Mitől lesz számodra megfogó egy történet vagy egy szereplő?

Nekem fontos, hogy maga az író is higgyen benne és hogy szeresse. Ne tehernek érezze, hanem hogy minél több energiát fektessen bele.

A szereplőknél fontos, hogy szinpatikus legyen. Nem kell, hogy a helyzetébe tudjam képzelni magamat, de az kell, hogy megragadjon a stílusa. Szeretem ha van tartásuk és saját egyéni stílusuk. (Szóval ne Bella az Alkonyatból stílusa legyen.)

Legyenek céljai, hibái... és saját döntései. Ne sakkfigurák legyenek.

Számomra az Outlander Vagy. Büszkeség és balítélet két főszereplője voltak a tökéletesek. Valahogy megragadtak.

Egy jó történet azonnal megragad. Lehetnek azok a szereplők vagy az alaptörténet, de mindig tart valahova. Van eleje, közepe és vége.

És bár ezzel picit ellentmondok magamnak, fontos hogy jó szereplő nélkül nincs jó történet

Nagyon érdekes ez a kérdés, nem is igazán gondolkoztam még ezen korábban. Nekem a szereplők az elsők, mindig. Érdekes, szerethető személyiségeket keresek elsősorban, olyanokat, akik hitelesek, nem tökéletesek, és a köztük lévő viszonyrendszer is rendesen ki van dolgozva. Hogy mi tesz egy szereplőt érdekessé, vagy szerethetővé, az egy nagyon nehéz kérdés, de a legtöbb esetben egy jól kidolgozott, nem üres sablon már fél siker. A történet nekem mindig másodlagos, de persze jó ha izgalmas, ha csavaros, szeretem a fordulatokat, a rejtélyeket. Nem fontos, hogy az időben egyenes vonalban haladjon, de az igen, hogy ne legyen tele lyukakkal, logikai hibákkal. Nyilván műfaja is válogatja, például egy krimiben sokkal fontosabb a jó történet, mint mondjuk egy romantikus regényben, egy történelmi regényben nekem nagyon fontos, hogy hiteles legyen, ha már történelmi, fantasyban, hogy a világ érdekes legyen és alaposan kidolgozva. És fontos még az egész hangulata, hogy el tudom-e képzelni, hogy tényleg így van, tudom-e teljes szívemből beleélni magam, érzem-e a levegő ízét az adott jelenetben.

Tudom, hogy ez elég homályosra sikeredett így, de hát elég nehéz kérdést tettél fel, kedves kérdező. Talán sikerül valamit kihámozni abból, amit leírtam.:)

Még soha nem gondolkodtam ezen... Nem is tudom. Szerintem fontos, hogy valóságszerű legyen a szereplő, hiteles. Egyik szereplő se legyen tökéletes, mert a valóságban sem tökéletesek az emberek, vannak hibáik, negatív jellemvonásuk, és ők is elkövetnek hibákat. Szintén nem szeretem, mikor egy szereplőt mások rángatnak, az adott szereplő mindig megteszi azt, amit mások kérnek, soha senkinek sem okoz csalódást, nem képes "nem"-et mondani. Azokat a szereplőket kedvelem, akik függetlenek, vannak rendes céljaik. Nem baj, ha nem feltétlen tudok azonosulni a szereplőkkel, de az fontos, hogy az író ne úgy fesse le őt, mint egy földre szállt angyal. Szeretem, mikor a szereplők hibáznak, vagy pedig amikor felcseszem magam, hogy mekkora hülyeséget csinál. Mert ebből is látszik, hogy követ el hibákat a szereplő. Most ezerszer megismételtem magamat, de na, szerintem ez a legfontosabb a szereplőkben, hogy valóságosnak tűnjenek, ami elég sok dolgot foglal magában. Szóval ez az alap. Ha ez nincs meg, egy céltudatos, független ember, akkor nem valószínű, hogy meg fog fogni engem a szereplő. Emellett nyilván akkor fog meg úgy igazán a szereplő, ha szimpatikus, ki van dolgozva rendesen a háttere, meg van mit miért tesz... Szóval összegezvén, ne legyen mások bábuja.

A történet pedig igazából lehet klisés is, a jól kidolgozott karakterek teszik igazán különlegessé a sztorit. Persze nem mindig, de a szereplők sokat szoktak dobni rajta. Egy jó cselekmény rossz szereplőkkel úgy se lesz jó, míg egy klisés sztori jó szereplőkkel remek lehet. Annyi, hogy legyen azért logikus a történet. Meg ezt a klisés sztori - jó szereplőket úgy értem, hogy pl. vannak a tipikus középsulis romantikus történetek. A legunalmasabb verzió az a félénk, stréber lány összejön a suli menő pasijával. Viszont az alapsztori is, hiába klisés, attól még a megfelelő karakterekkel izgalmasabbá lehet tenni egy középsulis szerelmi történetet is. Szóval az annyira egyedi sztori nem fontos, leginkább a szereplők által lesz az adott történet szerethető, megfogó.

Amúgy lehet nagy összevisszaság ez az egész amit írtam, de néha még én se tudom, hogy pontosan mit akarok írni. :D