Rövid novellákat írok, mondanátok erről véleményt? Kb. 1 perc olvasási idő

Férfiasan

Ábris odalépett Tivadarhoz, és megveregette a vállát.

- Szoszi, tesó! - szólította meg, majd keményen kezet fogtak. - Mi az ábra? Új cucc? Nem semmi vagy, apám! Múlt héten új Iphone, most ez a tetőtől talpig Adidas szerkó... Látom, jól megy, van kavics!

- Hát csak meg kell jelenni valahogy - szerénykedett Tivadar.

- Amúgy mi a pálya? Látom, ki vagy pattintva, jól nyomod bátyusom.

- Hát úszni járok, tudod.

- Ja tényleg, úszás! Nem is rossz, more, nem is rossz. Lehet hogy nekem is járni kellene. Asszonnyal mi a stájsz?

- Nincs semmi, megvagyunk, minden zsír.

- De tényleg, megvan még? Olyan régen láttalak titeket együtt, tesa.

- Megvan, persze, de tudod, hogy ő máshova jár. De ott laknak a közelben, majdnem mindennap összefutunk.

- Jó nő a csajod, tesó, büszke lehetsz rá.

- Jaja, nem rossz, nem rossz. Jól néz ki. De azért nem egyszerű a nőkkel, tudod. Mindig van valami. Ezt akar, azt akar, aztán ha nem kapja meg, megy a hiszti...Tudod hogy van ez.

- Tudom, hát... az én csajom is ilyen...Nem egyszerű a nőkkel.

- Most is mit ki nem talált...

- No?

- Hát tudod, nézi ezeket a valóságsókat, aztán kitalálja, hogy neki műmell kell.

- Műmell.

- Az! Bakker, hát mondom neki, hogy ez még korai, még túl fiatal hozzá...Meg se csinálnák neki ennyi idősen...Szerinted hallgatott rám? Csak hisztizik...

Ebben a pillanatban női hang hallatszott. Középkorú hölgy közeledett.

- Ábris, Tivadar! Harmadszor szólok! Nem hiszem el, hogy nektek minden alkalommal külön kérvényt kell benyújtani! Szíveskednétek jönni végre? Már mindenki bement a terembe! Tivadar, teszed el azt a telefont? Hányszor mondtam, hogy ne hozzatok mobilt az óvodába? Most már kénytelen leszek beszélni a szüleiddel! Na, nyomás befelé!

A két, 5 év körüli fiú kedvetlen arccal indult a kapu felé, ami már elnyelte a csoporttársakat, és bementek a többi középsős után.

Az óvónő lassan, fejét csóválva követte őket.