Régi játékok játékideje, ez nem fura?

Azèrt tűnik rövidnek, mert tènyleg azok voltak. A korabeli adathordozók ès memóriák nem tettèk lehetővè a hosszú ès változatos pályákat, ezt azzal kompenzálták, hogy könnyű volt meghalni, limitált számú èleted volt, ami ha elfogyott, kezdhetted előlről.

A modern speedrunokat viszont pont úgy csinálják, hogy begyakorolják a patikamèrlegen kimèrt ugrásokat ès ellenfeleket. Ekkor rögtön látszódik, ha nem halsz meg, akkor mennyire rövid a játèk.

Ez főleg a platformerekre igaz, amik a korszak fő stìlusát kèpviseltèk.

"Csak simán végigviszi, ügyesen, begyakorolva."

ügyesen, begyakorolva az újabb játékok is sokkal rövidebbek.

Azért a kép ennél sokkal árnyaltabb.

Eleve: mit értünk játékidő alatt? Starttól game overig? Vagy starttól a győzelemig, feltéve, hogy közel tökéletesen játszik az ember?Vagy starttól a végigjátszásig, mindegy, hogy hányszor kap ez alatt game overt? És mi a helyzet a "nyílt végű" játékokkal?

Nekem pl. a Giana Sisters bő fél óra, ha nem rövidítek. A Microprose Soccer kb. 20-30 perc, bár ez nagyban növekedhet, ha a mérkőzések idejét hosszabbra vesszük. Elite-ből nem nehéz több órás játékmeneteket produkálni, és ez egy tipikus példája annak a játéknak, aminek nincs egzakt vége, szóval ha ügyes és türelmes vagy, több óra is lehet egy játékmenet. A Street Rod is simán eltarthat egy óráig. A Lazy Jones kb. háromnegyed óra. Aztán vannak azok a klasszikus "egyképernyős" játékok, jellemzően árkád portok, pl. Pac-Man, Galaxian, Mario Bros., stb, és ezek klónjai, amiknek jellemzően nincs egzakt végük, addig tart, ameddig a játékos bírja, és jellemzően (legalábbis egy szintig) fokozatosan nehezednek a pályák. Ezek játékideje 1-2 perctől akár több, mint egy óráig is tarthat.

A szöveges kalandjátékok meg akár több óráig is tarthatnak, ami attól is függ, hogy a játékos mennyit gondolkodik egy-egy lépésen.

Szóval nagy átlagban elmondható, hogy "néhánytíz" perc szokott lenni egy-egy játékmenet. Való igaz, hogy jóval rövidebbek, mint pl. egy Far Cry 6, vagy Assassin's Creed Odyssey, de azért jópár játék van, ami túlmutat 10 percen.

Viszont azt is érdemes megjegyezni, hogy több oka is van, hogy akkoriban jellemzően rövidebbek voltak a játékok.

Egyrészt: sok játéknál nem volt könnyű menteni (oké, floppynál igen, de pl. kazettánál, vagy catridge-nél legfeljebb csak a sokak által gyűlölt, és nem túl hatékony kódos "mentés" volt opció), vagy nem lett volna sok értelme. Ha pedig nem lehet menteni, akkor nem célszerű néhánytíz percnél hosszabbra tervezni a játékot. (Nem Commodore, de pl. a Super Mario Bros. 3-at azért kritizálták sokan, mert túl hosszú ahhoz, hogy egyben végigjátsszák, menteni meg nem lehetett.)

Másrészt: a hardver is korlátot jelentett. Bár némi ügyességgel így is lehetne alkotni olyan játékot, aminek a végigjátszása több óra, de ha változatosra és érdekesre akarjuk alkotni, akkor ahhoz azért tárterület is kell. A játék közben töltögetést meg senki nem szerette.

Harmadrészt: nem volt megszokott. Mások voltak a szokások és megszokások, eleinte még mindenki az árkád játékokhoz volt szokva, amikben egy játékmenet akkor haladta meg a 10 percet, ha a játékos rendkívül ügyes volt. És később sem volt komoly igény hosszabb játékokra, olyanokra viszont annál inkább, amik kihívást jelentettek, és rendkívül nagy volt az újrajátszási rátájuk. Ma sok olyan játék van, amit akár több tíz óra végigjátszani, viszont utána egyszerűen lehet, hogy unalmas ugyanazt újra végigvinni. A '80-as években meg jóval rövidebbek voltak a játékok, de minden játékmenet után ott volt a motiváció, hogy most érj el benne több pontot. És lehet, hogy egy Dig-Dug, vagy egy Pakacida, vagy egy Blue Max csak kb. 10 perc, de egyből utána az ember kezdte is az újabb játékmenetet, hogy még jobb pontszámot érjen el.