Éreztél valaha úgy, hogy egy saját magad által kitalált karakter befolyásolt téged és nem fordítva?

igen :D

a könyvemben van egy karakter (egy csávó ráadásul) aki eléggé hataloméhes, és ezért annak ellenére hogy magas egy piros csillogó platformcipőben szeret járkálni. az ötlet amúgy onnan jött, hogy brendon urie is viselt piros magassarkút egy musicalben.

én lány vagyok és annyira nem bizarr így, de ez az ötlet úgy megtetszett, hogy vettem magamnak is egy olyan cipőt, és abban szoktam parádézni :D

#8

És ha az egyik főszereplőm legutáltabb színe a barna, egy másik történetem főszereplőjének pedig az a kedvenc színe, akkor én most szeretem a barna vagy nem?🤔😂

De én egyébként elég tudatosan próbálok olyan főszereplőket alkotni, akikkel nem feltétlenül egyezik a véleményem; sőt, kifejezetten szeretem, amikor az ő szemszögükből kell valami mellett érvelni, ami szerintem nem helyénvaló, rossz, téves vagy csak szimplán csacsiság. De közben hitelesnek kell lennie, meggyőzőnek, hogy azok az olvasók, akik egyet értenek, bőszen bólogassanak, hogy igen, ők is pont így látják; akik nem, azok pedig azt mondják, hogy ez borzasztó, vagy éppen azt, hogy erre még nem is gondoltak, és végül is ha így nézzük, van benne logika, pedig egyébként sosem hitték volna.