Jó az IOV második trilógia?

Először én is nagyon hiányoltam Hannáékat és valami miatt kicsit haragudtam Laurára. Viszont a II. trilógiánál az egész háttértörténet sokkal mélyebb, a szereplők jobban ki vannak dolgozva, még a csapat összetartozása is sokkal hatásosabb, eddig pedig a 2. rész sem indult lejtmenetbe. Tehát összesítve eddig még jobbnak is tűnik. Az I. trilógiánál enyhe lejtmenet volt folyamatosan és a túl gyorsan lezárt végkifejletben csalódtam is. Most a II. trilógia tart egy nagyon élvezetes stabil szintet.

32/F

Legyetek hálásak, amiert nem tudjátok átérezni Hanna helyzetét, mindenkit irigylek érte. Úgy olvastam/olvasom a trilógát, hogy anyukám rákos. A kórháztól vagy haláltól szerencsére rettenetesen távol all, talpon van és attól eltekintve hogy nincs haja, nem dolgozik és sokkal faradekonyabb, gyakrabban sír, szerencsére nincs nagy baja. Mégis csorogtak a könnyeim, mikor az anyukájáról szóló monológokat olvastam

Nemsokára végzek az első trilógiával, és mivel eléggé nyomasztott ez a dolog, pont azért néztem utána hogy a második viccesebb lesz -e.

16/L

Nekem is jobban tetszett az első, mert komoly lélektana volt.

Valóban “kesergésnek” tűnik Hanna sztorija annak, aki még az életében nem volt ilyen helyzetben. Az ilyen mélypontokról el sem hiszitek, milyen nehéz szilárd talajra kerülni.

A másodikban a csapattagok összetétele is jóval “elevenebb” személyekből áll. Nem volt rossz, de nekem az utolsó kötetben már zavaró és visszataszító volt a sok smárolás, az enyelgés. Ez pedig elvette a helyet még pár olyan bonyodalomtól, amint mint olvasó, vártam volna.