Véleményeznétek a sztorimat?

Nos, már ott nem tetszik a dolog, hogy az első szót, ami a főszereplő neve, helytelenül írod. (Csak azért olvastam bele, hogy lássam, most akkor tényleg Mellissának hívják-e, de később már Melissát írsz.)

És ez az egész leírás tele van hibákkal, magyartalan mondatokkal, meg, hogy őszinte legyek, nem is igazán kelti fel az érdeklődésem. Egymás mellé pakolt tőmondatok, amikből csak az derül ki, hogy minden uncsi - és ez az egész azt ígéri, hogy az is marad.

Az első fejezet elejét futottam át, de ott is ez a helyzet. Sok a hiba, ráadásul unalmas is.

A lány népszerű volt, de csak úgy elkezdett bezárkózni - semmi indok nincs megadva, így ez olyan hatásvadász, hogy amúgy népszerű ő, csak hát na, kell egy kiindulópont -, viszont a Mary Sue barátnője nem hagyja, hogy antiszockodjon.

Van még mit csiszolni rajta:)

Még nem kattintottam a linkre, csak a fülszövegnél tartok.

A harmadik mondatnál sajnos teljes az egyetértés: "Eddig nagyon unalmas volt minden." Hát igen... Ne az unalomra fókuszálj, hanem ellenkezőleg, egy olyan konkrét dologra, ami miatt muszáj belelapozni a könyvbe.

"Csak egy elveszett tini voltam, aki keresi önmagát."

Ilyen sok millió van, a fiktív karakterek meg csak bővítik a listát. Olyan tiniről nem hallottam, aki ne kereste volna önmagát (a kivétel őrült volt vagy halott). De a te tinid miért elveszett? (Ha ez egyáltalán fontos kérdés.) Miben más, mint a többi? Ezt villantsd meg mindjárt az elején, különben el is vesztetted az érdeklődést. A fülszövegben és az első bekezdésekben ez kulcsfontosságú.

"Talán még a mai napig is."

Hűha... A helyzet az, hogy az E/1 trükkös jószág, mert azt lehet hinni róla, hogy egyetlen ember (vagy bármi más, ami tud mesélni), de valójában kettő. Van egy szereplő énje, aki átéli a történetet, és van egy narrátor énje, aki elbeszéli. Utóbbi valamivel bölcsebb, levonta azt a tanulságot, amit éppen át akar adni a történettel. Még az is lehet, hogy tragikus hős, nem jutott el egy egyről a kettőre (de legalább megpróbált), ez esetben a "Talán még a mai napig is." mondat megállja a helyét, de csak a könyv utolsó mondataként. Ha viszont már a fülszövegben egy bizonytalan narrátorral találkozunk, az eléggé kínos, felmerül a kérdés, vajon az író képes-e meglepetést okozni?

"...belecsöppentem egy társaságba..."

Nocsak, miféle társaság? Ez lenne érdekes. Nem csak úgy egy társaság.

"...megismertem pár fontos embert..."

Neked fontos, én még mindig nem tudok semmi konkrétat.

"Had[d] meséljem el nektek az én kis történetemet."

Oké, mennyit fizetsz? :) Alapesetben az olvasó fizet a könyvért. Könyörgöm, ne te könyörögj. Fogalmazz úgy, hogy erre ne legyen szükség, hanem vadul lapozzunk az első oldalra.

És akkor a tartalomról:

A legnagyobb gond, hogy maga a történetvezetés érdektelen, mert elmondod ami történik, nem pedig bemutatod. Kb. úgy érzem magam, mint egy rendőr, aki épp kihallgatja Melissát, az ügy sértettjét. Nem szívből mesélsz, hanem teljesen szárazon. Végig kívülről láttatod az E/1 karaktert. Például amikor a többiek elkapják és bedobják a medencébe, sokkal inkább a belső érzésekre kellene koncentrálni, hiszen feszült helyzetet él át.

"látszott rajtam, hogy mar az ideg bellülről"

Mi??? Drón lebegett előtted, és webkamerán nézted magad? Még a mesélő éned sem tudhatja, hogyan néztél ki, hacsak valaki nem számolt be róla. De akkor sem ez volna a lényeg, hanem pont az, hogy mik zörögnek a fejedben, hogyan akarod lerúgni annak a kőbunkó Sharylnek a fejét.

"De hiszen nekem nincsen ikertesóm. Ez lehetetlen."

Erről van szó! Az első jelen időre váltás, amiben felcsillan a szereplő-én gondolatvilága. Nem különben a sztori első konkrétuma, aminek fülszövegben lenne a helye, nem pedig a harmadik fejezet közepén. Ez nem egy poén, amit lelőnél, ha reklámoznád vele a történetet. Hanem (címéből adódóan, ami egyébként alcímével együtt nekem kifejezetten tetszik) a történet lényege. Akinek bejött A két Lotti, esélyes, hogy belekukkant ebbe is. És ha az első bekezdésekben eseménydús egyéniséggel találkozik Melissa személyében, akkor továbbolvassa. Csak hát az első mondat is általános:

"Eleinte népszerű voltam az iskolában, mindenki szeretett, de utánna elkezdtem bezárkózni mindenki előtt, teljesen megváltoztam és sorra veszítettem el a barataimat."

Az ilyesfajta bezárkózás nem szokott csak úgy magától történni. Egész regényt lehetne írni erre a mondatra. De legalább egy fejezetet. Lehet benne visszaemlékezés, nem baj, ha a történetvezetés nem lineáris, a karakter jelenbéli cselekedeteit a múltja alapján érthetjük meg, ezért magyarázatként mindig vissza lehet kacsintgatni.

Igazából az egész hat fejezetben az egyetlen, ami megmozgatja a fantáziámat, az az anyával való telefonbeszélgetés. Nagyon rövid és nagyon száraz, de ha a címből indulok ki (mert másból nem igazán tudok), akkor az ígért történethez legerősebben kapcsolódó jelenet. Akár egy önálló fejezetet kitehetne. Nem azért, mert olyan hosszúra nyúlik, hanem mert telecsepegteted gondolatokkal, érzésekkel, sejtésekkel, gyanakvással. Mesélj anyáról, engedd, hogy megismerjük, mert akkor a főszereplővel együtt elkezdhetünk nyomozni (azt a legtöbb olvasó imádja). Vajon anya igazat mondott-e? Ne csak a párbeszédet és a cselekvéseket írd le, hanem a gondolatokat, érzéseket is. Milyennek hallod anya hangját? "Nagy az isten állatkertje" – ide kívánkozna egy infó: máskor is elviccel dolgokat? Főleg ilyen húsba vágó kérdésnél? Még az után is lehet agyalni, miután véget ért a beszélgetés. Tegyél bele talányokat, potyogtass el nyomokat; ugyan nem gyilkosság, de mégiscsak egy tökéletes hasonmás, ez azért krimi. Kár, hogy én látom bele az izgalmat abba a pár sorba.

Ami a formaiságát illeti, röviden, lényegre törően fogalmazz.

"össze is voltam pakolva"

Össze is pakoltam.

"Ahogy odaértünk a strandhoz és a bejárat elott áltunk sorba karszalagot venni láttam hogy az egyik ismerősöm a pénztáros."

Ahogy odaértünk a strandhoz, észrevettem, hogy a pénztáros XY, a bátyám osztálytársa. Mindenki tudja, hogyan megyünk be egy strandra, a kutyát se érdekli a karszalag, hát még a rajta lévő kód, ami a kaput nyitja.

"elvettem és nyomtam a kezemre és elkezdtem kenni a hátát."

Ki is húzhatod. A válaszból kiderül, hogy dumálás közben keni – nem hülye az olvasó. Általános cselekvéssorokat ne részletezz, csak olyanokat, amik az átlagtól eltérőek, és a cselekmény szempontjából fontos információk.

"csak 1 fiú"

A számnevet betűvel írjuk, a határozatlan névelőt meg pláne! :)

Képet ne szúrj bele a szövegbe, írd körül, ha fontos a telefon képernyőjén a smiley, írd le, amit a szereplő lát.

És hogy a végére jót is mondjak, a mondatok ritmusa egészen jó, a leírásokat kényelmesen lehet olvasni, érződik, hogy megy neked a fogalmazás, csak feltöltés előtt kicsit alaposabban át kell nézni a hibákat, elírásokat.

Sajnos egyet kell értenem az eddigi hozzászólókkal, mert ami az írástechnikádat illeti, az bizony még eléggé kiforratlan. Én például így írnám (mutatóba átírtam a legelejét):

Melissa vagyok, amolyan kisvárosi lány. Kezdettől fogva ebben a városkában élek, ahol születtem, de nem volt okom a panaszra. Minden úgy ment, ahogy menniük kellett, minden rázósabb esemény nélkül, bár szerfelett unalmas légkörben. Egy eléggé elveszett, önmagát kereső tini voltam, tán még a mai napig is az vagyok, aki nemigen tud magával mit kezdeni. Ellenben hirtelen minden megváltozott, amikor egy naralás alkalmával akaratlanul is belcsöppentem egy kis társaságba és megismertem egypár új embert. Ennek a történetét fogom most elmesélni nektek.

Az iskola első éveiben eléggé közkedvelt voltam az iskolatársaim körében, mindenki odavolt értem, majd később valahogy elkezdtem bezárkózni. Kerültem a társaságot, már nem voltam olyan beszédes, inkább magamba fordultam és a mondanivalóimat megtartottam magamnak, így aztán lassan mindenki elhidegült tőlem. A találkák elmaradtak, és a városban tett hosszú sétákból csak az emlékek maradtak.

Akkoriban Sheril volt a legjobb barátnőm. A barátságunk a negyedikben kezdődött, már nem is tudom, hogy mi volt az, aminek köszönhetően így egymásra találtunk. Szinte mindenben megértettük egymást, mellettem állt és támogatott. Eleinte nem is volt más barátnőm, de nem is hiányoztak.

De ezekből az írástechnikai kérdésekből ne csinálj olyan nagy gondot (a kezdő írókra általában ez a jellemző), az írástechnika ugyanis tanulható. Hogy egy példát említsek: Duncan Shelley (alias Végh Attila), aki hiába próbálkozott az írással, hiába voltak jó ötletei, a megfelelő írástechnika hiányában egy kiadó sem volt hajlandó kiadni a könyveit. Miután erre rájött, hogy hol a hiba, és képes volt változtatni, egyből minden gondja megoldódott. Bővebben itt ír erről :

[link]

Idézek a cikkből:

„Megírtam harminckilenc kéziratot, mindegyiket tele reménnyel, és egyik sem kellett senkinek. Összesen 214 könyvkiadóban voltam az anyagaimmal, de mindenhonnan eltanácsoltak. Volt olyan kiadó, ahová több kézirattal is ellátogattam, és minden túlzás nélkül, az évtized végére ezernél több elutasítást sikerült begyűjtenem.”

„Azok az emberek, akik a környezetemben éltek, az évek múlásával egyre aggódóbban figyelték a küszködésemet. Elég sokan próbáltak lebeszélni az írásról. Egyikük ezt mondta: „Ha lenne bármennyi tehetséged, már rég kiadtak volna tőled valamit!”.”

„Aztán egy napon valaki megkérdezte, hogy tanultam-e dramaturgiát. Mondtam, hogy nem, mi az?

Attól fogva tanultam mindent, amit bárki fontosnak mondott, vagy amit én annak éreztem: dramaturgiát, drámaelméletet, forgatókönyvírást, stilisztikát; novellákat, regényeket és filmeket elemeztem ki; híres írók életrajzait olvastam el; írókkal készített interjúkat néztem és olvastam, hátha elkapok egy-két szakmai fogást; és beszéltem mindenkivel, akiről tudtam, hogy ír, és a mesterségről faggattam őket.

Korábban azt sem tudtam, hogy az írás egy mesterség.

Azt hittem, az írás abból áll, hogy valaki tehetséges.

Meg néha megszállja az ihlet.

Amikor úgy éreztem, hogy már valamennyire tudok írni, ismét nekiálltam, és írtam egy történetet. Ez volt az első sztorim, amit úgy lehet nevezni, hogy regény. A korábbiak nem érték el a regény minimum színvonalát.

Elvittem egyszerre három kiadóba.

Mindegyik azt mondta, hogy ki akarja adni.”

Tehát: ha komoly eredményt akarsz elérni az írás terén, akkor mindazt el kell sajátítanod, ami ezen a téren elsajáthítható, de ezek szerencsére, ahogy már írtam, tanulható dolgok.

Hogy ne csak tanácsokat osztogassak, hanem valami konkréttal is szolgáljak, szívesen elküldenék egy részletes összeállítást, ami az írással kapcsolatos legfontosabb dolgokat tartalmazza (linkek, tanácsok, szakirodalom, tesztolvasók, írások feltevése, könyvkiadás stb.). Ennek az összeállításában többen is besegítettek, akik szintén írással foglalkoznak. Ezt a hobbiból írogatóknak szoktam küldözgetni, hogy könnyebben boldoguljanak az írással.

Ha érdekel, adj meg egy email címet, amire elküldhetem. Ugyanis időközben elég terjedelmesre bővült (több oldalt tesz ki) és nem biztos, hogy itt is átmenne (már előfordult, hogy a Gyakori Kérdések üzenetküldője emiatt nem továbbította és nem ment át). Ha adsz egy saját email címet (vagy Facebook elérhetőséget, de egyszerűbb e-mail-ban elküldeni) akkor arra el tudom küldeni (elnézést, ha már egyszer elküldtem, de ha nem írod ki a neved a kérdésnél/válasznál, akkor nem tudhatom, hogy egy másiknál nem küldtem-e el. Akiknek ki van írva a nevük, azokat a nevük alapján nyilván tudom tartani – be tudom őket azonosítani és így nekik csak egyszer küldöm el).

Ennek egy régebbi változata fenn van a Gyakorin is (#3 – A kérdező kommentje):

https://www.gyakorikerdesek.hu/egyeb-kerdesek__egyeb-kerdese..