Mennyire veszíti el a hitelességét egy wattpad történet, ha szereplőket is társítok hozzá?

Én amikor kisebb voltam, még amikor elkezdtem írni, akkor úgy csináltam én is, hogy kirakosgattam a képeket színészekről, színésznőkről, na és akkor az én karakterem úgy néz ki, és ennyi. Na de az évek múltával rájöttem, hogy ez nem a legjobb módszer, és én se élvezek olyan történeteket olvasni, ahol meg vannak adva konkrétan a képek a karakterekről. Persze, ha jó a sztori, akkor talán nem akkora tragédia. Viszont én mindig úgy érzem, az ilyen történeteknél, hogy nekem úgy kell elképzelni az adott karaktert, ahogy a képen van. És az sokat ront az olvasási élményen, mert sokan szeretik, ha úgy képzelhetik el a karaktereket, ahogy szeretnék. Persze a képek ezt nem zárják ki, de akkor is. De ha a történet tényleg jó, akkor ez nem akkora tragédia tényleg. Viszont én általában mindig a tipikus "szenny" történeteknél látom azt, hogy képekkel mutatják be a szereplőket, és amikor látok egy történetet képekkel, akkor sokszor akaratlanul is azt gondolom magamban, hogy "na ez se lesz egy jó sztori", és ez általában igaz. Sokszor akik képpel ábrázolják a szereplőket, nem jellemzik a karakterük kinézetét egyáltalán, és sokszor a 15 éves szereplőkhöz olyan színésznőt választanak, akik 25+-osok, és már nőies alakjuk van, stb. Szóval valószínűtlen. És ez ront a hitelességen.

Szerintem a képeket ne rakd ki, se semmi. Inkább próbáld meg minél jobban körülírni a szereplők kinézetét. És remélem valamennyire értelmes dolgokat írtam, ne haragudj, fáradt vagyok. :D

Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csak az én benyomásom, véleményem, de számomra mesterkélten és gyerekesen hat. Olyan, mintha a szerző nem tudná kifejezni magát, és írói eszköztárral bemutatni a szereplőit, viszont nem képes hozzá illusztrációt rajzolni sem. Netán képregényt alkotni belőle, ha már.

Szerintem hagyd ki belőle a stáblistát, írásos és képes formában egyaránt. Ha neked segít, magadnak készítsd el, legalább tudsz melléjük jegyzetelni, tulajdonságokat, eseményeket, viszonyokat, stb.

A szövegben meg inkább a történet során ismertesd meg az olvasóiddal őket. Itt is érdemes ügyelni, hogy ne ess túlzásba sem, de azért ne legyenek egydimenziósak se.

Szerintem a legrosszabb, amit tehetsz az, hogy a történethez csatolsz képeket, videókat, gifeket. Lehet, hogy te egy adott színészről mintázol egy szereplőt, leírod, hogy kék a szeme, barna a haja, stb, de mégis mindenki máshogy fogja elképzelni a szereplőt, úgy, ahogy a saját fantáziája akarja. Ha te odateszel egy képet, vagy akár csak odaírod a színész nevét, onnantól te összetöröd az olvasó saját képzeletét, hiszen te megMUTATTAD, hogy pontosan hogyan képzelje el. Egy könyvnek az a lényege, hogy mindenki saját maga képzelje el az egészet.

Amikor valaki ezt csinálja, azt mondom: Ne könyvet írjon, hanem forgatókönyvet, és rendezze meg a filmet.

Nekem sem tetszik. Ezek a képek, karakter sablonok a jegyzetekbe, vázlatokba valók. Oda nagyon jól jönnek, bár én inkább festményeket, rajzokat használok, nekem ezek segítenek a karakterek körvonalazódikban, mert kevésbé konkrétak.

De az olvasó úgy is elfelejti, és nem aszerint képzeli el később. Mint ahogyan a ruhákrol beszurt képek is taszítóak. Írd le, de biztos fontos tudni, hogy milyen színű póló volt a szereplőn? Ezeket jobb megtartani magadnak. Mint ahogy az sem tetszik, mikor előre leirjak, hogy XY kedvence a mákos süti, aztán sosincs említve a történetben. De ha a történet folyamán olyan a szülinapi tortaja, olyan sütit vesz a peksekben és olyat választ a menzán, akkor már tudom is, nem is felejtem el és sokkal jobb megoldásnak tartom.