Titeket nem idegesít fel az Iov-ben Hanna? ott a sok jó karakter A Feketék a csapattársai, az arancsapat. És erreott van ő.

Egyetértek. Én nagyon sajnáltam, hogy a csapattársaira, meg úgy általában a többiekre sokkal kevésbé fókuszált a történet. És ha már itt tartunk, a Kornél iránti rajongást sem értem, konkrétan csak egy báb volt, aki kirántotta Hannát a depresszióból.

Az oldalakon át tartó monológok engem is zavartak, pláne, hogy ugyanazt ismételgette megállás nélkül. Ezt az írónő kicsit túltolta. Mert oké, hogy a sztori fő lényege az, hogy hogyan talál vissza a régi életéhez a verseny, és Kornél által, de ez egy kicsit sok. Én ugyan még nem vesztettem el szerettem, de az önsajnálatot tényleg túlzásba vitte, vezekelt valami olyasmiért, amiről nem tehetett. Persze ez is része a karakternek, a sztorinak, szóval ugyancsak nem tudok mást mondani, mint hogy az írónővel írás közben elszaladt kicsit a ló. Amúgy szerintem valamennyire a saját érzéseit is belevitte, nehezen tudom elképzelni, hogy magától így beleélje magát.

De igazából a második trilógia is hasonló sablonra épült: ugyanúgy egy menők, népszerűk világából kiábrándult csaj a főszereplő (és igazából valamennyire Bexi is ilyen volt). Bár itt már azért kevesebb a felesleges gondolatmenet, és sokkal nagyobb hangsúlyt szerez az írónő a csapat kapcsolatára, mint a főszereplő belső vívódására. A második trilógiát jobban is szeretem.