Az iskolák ma valóban az olvasás ellen vannak?

9

A rendes háziolvasmányok, amik nekem voltak (nem kronológiailag):

A kőszívű ember fiai

A nagyenyedi két fűzfa

A Pál utcai fiúk

Ábel a rengetegben

Beszterce ostroma

Bőlcső és bagoly

Fanni hagyományai

János vitéz

Légy jó mindhalálig

Csipike

Lúdas Matyi

Pacsirta

Sárarany

Szent Péter esernyője

Toldi

Varju nemzetség

Ezeken kívül néha random el kellett olvasni egy novellát (Esti Kornél, Az átváltozás).

Szernencsénkre a gimis tanárnőnk eléggé lazán vette a háziolvasmányt. Amik elemzés szempontjából hasonlóak voltak, nem kérte mind, csak egyet. Így történt, hogy az Édes Annát vagy Az arany embert én nem olvastam, mert mást választottam.

Vagy a Törökországi levelekkel és az Iliásszal is alapból csak órán foglalkoztunk. Meg se próbálta feladni kötelezőnek. De pl a Csongor és Tündét is megnézette velünk rendesen színházban. Még úgy se szerettük, nemhogy olvasva, de legalább így 2 óra alatt túl voltunk rajta.

Amit viszont nagyon szerettem abban a tanárnőben, hogy kért olvasóélményt. Jól esett kiírni magamból a nemtetszésemet az aktuális kötelező iránt. Oldalakon keresztül ecseteltem, hogy miért volt sz@r az adott mű, és mindig kitűnő osztályzatot adott rá, mert ha ennyi bajom van vele, biztos elolvastam. :D

Ő is elismerte, hogy unalmasak, mert mást volt az emberek ingerküszöbe. Azok a tájleírások amiktől el voltak régen olvadva az emberek, hogy milyen érdekes s szép, most az alapértelmezett Windows háttérkép szintjét se hozzák.

És volt olyan is, hogy könyvbemutatót tarthattunk 2 bármilyen könyvről egy jó jegyért / jegyemelésért. Ott aztán romantikus tinifantasytől a fizikáig, a sci-fitől a középkori krimiig minden volt.

#11 Ezekből ami még kellett és jó volt:

Ábel a rengetegben

Szent Péter esernyője

János vitéz

Ami kevésbé:

Toldi. De főleg azért mert memoritel volt, komplett fejezeteket kellett megtanulni. :D Persze a János vitzből is de az picit könnyebben ment.

Szerintem a sulik nincsenek az olvasás ellen, sőt. De az már valóban igaz, hogy sok gyerek a kötelezők miatt gyűlöli meg az olvasást. Többen felhozták az Arany embert példaként. Én szerettem ezt a könyvet - meg Jókait úgy általában -, de azt be kell látnom, hogy nem épp tizenéves kezébe való, és nem azért, mert nem értené, hanem mert jó eséllyel unni fogja. Jó néhány kötelezőt ki is cserélnék a fenébe - például a Kőszívű ember fiait. Gyűlöltem azt a könyvet, az osztálytársaim pedig nem is fáradtak az elolvasásával, én voltam az egyedüli bolond, aki átrágtam magam rajta. Kár volt.

Van az a sanda gyanúm amúgy, hogy a kötelezőkről nem az iskolák döntenek, hanem valami központi vezetés. Ugyanis minden alkalommal, amikor kiderült a könyvmolyságom, az irodalomtanáraim elkezdtek egyéb könyveket ajánlani - kortárs és klasszikus könyveket, korosztályomnak valót vagy épp idősebbeknek valót, egy fiatalabbik tanár az akkor új Harry Potter és a félvér herceg című könyvet segített berendelni, és versenyben olvastuk el (én nyertem, de csak mert több volt a szabadidőm :D).