Top5 legutáltabb könyv?

Voltaire: Candide. Idegesít, hogy mindenki túlél minden halálos csapást, csak az az egy szerencsétlen hal meg, aki beleesik a vízbe.

Meg még Candide négyszer.

Na jó a Vörös és feketét is utáltam (pedig imádok olvasni, még a kötelezőeket is szerettem ezt a kettőt leszámítva), de abból csak arra emlékszem, hogy visszafelé számoltam az oldalakat, úgy untam.

Amúgy ami nem tetszik, nem olvasom.

Danielle Steel-ből a rekordom egy teljes könyv és három oldal. Az első könyvét három oldal után meguntam, a másodikat viszont ajándékba kaptam, szóval illemből elolvastam.

Csak ötöt lehet?

1. A szürke 50 árnyalata

Nők tízmillióinak a fejében ültetett el torz képet a szerelemről, a BDSM-ről, a bántalmazásról és á felnőtt kapcsolatokról. (Meg sok más bűne is van, de ez fáj a legjobban.)

2. Twilight

A fő karakterek kimondhatatlanul felszínesek, a történet elférne összesen 100 oldalban, teljesen torz képet ad a rajongásról, a szerelemről és á felelős döntésekről. Plusz minden mellékszál, amit épp csak megemlít a szerző, simán érdekesebb, mint a főcselekmény.

3. A Gyűrűk Ura

Végtelen, száraz leírás dolgokról, amik nem fontosak, de azért szentelünk nekil 30-50 oldalt. Olvashatatlan.

4. Bármelyik Jókai

Ugyan az a bajom vele, mint Tolkiennel. Száraz, sok, unalmas, olvashatatlan.

5. Harry Potter

Felsorolhatatlanul sok bűne van. Legnagyobb hibája szerintem a főhős, aki leginkább semmilyen. Mindenki hasraesik tőle, pedig vagy jókor van jó helyen, vagy a barátai húzzák ki a szarból.

1. Légy jó mindhalálig: egy lúzer vergődései. Ilyennel nem lehet azonosulni.

2. Vörös és fekete: unalmas, álszent.

3. A kis herceg: kapudrog Coelho-hoz.

4. Egri csillagok: hazafiaskodó giccs.

5. A kőszívű ember fiai: ha egy magyar nyelvű könyvhöz szótár kell, az nem egészséges.

A kőszívű ember fiai

- Idegesítően hosszú, érthetetlen, meg számomra felfoghatatlan volt, miért 6.-ban kellett elolvassam. De most komolyan, annyi töri tudásom volt akkoriban, hogy a késő középkorra datáltam a sztorit...

Légy jó mindhalálig

- Nem szól másról, mint egy kis kölyökről, aki fél kiállni magáért.

Csipike

- Egy ovisnak talán jó lett volna. Egy 4.-esnek kínszenvedés az a kilincses hülyeség.

Pacsirta

- Nem szól semmiről. Ennél még az én életem is izgalmasabb.

Fanni hagyományai

- Az egyetlen pozitívum benne, hogy rövid. Amúgy még a mai tinipi*ák is megirigyelnék a főszereplőt.

A Szent Johanna gimi

- 40 oldalig bírtam. Tovább inkább nem kockáztattam az agykárosodást.

Amúgy egy szál kötelező van, amit szerettem (Az átváltozás). De szerencsére a legtöbbet (Szent Péter esernyője, Bölcső és bagoly, A Pál utcai fiúk, Beszterce ostroma, Ábel a rengetegben, stb.) már elfelejtettem.

A kőszívű ember fiai (meg úgy Jókai regényeit általánosságban nem szeretem)

- 7.ben kellett nálunk elolvasni, kb semmit nem értettem belőle, unalmas és hosszú volt

de 5 év múlva újra elolvastam egy másik Jókai regényt (Az aranyember), és azt sem szerettem, szóval valószínűsítem, hogy az írói stílussal van bajom

Candide (Voltaire)

- 3x is elolvastam (dolgozathoz kellett), és értem én, hogy mit akar mondani, de úgy éreztem, hogy minden olvasás során egy agysejtem meghalt

Csongor és Tünde (Vörösmarty)

- egyszerűen idegesített az egész

Csongor egy irtó nagy szerencsétlenség

Három nővér (Csehov)

- az a hatalmas nagy tehetetlenség kikészített

"lányok, csak üljetek fel egy k*baszott vonatra és menjetek el Moszkvába" - én

A köpönyeg (Gogol)

-nem történik SEMMI

1. Twilight. A mai napig reklamálom vissza azt a 3 órát az életemből, ami alatt elolvastam. Semmitmondó, klisés, pongyola.

2. Zabhegyező. Egyszerűen annyira ütném azt a nyavalygó hülyegyereket, végig azt vártam, hogy mikor lesz már öngyilkos. Maga a könyv viszont nem rossz, a szereplő az, aki elpusztította az agysejtjeimet.

3. A kőszívű ember fiai. Általában tudtam értékelni a kötelezőket, de ez...

4. Az öreg halász és a tenger. Hihetetlenül unalmas volt, bár lehet hogy rossz passzban olvastam épp.

5. Ezt most üresen hagyom. Sok olyan mű volt, amit elolvastam de nem tetszett, ilyenek az itt említett Candide, Köpönyeg, de pl. az Antigonéért sem voltam oda, van néhány kölcsönkapott olcsó horror amibe belenéztem stb. viszont ezeket egyszerűen elfelejtettem. Nekem az listás, ami PTSD-t okozott és a mai napig kék halált kapok már az említésére is. Ilyen Szürke árnyalatai meg vámpíros baromságokat nem olvasok (a Twilight egy szerencsétlen botlás volt) szóval még kutatok az emlékeimben.

A kötelezőket többnyire utáltam, de közülük is a Csongor és Tünde viszi a pálmát, tízszer futottam neki és mind a tízszer pár oldal után beletört a fogam.

Csillagainkban a hiba és hasonló Coelho-stílusú nyafogások.

Tüskék és rózsák sorozat (szeretem a ya fantasyt, de ez nevetséges volt).