Harry Potter fanfiction kedvelők, mondanátok véleményt erről?

Errol szol az oldal...

Mirol?hogy aki pozitiv kritikat ad az egy isten,aki meg negativat az maga az ordog?

Hozza nem ertok?

Miert te annyira hozza erto vagy?🤣🤣🤣

Te egy vicc vagy nem hozzaerto

Es honnan is veszed amugy is,hogy aki valamit is irt itt,nem hozzaerto?

Bocs, de az nem kritika, hogy deügyivagyoooooool *-*

Ha neked buksisimi kell vélemény helyett, akkor azt mondjad.

Elolvastam az első fejezetet, de alig bírtam a történetre fókuszálni a szöveg minősége miatt.

Először is, iszonyatosan ömlesztett a szöveg. Gondolom, telefonról másolod be, mert akkor szokott így kinézni, de attól még nagyon jót tenne, ha kijavítanád, mert ez így olvashatatlan. Bekezdéseknek nyomát sem látni, ráadásul emiatt baromi nehéz eldönteni, hol ér véget a párbeszéd, és hol kezdődik a leírás. Konkrétan találtam benne több helyet, ahol egy entert sem ütöttél, hogy elkülöníthető legyen.

Száraznak éreztem az egészet. Tárgyilagosan csak a mozdulatokat írod le, érzelmeket meg egyáltalán nem. És az nem mentség, hogy "oda van írva, hogy meglepődött", érzékeltetni kell, mit érez a karakter, hiába E/3 nézőpontot választottál. A testérzet és a mentális reakciók fontosak. Mélyülj bele a karaktered fejébe, írd le a gondolatait, a testi reakcióit, hogy az olvasó bele tudja élni magát a történetbe, érezze azt, amit a karaktereid.

Ugyanez a kategória nálad a helyszín leírása. Nem elég annyit mondani, hogy a kastély kőböl van, fa ajtókkal és sok toronnyal, pláne akkor nem, ha elvileg a főszereplő annyira beleveszett a látványba, hogy észre sem veszi, hol van. A leírásnak pont olyannak kell lennie, amilyennek a főszereplő látja, márpedig a jelenlegi leírás inkább olyan érzést kelt, mintha vetne rá egy rövid pillantást, nyugtázná, hogy nagy, és ennyiben ki is merül az érdeklődése.

A párbeszédek szintén élettelenek. Nekem is vannak világépítést tartalmazó párbeszédeim, de mindenképpen úgy kell őket megoldanod, hogy ne legyenek ennyire szájbarágósak. Képzeld el őket úgy, mintha az ismerőseidet hallgatnád beszélgetés közben, és olyanra írd meg, ami a te figyelmedet is felkeltené, és tudnád követni. A legfontosabb pedig, hogy hiába fantasyt írsz, életszerűnek kell lennie a párbeszédeknek. Gördülékeny, a mondatok kapcsolódnak egymáshoz, a karakterek reagálnak egymásra (akár csúsztatva is lehet, elvégre nem mindig fogod fel azonnal, mit hallottál 2-3 mondattal korábban), vannak érzelmi és testi reakcióik egymás és a saját mondandóikra is.

A szóismétlésekre szintén nagyon oda kell figyelned, mert borzalmasan sok van benne. Akadt olyan, hogy egy mondatban háromszor használtad ugyanazt a szót, ami nagyon rosszul nézett ki. Nem kell feltétlenül folyamatosan a szinonima szótárat bújnod, de azért itt rengeteg szót cserélned kellene, vagy akár gondolatokkal, testérzettel körülírni, mi történik. Ugyanide tartozik, hogy a "volt" szót durván ritkítanod kell a szövegben. Ezt úgy kell kerülni, mint a pestist, és csak akkor kiírni, ha nincs más választásod.

A központozást hagytam a végére, hogy példákat is írhassak neked. A kötőjel-gondolatjel különbséget nem tudom, kell-e neked mondani, mert sejtem, hogy telefonról töltöd fel a fejezeteket, olyankor pedig a Watta hajlamos átírni a gondolatjeleket. (A gondolatjel ugye ez [–], a kötőjel meg ez [-], ugye utóbbi rövidebb).

3 formában lehet párbeszédet írni.

1.) A beékelés (leíró rész) a mondat folytatásaként működik.

– Ez nem is igaz – mondta Anna.

– Ez nem is igaz! – mondta Anna.

2.) A beékelés különálló mondatként szerepel.

– Ez nem is igaz. – Anna arca vörösbe fordult az idegességtől.

3.) A beékelés a mondat közben jelenik meg.

– Szeretnék menni – mondta Anna –, de nem lehet.

– Ez amúgy – szólalt meg hirtelen Anna – nem is igaz.

És itt, ami még nagyon fontos, hogy a beékelésnek mindig a beszélő személyhez kell kötődnie, tehát az ő testbeszédét, hangnemét, érzelmeit írhatod csak le, más karaktert maximum úgy vonhatsz bele, hogy a beszélő karakterre reagálnak.

Nagyon maximum így:

– Ez amúgy igaz? – kérdezte Peti.

– Egyáltalán nem. – Ezt hallva Peti bólintott.

Így viszont ne:

– Ez amúgy igaz? – kérdezte Peti.

– Egyáltalán nem. – Peti bólintott.

Momentán ennyi jut eszembe egy fejezet elolvasása után.