Ha a hangoskönyvet rendes könyvnek tekintjük (pedig nem az), akkor beszélhetünk-e analfabétákról, hiszen ők is „el tudják olvasni”?

A hangoskönyv az rendes könyv, csak nem te olvasod, hanem más.

Kb mint amikor a kisgyereknek estimesét olvas a szülő.

Vagy amikor a suliban felvesztek egy novellát, s nem mindenki magában olvassa ott el órán, hanem valaki pirospontra felolvassa az egészet hangosan.

1.) A hangoskönyvet nem olvassa az ember, hanem hallgatja.

2.) Az analfabétizmus nem könyvekről szól, hanem az írás képességéről és az írott szövegek elolvasásának (és nem pedig meghallgatásának) képességéről.

+1.) Ezen kívül létezik még funkcionális analfabétizmus, ami azt jelenti, hogy el/fel tudja olvasni az írott szöveget, de azt nehezen vagy sehogysem képes értelmezni.

+2.) Egyes források az analfabétizmushoz sorolják az alapvető számolási, számtani kompetenciák hiányát is.

A hangoskönyv az könyv, de a hallgatás nem olvasás.

Analfabéta az, aki olvasni nem tud, vagy nem érti amit olvas. Ez meg az előbbi kis válaszrészemtől független.

A kettőnek semmi köze sincs egymáshoz, és akárhogy próbálod itt keverni a fogalmakat, úgysincs igazad.

De tessék, itt van szájbarágósabban, hogy eljusson az agyadig:

Egy könyv tartalmát nem csak olvasással lehet megismerni. A Csongor és Tünde pl elvileg kötelező háziolvasmány, nem? Na, nálunk a tanárnő nem azt kérte, hogy elolvassuk, hanem elvitt a színházba, s megnézette velünk.

Igaz, hogy mivel dráma, alapból úgy írták, hogy el lehessen játszani, de ha jobban megfigyeled a Magyar népmesék sorozat sima felolvasás, csak van alatta egy kis háttérzene és animáció is. Pl: [link]

Vagy nálunk oviban szokás volt, hogy délutánonként egymásnak meséltünk előre megtanult meséket, míg értünk jöttek. A szüleim segítségével otthon megtanultam xy mesét, amit pár nap múlva elmondtam a többieknek. Senki se tuditt olvasni a csoportból, mégis továbbadódott a zene. Ugyanez a történet van aszájról szájra terjedt történetekkel is.

Szóval tulajdonképp a történeteknek a hallgatás útján történő megismerése volt előbb, nem az olvasás általi. Leírni csak később kezdték el a dolgokat.

Szóval egy történetet 100%-ban át lehet adni felolvasás vagy fejből mesélés által is.

-> A HANGOSKÖNYV KÖNV

"Az analfabetizmus az írástudás hiányát jelenti, azt, hogy a felnőtt egyén nagyon rosszul, vagy egyáltalán nem tud se írni, se olvasni."

[link]

Az az analfabéta, aki nem tud olvasni, vagy nem érti amit olvas. (Ismeri a betűket, ki is tudja mondani egymás után, ahogy le vannak írva, de nem tudja értelmezni azt a mondatot ami előtte van. Neki csak egy betűhalmaz.)

-> AKI HANGOSKÖNYVET HALLGAT, AZ MÉG LEHET ANALFABÉTA, MERT AZ OLVASÁSI KÉPESSÉGE MÉG NEM BIZONYÍTOTT

"Ha mást hallgatsz, akkor nem te olvasol, hanem őt hallgatod."

Itt hangoskönyv olvasásról csak te beszélsz. Az első válaszomban szépen példákkal kifejtettem, hogy egy könyvet nem feltétlenül kell direktbe olvasni ahhoz hogy megismerjük a sztoriját. Attól még hogy valaki más olvassa, s te hallgatod, még ugyanaz marad a tartalma. Zanza.tv-n pl ott vannak a kis összefoglalók. Lehet őket nézni és hallgatni (kis videócskák) vagy olvasni, mert a videóban elhangzott szöveg le is van írva.

"De látod, hogy sokan azt mondják: elolvastam."

Igen, a megszokás miatt. Telefonban vagy szöveges üzenetben is sokan köszönnek el úgy, hogy "Viszlát".

"Olyasmikről nem is beszélve, hogy vannak az írt szövegben írásjelek, amelyek eléggé befolyásolják a szöveget; vagy hogy húsz könyv tényleges elolvasása javítja az olvasási képességeket, de a meghallgatásuk nem eredményez semmiféle előrelépést ezen a téren."

A hangoskönyveket artikuláltan szokták felolvasni, sokszor épp színészek, akik még jobban is értenek az ilyesmihez mint te.

Milyen olvasási képességet kell javítani, ha az egyén már amúgy tud olvasni rendesen? (Szóval nem kisiskolásról van szó) Több írott szöveggel találkoznak most az emberek naponta, mint régen, hiába hogy a könyvolvasás kezd háttérbe szorulni. Anyám szerintem több könyvet olvasott el eddig mint én, már csak azért is, mert nekük anno kb az volt az egyetlen szórakozási forma, én mégis szinte kétszer olyan gyorsan olvasok, mint ő. S hogy miért? Mert 13-tól úgy 16 éves koromik volt egy egy ilyen "mém szezonom". Az az mikor görgeted a Facebook-ot vagy 9gag-ot vagy valamit, jönnek a képek pár rövid felirattal, elolvasod őket, értelmezed, mosolyogsz/nevetsz egyet, majd továbbgörgetsz. S mindezt jó gyorsan, mert a szüleid nem engedik hogy egész nap gépezz.