Van még rajtam kívül, akit hozzám hasonlóan nagyon megérintett a Holt költők társasága című film?

Nem rossz film, de szerintem is túl tolt.

Persze még mindig inkább ezt nézi az ember, mint valami B kategóriás szart.

Az egész film az.

A tanár, aki megtanítja nekik a carpe diem fogalmát.

Persze itt nem arra értve, hogy drogozz.

Aztán a fiú, akit kényszerítenek a szülei, de ő mást akar.

A hatos válaszoló vagyok, leírom, hogy szerintem mi közhelyes a filmben, bár úgy látom, már megfogalmazták előttem dióhéjban.

Gondolj csak bele, kedves kérdező, hány olyan történetről hallottál, amelyben egy tanár/nevelő a főszereplő, aki erkölcsileg próbálja nevelni a diákokat, "az életre" készíti fel, és inkább hanyagolja a régi módszereket, a lexikális tudás megszerzését? Nem erről szól a Mary Poppins vagy a Fuck you tanár úr, például?

Hányszor hallottad már azt a történetet (nyilván kicsit más körítéssel), hogy a fiatalok egy csoportja felfedezi az erkölcsi abszolútumot, a "helyes" magatartást, de emiatt elnyomja őket a rendszer? Most először találkoztál azzal a jelenettel, amelyben egy közösség protestál a szellemi vezető elnyomása, megfélemlítése, félreállítása miatt? Igazából sorolhatnám még, az egész film egy közhelyes sablonra van ráhúzva. Attól "különleges", hogy (ha jól tudom) a hatvanas években játszódik, és nem modern környezetben.

Nem tartom közhelyesnek azt, hogy valaki gondolkodni tanít és ez nem tetszik az iskola rendszernek, mert túl sok szabadságot ad olyanoknak, akiket irányítani akarnak és elvenni tőlük az egyéni gondolatokat.

Lehet sablonos. Lehet más is ezzel jött elő. Ám ettől nem lesz semmit mondó és közönséges. Pátosz, van benne. Egyéni dolog, hogy valaki mit szeret, ezért lehet nem tetszik, sokan nem bírják a drámákat sem hasonló okokból.

A film jóval a fuck you előtt született. Ez fontos. Főleg, ha azzal veted össze!

A Carpe Diem (ami nem azonos a Yolo-val), az egyéni és szabad gondolkodás, a társadalmi elvárások és a hozzájuk való alkalmazkodás bemutatása, amik a lázadás szimbólumai a hatalom ellen egy olyan iskolában, ahol konzervatív, rendkövető, sorozat gyártott termékekkel foglalkozik az iskola, egy érdekes téma.

Attól, mert túl van dramatizálva és tragédiához vezet lesz pátoszos. Pedig így lehet megmutatni, hogy a hatalom a saját hibáit arra a rendszerre vetíti ki, ami meg akarja őt dönteni és ezzel éri el azt, hogy a birka tömeg el ne tévedjen, hanem a rendet kövesse, amit ők alkottak.

Ez a téma örök. És ettől tűnhet közhelyesnek. Csak ennek van mondanivalója, amit meg lehet fogni és nem a semmit mondás mezején hullik a közönségesség pöcegödrébe.

Egy mai diák, lehet unja ezt a témát, mert a szélmalom harcot belülről ismeri és máshol is ezt latha. Mai aktualitása ezért egyszerre izgalmas és dög unalmas.