartam hozzászólni ehhez az értelmetlen kötözködéshez, de végül is miért ne.

Egyfelől, teljesen rendben van a mondat, amit írtam. Ha bármilyen problémát fel lehetne vele vetni, az nem a toldalékolás, hanem akkor már nem "összehasonlítás", hanem "hasonlat", hogy szebben fejezzem ki magam.

Másfelől, GYIK-on nem fogok görcsösen odafigyelni a helyesírásra, nem ezeket a szövegeimet fogom kiadatni, hogy annyira oda kellene figyelnem minden létező nyelvtani szabályra, amikor ide kommentelek. Látnád a Messenger chatfalaimat, ott mennyire odafigyelek, és GYIK-on az írás nem sokkal jobban érdekel, mint ott.