SzJG. Belegondoltatok már ilyen szemszögből?

„Mondjuk az is fontos, hogy tíz éve íródott és az egész társadalom kicsit máshogy volt összerakva”

Ez teljes tévedés.

Egyetértek veled. Az SzJG-t mint könyv, imádtam, de így pár év után el kezdtem kiábrándulni belőle. Persze, a sztori jó, vannak vicces részek, de azok, amiket leírtál, kétségtelenül igazak. A medencés részt ki nem állhatom például, ott baromi igazságtalanok voltak Renivel. Utólag az írónő teljesen másképp mutatja be a dolgokat. Ahogy Arnoldból is egy ritka negatív szereplő lett, valószínűleg csak azért, hogy Cortez még szuperebbnek tűnjön.

Talán ami miatt legjobban tetszett az SzJG, az Reni. Oké, ritka béna, de benne megláttam önmagamat (mint ahogy rengeteg más ember is, hisz ritka klisés karakter), a bénázásai és a lúzersége miatt teljesen magaménak érzeztem, és igazából valamennyire önmagam elfogadásán is segített. Mondjuk a Cortez iránti szerelmét mindig is indokolatlannak tartottam. Az elején még úgy ahogy megértettem, én is voltam már úgy, hogy egy totál ismeretlen srácba estem bele, csupán külső és kisugárzás alapján, bár ő nem egy menő srác volt, inkább Arnoldhoz hasonlítanám, és azóta se tudja a nevem, szóóóval ja... De igazából azután se változott a Cortezről alkotott kép, hogy összejöttek, csupán abbahagyta a bunkózást, és átment a kedves, "én érted bármit megteszek" fiúba. Nincs igazán személyisége, és ráadásul el se tudom képzelni, miről tudnak beszélgetni Renivel, semmi közös érdeklődési körük nincs. Nem is igazán bírom, őszintén szólva.

Talán az Arnolddal való kapcsolata az, amibe nem tudok belekötni. Ez nem választás kérése. Egyrészt az írónő kitalálta, hogy a lúzer lány x menő fiú vonalat követi, másrészt valóban irányíthatatlnok az érzelmek, és nem feltétlenül abba szeretünk bele, aki megérdemelné.

Ami még feltűnt, hogy Reni akkor is menőnek ír le mindenkit, amikor esetleg kitolnak valakivel (főleg az a-sokkal, akiket amúgy is negatívan mutat be az írónő, indokolatlanul). Például oké, hogy beszóltak nekik, hogy szabó készíti a ruhájukat a szalagavatóra, de muszáj volt ezért beégetni őket életük egyik fontos eseményén? szerintem azért ez kicsit túlzás. talán mert életében először befogadó baráti körre talált, de elfogult, nagyon. csak megmosolyogja, hogy a diákok szomjaznak a menők figyelmére, és egyből ugranak, ha Kinga, Ricsi vagy Zsolti odavakkant nekik valami, de régen ő is pont ilyen volt, tudnia kéne, hogy milyen, ha megaláznak.

Amikor tíz éve ilyeneket írtak a válaszolók, akkor jött a nagy szitokáradat. Jó, hogy felnyílik az olvasók szeme, remélhetően a valóságban is kevésbé bántalmazók, elnyomók lesznek majd az emberek.

Karcsi esetében volt egy igen durva pont, amikor tönkretették a fékjét, ami miatt egy bokorban landol, s ez nem érdekel senkit, pedig konkrétan életveszélyes volt, egy törött rész simán felnyársalhatta volna, meg persze csonttörés lehetősége is fennállt.

Reni volt végig a lúzer, mindig ő volt a rossz, ő vesztett stb. Arnold teljesen kifordult magából, csak mert az olvasók jobban kedvelték, mint az "álomfiút". Cortez menő volt, de nem tudni miért, alig szólt valakihez. Virágból sikerült annyira hülyét csinálni, hogy az is kérdéses, hogy a szobából hogyan talál ki. Kinga állítólag szociálisan érzékeny, de simán végignézi Karcsi minden bántalmazását. A kémiatanár egy jó felelet után zseninek tartja a diákját. Magyartanár többször beszól egy külföldi diáknak, hogy még mindig nem perfekt magyarból. Stb. A karakterek eléggé egysíkúak és önellentmondásosak, nagyon látszik, hogy félévente jöttek az új részek.

Tiniként szerettem a SzJG-t (bár sose tartottam a kedvenc könyveim egyikének), de most húsz évesen már én is valamennyire kiábrándultam belőle.

Mármint régen is csak Ricsi és Kinga voltak azok a karakterek, akiket valamennyire kedveltem, de Renit egyenesen utáltam. Egyrészt nagyon unalmas és felszínes karakter, másrészt amit a #3-mas is írt. Kingát is azért kedveltem, mert nem fogadta el Reni hülyeségeit (de hogy Ricsit miért... ).

Ha úgy nézzük, hogy ezek olyan karakterek, akik a való életben is köztünk járnak, akkor hiteles a könyv, mert én is ismerek ilyeneket. Viszont akkor nem kéne őket jónak beállítani vagy írni kéne hozzájuk egy karakterfejlődést (ami valamennyire megvolt, de lehetett volna erősebb). Ha pedig úgy nézzük, hogy ezek hősök, akiknek szurkolni kéne, akkor meg eléggé félrement.

10 éves voltam, amikor az első kötet megjelent, de kb. 13 lehettem, amikor olvasni kezdtem a SzJG-t. Abban a korban nekem tökéletes volt, konkrétan kedvenc könyvemnek kiáltottam ki, és vagy háromszor elolvastam. Voltak nagyon durva, fanatikus osztálytársaim, akik szó szerint idéztek a könyvből, a karaktereket rajzolgatták, mindenhova I<3Cortez -t írtak és ilyenek. Na, én azért ennyire nem voltam rápörögve a témára 😅

Viszont voltak benne olyan dolgok, amiken először is csak néztem egyet..

Ilyen volt például Arnold karakterének kifordulása, Cortez, mint "álompasi", a Cortez-Reni-Viki dolog, valamint az a-sok és b-sek viszálya. Mások is voltak persze, de ezek a leginkább.

A könyv sikere többek közt a karakterekben rejlik, akik teljesen átlagos szituban, közkedvelt helyen, és napjainkban "élnek". Továbbá, átlagos karakterek, olyanok, akikkel szinte nap, mint nap találkozunk a valóéletben. Ezt amúgy órákig lehetne boncolni.

Nekem anno az tetszett nagyon, hogy Reniben láttam magam, de most, 21 éves fejjel, őt sem gondolom már annyira pozitív karakternek és már nincs annyi közös vonásunk. Néha-néha olvasgattam idézeteket neten, és nagyon jó volt nosztalgiának, mert nekem nagyon sok jó pillanatot okozott a könyv, és pont gimi előtt tökéletes is volt a megjelenésének időzítése.

Vannak defektek itt-ott a könyvben, és a Kérdezővel, valamint valamennyi kommentelővel egyetértek. Viszont azt hozzá kell tenni, hogy ez a könyv inkább a 11-14 év körülieket célozza, ők akkor még nem igazán látják benne az itt említett dolgokat, de akadnak kivételek. És szerintem amúgy ezért sem sikerült még magam rávenni arra, hogy x év után újra olvassam az egész SzJG-t. Mert tudom, hogy az idő is szépített rajta, valamennyire elfogultabb is lehetek, és a leginkább: így majdnem 10 évvel később biztosan más szemmel néznék rá, és lehet, hogy jobb ezt így meghagyni a múltnak.