Melyik az a könyv amire azt hitted jó lesz de csalódás volt?

Akadt egy pár.

Patrick Rothfuss - A szél neve

A mai napig nem bírom feldolgozni, hogy hány ember szemében jó egy könyv, csak mert naggggyon "költői" a próza. A történet egy nulla, kb. semmit nem halad. A karakterek vagy semmilyenek, vagy rohadt idegesítőek. Kvothe mindenben is jó, de minden lehetőszégét elszarja, mert minden és mindenki le van szarva, ha a csodálatos tökéletes... khm, konzumnő szerelme megjelenik.

A kettejük szerelme, vagy hogy nevezzem, ne az a könyv mélypontja a szememben. Mikor egy író halál komolyan úgy jellemzi a legjelentősebb (de még így is nagy kövér zéró) női karakterét, hogy túl szép és tökéletes arra, hogy dolgozzon, ezért prosti, na onnan nincs visszaút. Innentől írhat bármilyen flancos prózát, csak egy nevetséges neckbeard marad.

Brandon Sanderson száraz. Vannak tök jó ötletei, de a karaktereiben semmi dinamika, mindnek van 1 db tulajdonsága. A kapcsolataik egymással semmilyenek, a párbeszédek szintén. Nincs semmi bája az írásának, csak történnek az események, de senkiért nem igzultam soha, senki nem érdekelt nagyon.

Az irot nem tudom,de a cime

Az északi-tó fantomja.

Egyik baratnom ajanlotta,hogy tok jo konyv,olvassam el

A negyedeig jutottam el mert szornyen unalmas volt..

Mar azt sem tudom mi volt benne,pedig nagy elánnal kezdtem neki az olvasasanak.

Náray Tamás-Zarah

Tetszett a fülszöveg és annyira dicsérték, hogy elolvastam. Az a könyv ezer sebből vérzik, óriási csalódás volt. Még szerencse, hogy antikváriumban vettem, ahol törzsvásárló vagyok, mert 2 nap múlva már vittem is vissza.

Wolfgang Hohlbein - Áradat

Remek ötlet, unalmas megvalósítás. Talán ötven oldal volt belőle szórakoztató, összesen.

Colleen Hoover: Verity

Jasper Dewitt: a beteg

Mészáros Dorka: Nem biztos hogy visszajövök

Mindenki is ajánlotta, de elolvasva olyan volt, mintha a CSI, a szürke 50 árnyalata és a Szent Johanna gimi keveréke lenne, alaposan kilúgozva. Mindenki totál diszfunkcionális benne, sok minden nem logikus a történetben, a cselekmény meg amilyen jól indul, annyira egy semmi lesz a végére.

Süskind: A parfüm

Az irodalmi értékét elismerem, de amilyen szupernek harangozta be minden ismerősöm, annyira unalmas volt. Szerintem csak az tudja igazán élvezni, aki szereti a 18. század végi Franciaország társadalmát és kulturáját.