Nagyon elvont lennék, ha manapság a minimalista, kreatív megvalósítású játékok jönnek be?

Ugye manapság már a csapból is a fotórealizmus folyik. Több, jobb, nagyobb, szélesebb, szebb, és persze jobb felbontású. 200+ óra játékidők, Új Zéland méretű világok, több1000 dinamikus quest, 10 000 részecskefizika darabkára robbantható világ, hangyák vonulása a földön, az utolsó fűszál is tökéletesen fest és lengedezik. Hollywoodi sztárcelebek 4k felbontású digitalizált másai, akik homlokán megcsillan a legújabb részecskefizikán alapuló izzadságcsepp, miközben ray tracinges neonfényekben úszik. Töménytelen hollywoodi akcióparádé, ultra részletes világokkal, folyamatos, minden pillanatban impulzusokkal bombázása a játékosoknak.

Tényleg ennyi lenne a modern játékipar? Ez kell a többségnek?

Vannak még esetleg emberek, akiknek az elvontabb, kreatív megvalósítás jön be? Ahol optimalizált az élmény, nem maximalizmusra törekszik mindenben, hanem játékszerű marad. Ahol egyedi a látványvilág, részben hogy megmaradjon játéknak, részben hogy limitálva legyen a megvalósítás, hogy értelmezhető maradjon a gépigénye, fps-e és stabilitása is.