Hogyan kell kiadatni egy megírt könyvet egy kidaóval?
válasza:"egy kérdést előttem hányszor tettek fel.. de lehet akkor én vagyok a hülye."
Mivel a szabályzat, amit aláírtál, azt mondja, hogy előbb ezeket olvasd el...
"ezt miből szűrted le"
1: Nem találod a kategóriát,
2: 9 hiba van ebben a pár mondatodban,
3: Eleve az, hogy ezt úgy kérdezed, hogy előtte nem néztél utána.
Ezek nem borzalmas hibák, ne értsd félre. Sőt: egész jó pl. a helyesírásod az itteni színvonalhoz képest.
De aki könyvet akar írni ÉS még haszonnal is szeretné kiadatni, annak legalább 10-szer ilyen jónak kell lennie, mint amit most itt te produkálsz.
10: Szerencsémre én hiszek a csodákban. Viszont az tény, hogy sajnos még nem vagyok teljesen informált a kiadókkal és az ezzel járó üzleti résszel kapcsolatban. Ezeknek még utána fogok olvasni.
11: Számomra azért kellemetlen a veled való társalgás mert azokat a jellegzetességeket hordozod, amelyeket egy általános rosszindulatú ember. Csak a rosszat feltételezed rólam. Eleve én 1x sem irtam, hogy nem olvastam volna el a kérdésemhez hasonló kérdéseket. Ami pedig a helyesirási hibáimat illeti, ezeket a hibákat kapásból az én irás tudatlanságomnak tulajdonitod. Ez több sebből is vérzik, viszont mivel rosszindulatból feltételezed ezt rólam, ezért ezekre a sebekre még csak véletlenül sem gondoltál. Nekem eleve nem Európai billentyűzetem van, ezért nincs rajta hosszú i betű. Másolhatnék valahonnan, de lusta vagyok. (Megkockáztatom, hogy ebből fakad majdnem a hibáimnak a fele, sőt..) Emellett nagyon sok olyan szó van, amit tudok, hogy rosszul irok le, de mivel a gyk nem egy hivatalos dokumentum, ezért engedni szoktam a rossz szokásaimnak és a gyors gépelési ritmusomnak. Arról nem is beszélve, hogy szerencsére pirossal alá húzza a gyk a rosszul leirt szavakat. Szóval még csak helyesen sem kell tudnom irni, ahhoz, hogy helyesen irjak gyk-n.
"1: Nem találod a kategóriát," Ez szintén csak egy feltételezés. Csak azt lehet nem találni, amit eleve kerestünk. Te azt feltételezted, hogy én kerestem a kategóriát, de sajnos nem. Leirtam most fentebb, hogy lusta vagyok és ez is erre vezethető vissza. Ezért egy olyan halmazt kerestem, amibe ez a kérdés is belefér.
Tehát összefoglalva alaptalan feltételezésekből vonsz le olyan konklúziókat a kompetenciámra vonatkozóan, amik a jelenlegi kontextus figyelembe vételével, szerintem nevetségesek. Gondolok itt arra, hogy eleve nem ismersz, irtam pár mondatot gyk-ra és számodra ez elegendő alap ilyen komoly kijelentések tételére. Ezt sajnos nem tudom komolyan venni.
válasza:Kérdező, te valamit nem értesz.
HA te SZERETNÉD SIKERESEN és HASZONNAL kiadni a könyved, ahhoz ez a MINIMUM, amit írtam!
Tehát ez jóindulatból van.
Természetesen ezen a fórumon ennél sokkal kevesebb ráfordítással is elboldogulhatsz - de gondolom, nem ez a végcélod.
Ha pedig azt mondod, hogy majd a könyvkiadásra összeszeded minden erődet, az se igazán jó ötlet: mert akkor hol gyakorolsz?
Ha neked az alap természeted ilyen, ahogy most bemutattad (például bennem is a rosszindulatot keresed), akkor a könyvkiadásba bele fogsz rokkanni.
Amúgy csak szólok, hogy az embernek van egy alap szintje, ami alá nem szívesen megy le, akármilyen közegben is van. Ha nálad ez ennyire alacsony, az szerintem kevés lesz.
válasza:Nos, én a hagyományos könyvkiadásban vagyok járatos. Olvasok itt-ott alternatívákat. Ezeket nem ismerem.
Egy könyv kiadásának szokványos menete két fő részből áll.
Az egyik, az, hogy a kiadóknak van egy profilja, bevált gyakorlata, jellegzetessége. Mondjuk klasszikus ifjúsági irodalommal foglalkoznak. A korszerű kukoricatermesztés aktuális kérdései című mű valószínűleg nem fogja meghatni őket.
Van egy írói kör, akikkel dolgoznak. És több éves üzleti terv. Eladhatatlan könyvet saját költségen nem fognak bevállalni.
Ismeretlen szerzővel nagyot durrantani nehéz. Hiába szenzációsan jó a könyv, és várhatóan veri Harry Potter és a Biblia kiadási számát, de ezt előre nem lehet tudni. Akkor sem, ha valóban olyan jó.
Tegyük fel, sikerrel jársz. Valamelyik vállalat befogadja a könyvet. Elvileg lehetséges, hogy „megveszi” a könyvet. Ekkor kapsz egy szép összeget egyben. A kockázat és haszon a kiadóé. Tehát, ha egy sem kell el belőle, vagy milliós tételben fogy, téged nem érin.
A másik véglet az, hogy segít ugyan a kiadás technikai részében, de még közreműködőként sem jelenik meg az impresszumban. Csak a te neved fog szerepelni a kiadványban.
Minden költség a tiéd. Bevételed utólag az eladott példányokból lehet.
Mint írtam már, a könyvesbolt elég sokat szakít az árból. Szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy te fizetsz nekik (raktározás címén).
A technikai rész:
Beérkezik a kézirat. Megtervezik, hogy milyen kötésforma, milyen papír, vágott méret stb. legyen a teste. Korrektor elolvassa a kéziratot, és javítja. Esetleg lektor is dolgozik rajta. Ez után a könyvet betördelik. Ha illusztráció is van hozzá, az is feldolgozásra kerül. A betördelt könyvből kapsz egy garnitúra nyomatott, mint szerzői korrektúra. Közben a korrektor végig ellenőrzi a tördelt anyagot. Amikor visszaérkezik a te javításod, akkor összevezeti az övével, és a tördelő elvégzi ezeket a javításokat. Közben készül a borítóterv a leadott anyagokból, és a kötéstervnek megfelelően.
A javítások után ismét átnézhetsz mindent. Aláírás után elkészülnek a pdf állományok.
A nyomda kinyomja, elkészül a borító is. A könyvet beakasztják a borítóba.
Csomagolják és a kívánt helyre leszállítják.
Nagyjából ennyi, vázlatosan.
13: Szerintem itt te értesz félre engem, de lehet én is voltam félrteérthető. Mint irtam én a feltételezéseid gondolom rosszindulatúnak és nem a motivációdat. A két dolog különálló egymástól. Viszont mivel eleve úgy állsz hozzám, hogy ilyen dolgokat feltételezel rólam alaptalanul, ráadásul nevetséges indokokkal, úgy a nemes motivációddal sem tudok sok mindent kezdeni, azon kivűl, hogy ezt értékelem.
Én nem gondolom, hogy az alaptermészet determinálna bármit is egy tevékenységen belül. Például a szakács sem mindig a saját preferenciához hűen a legmagasabb minőségi fokon étkezik. Ettől függetlenül valószinű, hogy az étteremben nagyon magas minőségű ételeket készit. Vagy akár egy takaritó is élhet disznóólban, miközben az őt foglalkoztató vállalatot csillogóra takaritja.
Én elfogadom, hogy az alapszintem alacsony, viszont ha hozzád képest nézzük, szerintem kifejezetten kiemelkedő. Legalábbis tekintve az eddigi megszólalásaidat.
14: Köszönöm a részletes információt. Most már kezd kirajzolódni bennem is, hogy miként lehetne ezt véghez vinni. Viszont az tény, hogy a legtöbb magyar népszerű irók is elkezdték valahol. Ők ezek szerint "jókor voltak jó helyen"? Vagy legalábbis az irásodból azt veszem ki, hogy kb közel lehetetlen olyan irónak lenni ma Magyarországon, aki saját magának is profitot termel.
válasza:A rendszerváltás nagy szabadságot hozott a kiadásban (is).
Ebben a szakmában vannak fix költségek. Vegyük például a tördelést. Ez nem függ a példányszámtól. Teljesen mindegy, egyetlen könyv/újság/bármi egyéb készül, vagy több millió. Miért érdekes ez? Legyen ez az összeg tízezer forint. Ha egy példány lesz belőle, ez a tízes teljes egészében arra terhelődik rá. Ha tízezer nyomat készül, akkor az egy darabra eső tördelési költség egy forint.
Amíg egy tévéújság volt, több százezer fogyott hetente belőle. Női magazin is csak a Nők Lapja volt. Szintén több százezer ment el hetente. Könyveknél is több ezres, több tízezres mennyiség készült, és el is kelt. Persze a rendszer jellegéből adódóan volt olyan is, ami eladhatatlan volt, de azt az állam nyelte be, nem a kiadó.
Most minden periodikából van mindenféle. Könyvet is bárki kiadhat. Ha 300-400 példány gazdára lel, annak már örülni kell.
Egy ördögi kör ez. Nem lehet eladni belőle sokat, mert drága. De azért drága, mert nem veszik sokan. A könyvterjesztők olyan helyzeti előnyhöz jutottak, hogy pofátlanul nagy jutalékot tudnak kérni, nincs menekvés. Megkerülhetetlenek.
válasza:Szerintem tök jól mondja az, aki kicsit próbál téged lerántani a földre. Ezért nem kell rá megharagudnod, mert jókat mond. Inkább próbáld kiszűrni, mit tudsz ebből tanulni.
Amit én hozzá tudnék tenni, hogy szerintem kezdd kicsiben. Próbálj egy-két novellát beküldeni folyóiratokba, de akár az iskolaújságba/egyetemi lapba (nem tudom, hány éves vagy) Így kapsz egy visszajelzést a tevékenységedről és sokat tanulsz közben a gyakorlati dolgokról. Van rengeteg novellaíró pályázat is, azokat is próbálhatod. Ha pedig jó vagy és megjelent már jópár novellád, azután már nem egy senkiként kell kiadóknál kopogtatnod a könyveddel.
válasza:Én inkább úgy látom, hogy a kérdező az eddigieken kívül egyet nem akar még beletolni a könyvébe: MUNKÁT.
Úgy van vele, hogy a munkát azt végezze el valaki más. Ő olyan remek író, hogy megérdemli ezt.
Ezen kívül, ahogy látom, ő hibás nem lehet semmiben. Mindenki más hibázhat, de ő nem.
Ebből nem lesz könyv... szerencsére (gondolom én).
Tényleg, kérdező!
Megtisztelnéd a válaszolókat azzal, ha itt most közzétennél a leendő könyvedből 1 jellemző oldalt.
Lenne értelme annak, hogy sokan ennyit dolgoztak érted.
Na meg reklámnak se lenne utolsó. Viszont nem számítana reklámnak, hiszen ebből is látnánk, hogy érdemes-e egyáltalán elkezdened, és hol, melyik kiadónál.
válasza:17-es íráshoz: teljesen egyet lehet vele érteni.
Kollégám így lett fotóriporter.
Bement egy szerkesztőségbe, a főszerkesztőt kereste. Már a folyosóról kidobták.
Újra, és újra megpróbálta. Egyszer be is jutott az irodába. Az meg sem nézte a képeit, dobta a szemetesbe egyből. Hetekig próbálkozott, ugyanez lett a vége. Aztán egyszer már nem a kukába kerültek a felvételei, hanem a fiókba.
Már-már kezdet lemondani a dologról, amikor egy szép napon pénzt hozott a postás. A cédulán a kiadó neve. Lehozták az egyik képét.
Még csak annyit: valóban, le akarlak rántani a földre, de nem sárba tiporni!
válasza:Eltorzítom a mondatott, hogy ne lehessen rákeresni:
A sajt olyan sajt, ami nem akar sajt lenni sajt, hanem olyan sajt, ami nem akar sajt lenni, de az emberek sajtnak képzelik, de sajt.
Na most el tudod képzelni, hogy ez a mondat ismétlődjön hatszáz oldalon át? Amíg nem nekem kellett betördelni, én sem hittem, hogy létezhet ilyen.
Jött a szerző, hozta a bankból a pénzét. Míg elkészíttettük, amit akart. Ő fizetett. Egyetlen példányt sikerült neki rátukmálnia valakire, mert szép volt a borító, hangzatos a cím. Aztán beperelt minket, hogy azért maradt meg olyan sok könyv, mert mi kétszer annyit nyomattunk ki, mint amennyit megrendelt, és az mi magunk hasznára eladtuk.
Ezt csak azért írom le, hogy ha mindenképpen akarsz saját könyvet, az sem számít, milyen. Legyen rá pénzed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!