Blogot írok részletes véleményeket kérnék. Lehetne belőlem író? Van benne tehetségem? Ha igen mennyi?

Számomra nagyon unalmas és sablonos. A történetmesélés egyik szabálya, hogy mutasd meg és ne mondd el. A legtöbb embert taszítja a "hadd mondjak el magamról mindent, mint expozíció" féle kezdés. Nem is ismerem ezt a karaktert, miért érdekelne bármi róla? Mutasd meg, hogy miért kéne foglalkoznom vele.

Nekem unalmas volt egy olyan karakter érzelemvilágát olvasni, akiről semmit nem tudok és nem is érdekelt. Ehelyett írhattál volna a környezetről és a kitűzött célról többet. Másrészt ez elég agresszív módja a mesélésnek, ennél sokkal finomabb módokon is lehetne érzelmeket közölni.

Az írás stílus számomra nagyon mesterkélt. Valódi ember nem beszélnek így. Ez a mondat: "-Veled meg mivan meg akarsz halni, ha igen miért?" egyáltalán nem hangzik természetesnek. Sokkal jobban illene ide egy egyszerűbb mondat. "Mit csinálsz ott? Csak nem halálvágyad van?".

Nem szeretnék durva lenni, hiszen ha élvezed, akkor csináld nyugodtan. Még az elején vagy, de potenciál lehet benne. Írj sokat, de még ennél is többet olvass, főleg E/1-ben írt történeteket, ha ilyen formában folytatnád.

#1

"Mit csinálsz ott? Csak nem halálvágyad van?"

Ez még rosszabb. Lehetne simán "Mi van, miért akarsz meghalni?" (ez kicsit durvább), vagy "Mit művelsz? Meg akarsz halni?" (ez inkább egy meglepett-megijedt ember kérdése, vagy olyané, aki egyből segíteni próbál), de talán a legjobb egy sima "Miért akarsz meghalni?", mert ez egy jó belépő egy olyan embernek, aki "a semmiből" került elő.

Aztán van ez a pár mondat:

"De a tűz a perzselésen és a harmadfokú égési sérüléseken semmit sem reagált rám. Ezért a ház mögötti tóba ugorva oltottam el magam.

Mikor eloltottam magam, és tudatosult bennem nem tudok tüzet irányítani, megszólalt egy hang a hátam mögül, egy férfi volt az.-

-Veled meg mivan meg akarsz halni, ha igen miért?"

Az első mondat szerintem értelmetlen. Harmadfokú égés, de nincs reakció? Nem értem. Nem tudsz tüzet irányítani? Milyen értelemben?

Nem tudom, ez valami fantasy-e, vagy milyen történet, ehhez a részéhez nem szólok hozzá.

Szerintem nem rossz, de van mit csiszolni. Szerintem túl van írva. De ez gyakorlás kérdése. Vannak helyesírási hibák; ahogy nézem, jellemzően olyanok, amiket egy helyesírás-ellenőrző nem szúr ki (például az igekötős igék, bár mondjuk az idézett példában a "mivan" pont nem ilyen), viszont a központozás nagyon rossz, összefolynak a tagmondatok, ezzel valamit kezdened kell. Az idézett kis részből 3 vessző hiányzik (és én máshogy tagolnám a férfi szavait (ha így hagynám).

Az írás is olyan, hogy gyakorolni kell.

"Van az a pont amikor a kislány felnő, és nő lesz."

A "van az a pont"-ot nem ilyenekre használjuk.

Van az a pont, aminél már én is azt mondom: állj!

A te mondatod helyesen: egyszer minden kislány felnő, és nő lesz.

"Amikor minden szét hullik körülötted, hogy egy sokkal jobb világot hozhass létre a két kezeddel."

Nem feltétlenül ezt gondoljuk, amikor széthullik körülöttünk minden.

"-Egy emberektől majdnem teljesen elzárt faluból származom, ami csak a mesékben létezhetne de mégsem, hiszen létezik, egy olyan hely ahol nincsen helye a rasszizmusnak, a szexuális beállítottságnak és semminek ami a mai világban elítélendő, mert egy kicsit mások, de van itt ebben a faluban valami ami miatt csak a mesében létezhetne."

Túl hosszú a mondat. Ráadásul a faluban nem emberek laknak? Ha bem, akkor jó, ha mégis emberek alkotják, akkor eléggé zavaró ez az ellentét. Hogy lenne emberektől elzárt, egy emberek lakta falu?

"Hadd meséljek erről neked egy kicsit."

Ennyiből, hogy egy elszigetelt falu, még nem vágyom arra, hogy mesélj róla. Mesélj úgy, hogy olvasni akarjam, ne tudmáld rám.

"Amikor egy gyermek megszületik, vele születik egy képessége ami végig kíséri az egész életén. Valaki repül, van aki megváltoztatja az időjárást. És megannyi olyan dolog amit az emberi agy fel sem tudna fogni, de itt mégis létezik ebben a kicsinyke faluban."

Ez már mindjárt érdekesebb, de jobban felkeltené az érdeklődésem, ha megmutatnád, nem pedig mondanád.

Amikor (én) megSZÜLettem, nem SZÜLttem semmiféle különleges képességgel, ezt a SZÜLeim nem tudták elfogadni, és elűztek. Soha több(et)é nem mehetek oda vissza, ahol a gyökereim vannak. Könyörögtem kínkeservesen, de nem érdekelt senkit sem, kitagadtak.

Rossz a központozás, és direkt közlés az egész. Én ezt így írnám le:

Amikor egy kislány felnő, már nincs többé naivitás, nincsenek színes mázzal leöntött ábrándok. Nincs többé rózsaszín szemüveg. Főleg, ha ezen a ponton nem csak felnősz, de darabjaira is hullik minden. Minden, ami eddig a kis világodat alkotta: a rózsaszín kisszék nem trón többé, és rájössz, hogy a béka is csak béka marad, a szőke herceg pedig talán nem is létezik. De a legrosszabb nem is az, hogy felnőttem... Az, hogy soha többé nem nehetek vissza oda, ahová vágyom. A gyökereimhez.

Pedig nem minden álom puszta utópia. A világbéke túl nagy falat, sőt, talán az is, hogy egy aprócska falu, egy pötty a térképen mentes legyen a gonosztól. El tudod képzelni, milyen lenne, ha nem ismernéd a rasszizmust? A kirekesztést? Ha nem számítana, hogy férfi vagy-e vagy nő? El tudsz képzelni egy olyan helyet a Földön, ahol nem számít milyen színű a bőröd, kivel osztod meg az ágyad, és az sem, hogy gazdag vagy szegény vagy? Én el tudom. Sőt, egy ilyen helyen éltem idáig. Egy aprócska falu, ahonnan elkergettek, ahová soha többé vissza nem mehetek.

Egyetlen bűnöm, hogy egyszerű gyereknek születtem. Hiába várták a szüleim, nem kaptam szárnyra, de még a seprű sem indult meg velem a a felhők közé. Kitagadtak, és ezt is csak onnan tudtam meg, hogy elzavartak. Nem láttam a fejükbe, mint a legjobb barátnőm, Greta, és még csak falhoz sem tudtam csapni semmit pusztán az elmémet használva.

Eddig tudok hirtelen improvizálni, egyrészt mert 20 órája ébren vagyok, másrészt az egész egy hatalmas ellentmondás.

Nincs a faluban rasszizmus, kirekesztés? Ahhoz képest jól kitették a szűröd, mert más vagy mint a többi...

Nem azt mondom, hogy így a jó, vagy hogy így írj! Csak meg akartam mutatni, hogy milyen közvetetten átadni információt.