Mi a véleményetek a történetemről? Esetleg lenne aki elolvasná a teljes szöveget?
Részlet a történetből:
,, Csak barangolt a erdőben. Határozottan eltévedt, bár a ezt a világért sem ismerte volna be. Egyre csak ment, számolta fenyőfákat, érezte, hogy ritkulnak a fák, egyre kevesebb a tűlevelű. Fülelt, majd meghallota a vízcsobogást. Egy folyó! Futásank eredet, a hang egyre erősödött.
Mikor megtorpant a vízparton, lábaiból kiszált az erő. Hiszen ez a Határ folyó..... Átlépte valahogy a határt. Innentől már védtelen, ez már az emberek földje volt. Nem kellett volna leválnia a csapatától, és a saját feje után menni. Hiszen ezen kívűl még csak egyszer volt járőrözni.
Nem messze egy tisztás és egy kitaposott ösvényt látott, de nem emberi ösvényt, inkább vadcsapást. Orrára és szemére hagyatkozott. Lószag és pata nyomok. Egyetlen ló, és egy... Egy ember. Ereiben meghült a vér. Bármikor megismerné azt a kesernyés de mégis édes illatot amit az emberek bőre természetesen árasztott.
Elhátrált a folyótól. Az ösvényt látta folytatódni a domboldalon a túlparton. Nagyjából 60 méterre lehetett egy átjáró. Talán gázló, vagy egy híd. Minden bátorságát összeszedve az ösvény és a tisztás felé vette az irányt. Elérte a vaskos fahidat, ami stabilan állt a az erős sodrású folyó felett. Futásank eredt, át a túlpartra. Félt az emberektől, jobban mint bármelyik történelmi szörnytől vagy ősi diktátortól aki majdnem pusztulásba taszította az óriásfalkák eggyikét. "Hiszen az ember veszélyesebb volt mint a sárkánytűz." hallotta tanítója figyelmeztető hangját. Amikor átért a túlpartra, beszélgetést halllot nem sokkal elötte. Kazamat nyelven beszéltek, az emberek és állatok közös ősi nyelvén. Az emberek már elfelejtették ezt a nyelvet, de az állatok mind ezen a nyelven szólnak egymáshoz.
Előrébb osont, hajtotta a kíváncsiság. Egy lányt hallott aki enyhe akcentussal és bő szókincsel magyarázott egy hegyről ahol a szellemek a földre lépnek. A másik csak néha szólt közbe, fiatalos de érdes hangján. Hatin ezer közül is meg ismerte volna, elveszettnek hitt barátját, Vatut.
Azonnal közelebb osont és egy sárga levelű bokor alatt megbújva kereste a hollót. Vatu épp azt ecsetelte a lánynak, hogy milyen szép tájak vannak a Fehér-szirtek mögött. Előrébb kúszott hogy szeműgyre vegye merre is van a madár.
Amikor meglátta minek a vállán ül Vatu, azt hitte menten összeesik. Meglátta őt!
Még életében nem látott embert, de anyira rettget, és úgy remegett a lába, hogy attól félt meghalljká a levelek zörgését.
Vatu és egy ember lány. Annyi kérdés kavargott a fejében ezel az abszurd helyzettel kapcsolatban.
A legfontosabb észrevétele mégis az volt, hogy ez az ember nem úgy nézett ki, mint a a mesékben amiket kölyök korában hallott az anyjától. Nincsenek csúnya hólyagok a bőrén, a szemei sem sárgák vonal pupillával, fogai sem hegyesek. A hangja nem olyan volt mintha köveket morzsolnának, inkább, mint egy kellemes dallam. Akár egy fiatal farkas szuka hangja is lehett volna.
Nagyon érdekesnek találta. De a szaga jellegzetes sem volt teljesenjellegzetes, kesernyés mégis édes, keveredve egy kis fenyő és virágillattal.
Közelebb merészkedett, arcát már csak pár levél takarta.
A lány megfordúlt annyira hirtelen, hogy Hatinnak ideje sem volt hátrébbhúzódni. Biztos rálépett egy gallyra, vagy megzörgette a leveleket.
Abban reménykedett hogy csokoládé színű bundája beleolvad a talajba... Ám zöld szemeit nem tudta elrejteni a sárga levelek közt.
A lány ijedten kapkodtam tekintetét egyik fáról a másikra. Vatu idegesen ugrlát a vállán. Most tűnt csak fel neki hogy a madár bal szárnyát fehér kötés fedte.
Szemével Vatut fixirozta hátha barátja megérzi, hogy őt figyeli.
A lány tekintete a bokrokra vándorolt. Amint zöldesbarna tekintete találkozott két világoszöld szempárral, ijedten lépett egyet hátra.
Hatin érezte a félelmet. A lányét is és a sajátját is. Viszont magyarázatra volt szüksége a madártól, aki továbbra is kitartóan ült a lány vállán. Előre lépett a bokorból. Nem volt nagy termete,. Alacsonyabb volt még néhány vele egyidős szukánál is, de most nem érdekelte menyire nevetségesen festhet.
Vicsoritott és a tőle telhető legijesztőbb és mélyebb morgást hallatta.
A lány megrökönyödve figyelte a bokorból előbújó farkast."
Ez lenne az ilyen bevezető fejezet a történetbe amit írok. Ez egyébként egy fantasy történetnek készül.
Kérlek írjátok meg a véleményeteket, hogy tetszett, mink kéne javítani stb.
A helyesírási hibákért elnézést kérek, elég fáradt vagyok, így nem hinném hogy feltűntek a hibák átnézés közben.
Köszönöm ha elolvastad.
válasza:Az valóban nem szerencsés, hogy az elején nincs tisztázva, miféle szerzet. Eleinte értelemszerűen embernek hittem, így pl. a "lábaiból kiszál(l)t az erő" résznél felszisszentem, hogy miért nem elég a "lábából". A páros szerveket általában csak akkor írjuk többesszámban, ha nagyon nyomatékosítani akarjuk, hogy mindkettőre vonatkozik (ezért félszemű, féllábú a kalóz és egyszemű a küklopsz, mert a magyar egységben gondolkodik). Farkas esetében viszont már jobban érthető, a négy láb eleve felosztható mellsőkre és hátsókra.
Aztán eljutottam az "óriásfalkák"-ig. Szó szerint óriásokra gondoltam, akik félnek az emberektől. Ezt erősítette a szereplő gondolata (amit már egy másik válaszoló is megjegyzett), hogy lány-nak nevezi az embert (Stephen King Bilincsben c. könyvében például a kutya szukagazdiként utal az ágyhoz bilincselt nőre). Amíg óriásnak gondoltam Hatint, úgy voltam vele, belefér az "ember-lány", elvégre az óriás is antropomorf. Aztán jött a barna bunda, így az órásból valamiféle jeti körvonalazódott, és csak a végén esett le, hogy farkas, de még akkor is óriási farkasembernek képzeltem, és most sem vagyok benne teljesen biztos, hogy közönséges farkas-e vagy sem. Egyszóval, ha valami eltér a szokványostól érdemes mielőbb tisztázni. Itt elég annyi, hogy megnevezed az alanyt: "[A farkas] csak barangolt a erdőben".
Egy karakter szeme sarkalatos kérdés lehet, de hogyan látja messziről a "vonal [rés alakú] pupillát"? Vagy ha mégis ilyen éles a látása, akkor miért nem egyértelmű neki, hogy hatvan méterre híd van-e vagy gázló? Mint kiderül, még a fenyők is ritkulnak, sok akadály tehát nem lehet ott, hatvan méter meg nem olyan őrületes táv, főleg folyónál (egy patakocska még vehet éles kanyart).
Ezek olyan részletek, amiket ki lehet venni, mert igazából a cselekményt nem viszik előre, csak arra jók, hogy te magad belebonyolódj a nézőpontba. Néha indokolt lehet, de akkor meg is kell tudni magyarázni, miért látja a pupillát és miért nem a hidat.
Egyébként ígéretes. A nevekkel pedig nincs gond, egyértelmű.
Rendben köszönöm! Nagyon hasznos és érdekes dolgokat írtál utolsó. Megpróbálom megfogadni őket.
És közönséges farkasra gondoltam, bár egy fantasy történetben nem tudom van-e olyan, hogy közönséges farkas, hiszen tud különböző nyelveken, ismeri a történelmüket és egy holló a barátja.... Szóval szerintem nincs. :D
És még nem tudom hogy hol fogom közzé tenni (ha egyáltalán közzéteszem, és el jutok odáig), azt sem hogy mikor. Szeretném úgy csinálni hogy amikor már nagyjából megvan a történet teljes egészében, lyukak sincsenek már benne, akkor kezdem el közzétenni valahol. De most még csak a történet cselekménye van meg, nagyjából, még vannak nagyon szürke foltok stb. Sajnos (vagy nem) nagyon maximálista tudok lenni, szóval amíg nem minden tiszta és világos, nem kezdem el kimondottan a fejezeteket írni.
Viszont örülök, hogy ennyi embernek tetszik. Azt hittem nem nagyon fog megmozgatni senkit. Vagy azért mert túl átlagos, vagy mert túlságosan unalmas, nem anyira gyakori ez a fajta téma.
válasza:Kicsit legyen több leírás. hol vagyunk, hogy néz ki az erdő, süt a nap, esik, ne csak cselekmény legyen
pl. egy jellegzetesség:
"Amikor meglátta minek a vállán ül Vatu, azt hitte menten összeesik. Meglátta őt!" kit? őt látták meg, vagy ő látta meg? a lányt, vatut, és hogy látta meg, a bokrok mögül, vagy kiment a tisztásra, éppen mit csinált amikor meglátta? legyen sokkal részletesebb
válasza:Zavar a sok gépelési, helysírási hiba és az átírás után maradt értelmetlen szerkezet. Ha véleményeztetni szeretnél valamit, akkor ezeket legalább javísd előtte!
Szeretem a feszes szöveget, én is úgy írok, de kellene bele egy kicsit több leírás.
Kiragadtam egy apró részketet, amit javítottam:
Elhátrált a folyótól. Az ösvény felkúszva a domboldalra folytatódott a túlparton. Nagyjából hatvan méterre észrevett valamit, talán gázló, vagy egy híd lehetett az. Minden bátorságát összeszedve az ösvény és a tisztás felé vette az irányt. Ahogy közeledett, egyre biztosabbá vált abban, hogy amit látott, egy híd. Kicsit visszább vett az iramból, nagyra tágult pipillákkal szemlélte a környezetét, óvatosnak kellett lennie. Most minden zajtól, még az ismerősektől is összerezzent egy-egy pillanatra. Elérte a vaskos fahidat, ami stabilan állt az erős sodrású folyó felett. Nem is nézett vissza, futásank eredt - ahogy lábai bírták -, át a túlpartra. Rettegett az emberektől, jobban mint bármelyik történelmi szörnytől, vagy ősi diktátortól, aki a pusztulás szélére taszította az óriásfalkák egyikét.
válasza:Csak barangolt aZ erdőben. Határozottan eltévedt, bár a ezt a világért sem ismerte volna be.
Egyre csak ment, számolta fenyőfákat, érezte, hogy ritkulnak a fák, egyre kevesebb a tűlevelű. - érezte? Inkább látta. A mondat is valahogy nem tetszik. Miért számolta a fenyőfákat? Ha siet és fél, biztos nem fog fákat számolni.
Inkább: Ahogy haladt előre, egyre kevésbé rejtette őt az erdő koronája. Az égig tornyosulni igyekvő tűlevelűek sűrűje lassacskán felritkult körülötte.
Fülelt, majd meghallota a vízcsobogást. Egy folyó! Futásank eredet, a hang egyre erősödött. - ez is olyan, mintha tudná, hogy fülelni kell. Egyébként egy farkasnak nem jó a hallása? Ráadásul egy erős sodrású folyó. Azt még én is meghallom.
Hegyes fülét a vízcsobogás írányába fordította. Ahogy közelebb ért, biztossá vált, hogy egy folyó van a közelben.
válasza:Előrébb osont, hajtotta a kíváncsiság. Egy lányt hallott, aki enyhe akcentussal és bő szókincsel magyarázott egy hegyről, ahol a szellemek a földre lépnek. A másik csak néha szólt közbe, fiatalos, de érdes hangján. Hatin ezer közül is megismerte volna elveszettnek hitt barátját, Vatut.
Ez jó. De most Vatu a lány? Akkor miért félt az emberektől? Miért voltak benne tévképzetek? Vagy Vatu is farkas? Mindkét esetben szuka lenne a helyes kifejezés, mert elvileg nem ismeri az embereket (vagy mégis?). Tudom, hogy Vatu farkas, a lány meg lány, de attól még zavaros.
Azonnal közelebb osont [már megint oson? Inkább közelebb merészkedett] és egy sárga levelű bokor alatt megbújva kereste a hollót. Vatu épp azt ecsetelte a lánynak, hogy milyen szép tájak vannak a Fehér-szirtek mögött. Előrébb kúszott, hogy szemÜgyre vegye
[vagy megkeresse? Szemügyre akkor tudja venni, ha már látja] merre is van a madár.
Köszönöm szépen a sok sok segítséget.
Mint látom van mit fejlődnöm, bár ebben nem is kételkedtem.
Ez még csak egy kezdetleges verzió volt, eredetileg is, de látom, hogy mennyi mindenen lehetne javítani, így mindenképp újra fogom írni.
Ezen kívűl sokat fogok (legalább is próbálok) javítani az irásképemen, a helyesírásomon, a fogalmazási képsségeimen.
Majd ha kijavítottam és fejlesztettem egy kicsit, legalább ezt a rövid kis részletet, lehet hogy újra felrakom ide, hogy ha más nem, legalább magamnak meg tudjam nézni hogy mennyit fejlődtem /vagy nem fejlődtem.
Köszönöm még egyszer
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!