Kitaláljátok melyik regényből van? (Ez az egyik kedvencem. ) Az első helyes megfejtőnek csokit adok.

De már lassan kiszállt belőle a lélek, s indult a másvilágba, mint a Jézus madárkája. Még tévelyegve keringett, nem tudott elszakadni, újra meg újra hozzásimult a szent földhöz, hogy kipihenje fáradalmait, az emberi zajba merítse árva sírását. Visszatért szerettei közé, elvegyült az élők közé, testvéreket keresett panaszosan, és az emberi szívektől kért segítséget, míg végül felfrissítette Jézus ereje és irgalma, és fölemelkedett a tavasz viruló mezőire, az Isten végtelen, beláthatatlan világosságával és végeszakadhatatlan vigasságával telt, örökké lakodalmas égi mezőkre.

És feljebb repült, tovább, tovább, egészen oda...

...Egészen oda, ahová már nem hallatszik az emberi sírás, sem a lélek fájdalmas repedése...

...Oda, ahol liliomok illata árad a levegőben, ahol virágos mezők susognak mézédesen, ahol csillagos folyók csobognak pazar színű medreikben, ahol örökös a nappal.

...Oda, ahol csak csendes ima úszik, illatos füstök gomolyognak szüntelenül, akár a köd, csengettyűk csengenek, halkan szól az orgona, megszakítatlanul ajánlják fel a szent áldozatot, a nép már bűn nélkül való, az angyalok és szentek serege együtt zengi az Úr dicséretét - abba a halhatatlan, isteni szentegyházba! Ahol az emberi lélek csak imádkozik, sóhajtozik, sír örömében, és vigadozik az Úrral, mindörökkön-örökké.

Oda igyekezett Kuba fáradt, pihenésre vágyó lelke.